11. rész Idillből bonyodalom

Thalia szemszöge

Lassan teltek a napok, hetek, hónapok. Már három hónapja éltem a Cullen családdal. Ez idő alatt kellően összeszoktunk és már úgy viselkedtünk, mint egy nagy és boldog család.
Carlisle és Esme elváltak. Azon a héten Esme bebútorozta magát Leon-hoz, Carl pedig az irodájában olvasgatott, gondolkodott (neki nehezebb volt a válás, mint Esme-nek).
Alice átalakította Jane szobáját így végre hajlandó volt ott tartozkodni.

Jane átalakított szobája

Alice-szel nagyon jól elvoltam már olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők. Mindent megtudtam vele beszélni. Kedvenc szórakozása az volt, hogy drágábbnál drágább ruhákkal halmozott el ami azt az érzést keltette bennem, hogy Alice kísértetiesen hasonlít Heidire.
Emett, Leon és Félix között is szoros barátság szövődött, mindig együtt lógtak, állandóan kocsikról és egyéb pasis témákról beszélgettek.
Ami a beilleszkedést illeti Jassper-rel már nem volt ilyen egyszerű dolgunk. Csak akkor hagyott fel az állandó gyanakodással és bizalmatlankodással amikor tartottunk neki egy bemutatót arról, hogy Volterrában milyen egy edzés a harcosoknál. A profizmusunk teljesen lenyűgözte és így már Ő is családtagként nézett ránk.
Rosali Félixet és Leont elfogatta és barátságos volt velük (Jane-t egyenesen imádta olyan szeretettel volt iránta mintha testvérek lettek volna), de engem nem igazán kedvelt. Pár héten belül  velem is próbált normális lenni amit szerintem nem a személyes varázsomnak tudhatok be hanem Carlisle apai szigorának.
Carlisle és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A szívemen ejtett sebek kezdtek begyógyulni. Amikor itthon volt és nem dolgozott mindig együtt voltunk. Szavához híven nem támadott le az érzelmeivel, hanem megpróbált lassan közeledni hozzám. Imádtam minden percet amit együtt töltöttünk. Szeretem Őt teljes szívemből. Amikor átölel, megsimogat, megpuszil szinte elolvadok a boldogságtól.
Leon és Esme egy párt alkottak aminek nagyon örültem mert a bátyám feltűnő pozitív változáson esett át. Esme nagyon jó hatással volt rá.
Edward egyre kevesebbet volt otthon, de ha itthon volt valami Belláról áradozott. Bella így meg Bella úgy. Bella, Bella, Bella, Bella.
Az én olasz nyelvre beállt fülemnek persze nem tudtam parancsolni és mindig azt hallottam, hogy Gyönyörű, Gyönyörű, Gyönyörű. Bizonyára ez lehetett a fő külső tulajdonsága annak a lánynak aki így megbűvölte Edward-ot. Alice-től megtudtam mindent Bella és Edward kapcsolatáról például azt, hogy már három éve jártak és nagyon szeretik egymást, de Ő egy ember és azért nem meri hazahozni Edward nehogy bántsuk.
Így telt el három hónap Forksban. Boldogan, békésen, teljes nyugalomban.

~*~

Carlisle szemszöge

A lányok elmentek vásárolgatni Port Angelesbe.

Edward Bellánál van.

Jass,Emett és Leon vadászni mentek.

Most csak az enyém az egész ház. 

Felmentem a dolgozószobámba és a kórlapokat böngésztem. Amikor már ötödjére olvastam át ugyanazt a lapot leraktam és a számomra legkedvesebb személyre gondoltam.

Thalia Venus Volturi. Hmm Venus, bizony ez a nő maga a szépség és a szerelem megtestesítője akár egy istennő. Bájos, gyengéd, elegáns. Minden mozdulata kecses és árad belőle az arisztokratikus származása. A mosolya beragyog mindent. Amikor közösen tévét nézünk úgy simul hozzám, mint egy kiscica. Ő a szerelmem, az életem, a mindenem.

Az én gyönyörű kedvesem

Az álmodozásomból a bejárati ajtón való kopogtatás zökkentett ki.

Egy pillanat alatt ott termettem és kinyitottam az ajtót.

Egy kb. velem egyforma magas férfi állt a bejáratban. A válláig érő haja hullámos volt, barna színű ami sok helyen őszesbe ment át. A ruháját elnézve még csak hírből sem hallott a divatról. Hosszú, fekete bőrkabátot viselt, fején kalap volt. Ujjain számos gyűrű díszelgett. A háta mögött pedig gyönyörű állapotú elegáns kocsi állt.

Balthazar Blake

és a kocsija

-Jó napot! Balthazar Blake vagyok és Thalia-t keresem.-mondta határozott hangon.

Balthazar Blake. Emlékeztem erre a névre. Rejtélyes módon eltűnt és most újra felbukkan? Ez felettébb különös már szinte nyugtalanító.

-Most éppen házon kívül van. Csak egy-két óra múlva jön haza.-válaszoltam.
-Nem baj. Megvárom.-jelentette ki.
-Kerüljön beljebb!-mondtam kelletlenül.
Belépett a nappaliba. Rezzenéstelen arccal nézett körül és anélkül, hogy megkérdezte volna leült.
-Honnan tudta meg, hogy itt van?-engedtem a kíváncsiságomnak.
-Elmentem Volterába és megkérdeztem Arót.-válaszolt egykedvűen.
-Megosztaná velem, hogy pontosan mi a szándéka?-mondtam gyanakvóan.
-Helyrehozom a hibákat.
-Sok szerencsét hozzá, szüksége lesz rá.-mondtam cinikusan.
Sajnos nem igazolódott be amit mondtam. Húsz perc múlva már hallottam Rosali BMW-jének a hangját. Amilyen gyorsan mentek kb. öt perc alatt itt lesznek.
Már hallottam ahogy bekanyarodnak az erdei útra. Egyre közelebbről hallottam a kocsi egyenletes hangját. Megálltak. Az ajtók kinyíltak.
Alice, Rose és Esme jelent meg elsőnek kezük tele volt szatyorral amikben új szerzeményeik voltak.
-Helló!-köszöntek és felmentek engedelmesen a szobájukba egy szó nélkül.
Következőként Jane jött. Lassan esetlenül lépdelt be szemét egy pillanatra se vette le furcsa vendégünkről.
-Jane, angyalom szebb vagy, mint amire emlékszem.-mondta mosolyogva Balthazar a kislánynak.
Angyalom? Ugyanúgy becézi Jane-t, mint Thalia. Ez idegesítő.
-Tényleg te vagy az?-kérdezte kerek szemekkel a lányka.
-Személyesen.-bólintott.
-BALTHAZAR!-sikította Jane boldogan miközben a mágus nyakába ugrott.-Úgy hiányoztál.
-Te is nekem, de azért ne törj össze.-nyögte a férfi és visszaölelte.
A bejárati ajtó résnyire nyílt és megpillantottam Thalia immár arany szemeit (az övé valamiért gyorsabban átszíneződött mint a többieké). Arcára a fájdalom ült ki, kezei ökölbe szorultak, lépései tétovák voltak.
Egyre közelebb lépett Balthazar-hoz.
Amikor már előtte volt a férfi felemelte a kezét tenyérrel előre. Thalia ugyanígy tett. Összeért a tenyerük és az ujjaik egymásba fonódtak.
-Miért jöttél? Megfogadtad, hogy addig nem nyugszol amíg tönkre nem tetted az életemet?-kérdezte Thali vádlóan.
-Ne légy ilyen szigorú hozzám édesem!-kérlelte gyengéden.
-Ha szigorú lennék már nem élnél.-mondta összeszűkült szemmel a kedvesem.
-Az apád azt szeretné ha folytatnám a kiképzésed.-mondta válaszként az első kérdére.
- Bocsáss meg drágám, de már eljátszottad a bizalmamat. Nem hiszek neked.-jelentette ki szomorú sóhajjal Thalia.
-Ezt Aró is nagyon jól tudta így ezt adta nekem.-mondta Balthazar és egy levelet adott Thalinak.
Figyelmesen elolvasta.
-Te nem tudod hány éjszakát zokogtam át a szobámba bezárkózva amikor eltűntél. Nem tudod elképzelni mennyit szenvedtem miattad.-mondta könnyek között.
-Kérlek hallgass meg Thaliss!-kérlelte a varázsló.
-Nincs értelme. Azzal, hogy elmagyarázod miért tetted nem hozol semmit se rendbe.-mondta komolyan.
-Azért csak hallgass meg. Nos, Horvath feltámasztotta Morgana-t és elakarták pusztítani az emberiséget a holtak seregével. Ezt kellett megakadályoznom. Emellett a fiam, Dave abba a korba lépett amikor már taníthatom, vele bajlódtam annyit. Merlin halála előtt elmondta, hogy a fiam lesz az első merliniánus így kiemelt figyelmet szentelnem neki.-hadarta.

Dave tanítása

-Dave nagyon okos és kedves gyerek. Túl szigorú vagy vele Balthazar.-figyelmeztette Thali.
-Tudom, de ez így van jól. Egy apa legyen szigorú. Egy anya pedig legyen gyengéd és kedves. David mindig anyjaként szeretett téged.-mondta mosolyogva.
-Tudom, én is fiamként szeretem őt. Tényleg, most hol van?-tudakolta csillogó szemmel Venus.
-New Yorkban él a menyasszonyával.-mondta büszkén a mágus.
-Mindig elfelejtem, hogy rajta fog az idő.-mondta sugárzó mosollyal Lia.
-Nálunk csak Ő változik.-jelentette ki Balthazar nevetve.
-Igen azt látom, ugyanaz a kocsi, kabát és kalap. Lefogadom, hogy még a teát is úgy iszod mint régen.-mondta apró mosollyal az arcán Thalia.
-Valóban.-helyeselt a férfi.
 Balthazar hirtelen letérdelt Thali elé és megfogta az egyik kezét.
-Amióta megjöttem megakartam valamit kérdezni tőled.-kezdte ünnepélyesen.
-Szentséges ég! Mit csinálsz?-rémüldözött Lia.
-Thalia Venus Volturi, megtisztelnél azzal, hogy a....tanoncom leszel?-mondta Balthazar és elővett egy gyűrűt.

 Thalia gyűrűje

Megkönnyebbűlten sóhajtottam fel egyszerre Thalival.

-Hát, persze. Borzasztó vagy. Már a szívbajt hoztad rám.-korholta gyengéden a férfit miközben az ujjára húzta a gyűrűt.

-Azt hitted, hogy megkérem a kezed?-kérdezte a varázsló felhúzott szemöldökkel.

-Őszintén? Igen.

-Mit válaszoltál volna?-kíváncsiskodott Balthazar.

-Azt, hogy megvolt rá az esélyed, hogy a feleséged legyek, de te elszúrtad.

-Soha nem fogsz megbocsájtani igaz?-kérdezte szomorúan.

-Így igaz, de szerencséd van. Akit én egyszer a szívembe zárok az mindig ott marad bármily nagy is legyen a bűne. Amúgy köszönöm, hogy visszaadtad a gyűrűmet. Már hiányzott. Borzasztó mérges voltam rád amikor észrevettem, hogy leloptad az ujjamról.

-De most már ismét nálad van és ez a lényeg.

-Késő van. Biztosan fáradt vagy. Carlisle ugye lakhat nálunk amíg tanít engem?-nézett rám könyörgő arany szemeivel.
-Persze. Csak az az egy baj van, hogy nincs több vendégszobánk.-mondtam tettetett sajnálattal.
-Semmi baj. Majd az én szobámban alszik.-jelentette ki Thalia.
Leesett az állam. Az eddigi békés boldog életünket pár perc alatt feldúlta egy mágus aki az én kedvesemre pályázik. Nos, így kell csinálni idillből bonyodalmat.

~*~

Thalia szemszöge

Felkísértem Balthazar-t a szobámba.

Hihetetlen, hogy itt van. Mintha ébren álmodnék. Annyi emlék fűz hozzá. Rengeteg édes és rengeteg fájó, de most itt van. Újra tanítani fog, de mi lesz Carlisle-al? Szeretem Őt. Tudom, hogy bármennyire is nem mutatja fáj neki az, hogy Balthazar itt van. Lehet, hogy önző vagyok sőt biztos, de úgy érzem csak akkor vagyok boldog ha mindketten velem vannak. Carl-ban még soha nem csalódtam, Balthazar összetörte a szívem. Nem kérdés az, hogy melyikkel akarok egy párt alkotni, de olyan nehéz. Az én drága mágus mesteremet még mindig szívből szeretem és tudom nem tudnék nélküle élni. Carlisle mellett viszont úgy érzem biztonságban vagyok, Ő szeret engem és én is Őt, mindketten vámpírok vagyunk és már most egy családot alkotunk. Nem bántam meg, hogy Balthazar kedvese voltam hisz gyengéd és odaadó párom volt, de soha nem kezdeném vele újra.

Ezzel a szilárd elhatározással hagytam ott a szobámban.

Carlisle dolgozószobája felé vettem az irányt.De meghallottam Balthazar szívének lágy dallamát és nem tudtam ellenállni.

Vissza rohantam a lila hálószobámba.

Ő ott állt az ágy mellett karbatett kézzel és rám várt.

-Tudtam, hogy még vissza jössz.-mondta mosolyogva.

-Én viszont álmomban se hittem volna, hogy újra látlak.-mondtam könnyes szemmel.

Balthazar közelebb lépett hozzám és kezébe fogta arcomat.

-Hogy is élhetnék az életem nélkül?-mondta miközben kék szemeivel rám nézett, átölelt és gyengéden megcsókolta az ajkam.

-Én Carlisle-t szeretem. Kérlek ne kínozz, mert te is tudod, hogy az érzelmeim nem változtak.-mondtam halk zokogással és kirohantam a szobából.

Az ajtónak nekidőlve sírtam, mert boldog voltam és egyszerre szomorú. Két ellentétes érzést váltott ki belőlem ugyanaz a férfi. Abban a pillanatban tudtam, hogy a boldogságnak ára van és azért nekem keményen meg kell fizetnem.