30. rész Az ikrek születése

Aro szemszöge

A nap tompa fénysugarai törtek át a felhőkön és halk hózápor neszét lehetett hallani mikor megindult a szülés.
Carlisle már felkapta a karjába szenvedő feleségét és egy orvosi műszerekkel telerakott szobába suhant vele én pedig utána.
Lerakta a műtő asztalra és elővett egy sterilizált szikét. Gyanakvó szemmel nézett rám én pedig megnyugtatásként bólintottam jelét adva, hogy tudok magamon uralkodni.
Az ezüst penge egyenes vonalban siklott végig Thalia hatalmas, véraláfutásoktól fekete hasán. A vér pedig lassan a vágás mentén folydogált. Hátravetettem magam a szoba legtávolabbi zugába és nem vettem levegőt.
Alice és Bella lépett be és várakozóan, tisztes távolságban megálltak Bella pedig tekintetével feltűnően kerülte a vér látványát.
Dr. Cullen gyorsan kiemelte a gyermekeket (akik nem sírtak fel és akikről megállapította, hogy lányok) és elvágta a köldökzsinórokat, már adta is volna tovább a babákat, de Lia nem engedte.
-Hadd lássam őket!-könyörgött így Carlisle a kezébe adta a gyerekeket.
-Gyönyörűek vagytok.-mondta elragadtatva mire az egyik csöppség elmosolyodott a másik pedig mélyen a szemébe nézett és apró kezecskéjével megfogta anyja elgyötört arcát.
A megható jelenet után Alice a mosolygós babát vette magához Bella pedig az elgondolkodó tekintetűt és kivitték őket.
-Jól van?-kérdeztem a lányom állapotáról.
-Haldoklik. Nincs idő felnyitni. Emlékezetből kell eltalálnom azt a pontot kívülről.-mondta egy elhivatott orvos hangján.
Egy injekciót vett elő amiben a vámpírmérget véltem felismerni.
Tudtam ha egy milliméterrel is arrébb szúrja belé a tűt azonnal meghal.
Néma csend volt. Feszült idegesítő csend ami szinte ordított. Tágra nyílt szemmel figyeltem Carlisle minden mozdulatát ahogy beadta a mérget egyenesen a szívébe és ismét csak csend.
A szívének dobogása egyre halkabb volt. Féltem és reméltem. Már semmit se tehettünk. Az élet, akárcsak a Volturi nem ad második esélyt. Mi sem tudtunk visszakozni és újra kezdeni. Megtörtént és nem lehet változtatni.
Carlisle elkezdte összevarrni Thalia hasát. Lassan dolgozott. A férfi arca semmit nem árult el, üres volt.
-Sikerült?-kérdeztem.
-Nem tudom. Három nap múlva kiderül.-mondta teljesen megsemmisülve.
Nem akartam a lányomra nézni. Nem akartam ezt a borzalmas képet megőrizni róla. Egyszerre gyengének és magatehetetlennek éreztem magam. Nem vagyok mindenható és éreztem ahogy elönt a düh amiért nem rendelkezhetek élet és halál felett.
Kimentem, nem akartam ott lenni ahol meghalt vagy a legjobb esetben is megfog állni a szívem a lányomnak.
A nappaliba mentem mint egy kísértet akit csak úgy visz a lába céltalanul.
A szobába belépve azonnal találkozott a pillantáson egy drágakőként csillogó szempárral melynek színe ugyanannyira lehetett kék, mint zöld és barna. Egyszerűen kiszámíthatatlan, megfogalmazhatatlan és körülírhatatlan színárnyalata teljesen elbűvölt. Egyenesem rám szegezte tekintetét a gyönyörű kis csöppség akinek világos bőre, fekete haja és rózsa illata volt. Rosali kezében volt, de miután meglátott a kezecskéjét felém nyújtogatta és mocorogni kezdett. 

Rosett Cullen

Jalice Cullen

Rose felém fordult.

-Úgy látom téged akar Aro. Ő itt Rosett.-mondta mosolyogva a szőke Cullen lány és nehéz szívvel átadta a kezembe.

A kis picurka teljesen levett a lábamról. Amint megérintettem hallottam a gondolatait.

-Te vagy a legfontosabb a számomra, veled akarok lenni. Mindent tudni akarok rólad és mindenről, de először is azt mondd meg mi fog történni az anyámmal.-hallottam a gondolatát.

-Három nap múlva át fog változni vámpírrá.-feleltem és a szobában levők értetlenül meredtek rám, de én nem foglalkoztam velük.

-Hazudsz. Valami rossz fog történni. Igaz? És mi az a vámpír? Mi is azok vagyunk?-folytatta.

-Igazad van nem mondtam el a teljes igazságot. Ha három nap múlva nem változik át meghal. A vámpír pedig olyan lény aki úgy néz ki mint egy ember csak sokkal szebb és vérrel táplálkozik vannak akik emberi és vannak akik állati vérrel és halhatatlanok. Az utolsó kérdésedre a válasz pedig igen, mi is azok vagyunk pontosabban te csak félig.

-Ha félig ember vagyok akkor miért nem eszel meg?

-Mert az unokám vagy és szeretlek.-válaszoltam döbbenten, hogy milyen hihetetlenül jól következtet már újszülötten.

-Én is szeretlek Aro.

-Honnan tudod a nevem?

-Hallottam amikor össze voltam zárva vele.-és a testvérére mutatott akinek a többiek gügyögtek és Ő pedig kedvesen kacagott és mosolygott mindenkire készségesen (amúgy már Jassper kezében volt akit szintén elkápráztatott az apróság).

-Ő a testvéred Jalice.-magyaráztam neki.

-Tudom. Mindent és mindenkit szeret, de azt a fiút akinek a kezében van azt egyszerűen imádja. Szerintem Jalice kissé idegesítő.

-Miért?

-Szerinted nem idegesítő ha valaki ilyen?

-El lehet viselni. Szerintem kedves.

-Nekem meddig is sikerült?-utalt az elviselés idő intervallumára.

-Négy hétig.

-Oké. Azt mondtad van három napunk. Este megtanulok beszélni, holnap olvasni és írni, holnap után pedig megtanítasz számolni. Rendben?

-Nem gyors egy kicsit a tempó?

-Nekem nem. Van erre szó?

-Zseni.

-Akkor én egy zseni vagyok te pedig Aro, az akit szeretek.-gondolta és szorosan megölelt és egy hatalmas puszit nyomott a nyakamra.

Az volt az érzésem, mintha Rosett hozzám tartozna és az a feltétel nélküli szeretet amit kapok tőle és az a zsenialitás ami benne rejlik kárpótol engem minden rosszért ami valaha az életben ért.

És a kis zsenim szavához híven este kerek mondatokban már beszélt, de a legelső mondata ez volt: 

Szeretlek Aro.

29. rész Vészterhes időszak

Aro szemszöge

Nem volt sok tennivaló birodalmamban. A vérháborúk nem fajultak el, támadástól nem kellett tartani. Dolgozószobámban ültem és ezredjére olvastam egy vastag könyvet melynek címe: Egyetemes művészettörténet. Unottan lapozgattam és közben azon gondolkoztam, hogy ilyen pusztítóan unalmas napon hol van az én drágám. Úgy tűnik működik a telepátia köztünk mivel pont Ő suhant be az ajtón kezében egy fehér albummal.
-Végre elkészült Lia esküvői fotóalbumja.-mondta sugárzó mosollyal.
Boldogan rakta elém és közben a hátam mögé kerülve vállaimra támaszkodva kezdte lapozgatni.
-El se hiszem, hogy megint férjhez ment.-sóhajtottam.
-Tudom, hogy nehéz elengedned.-mondta együtérzőn Sulpi.
-Most mit kezdjek nélküle Pici? Már is érzem, hogy üresebb a kastély.
-Nyugi, Ő se bírja sokáig nélküled. Majd biztos meglátogat.
-Hogy tudsz ilyen optimista lenni?
-Valamivel kompenzálnom kell azt a képességemet, hogy csak a rosszat látom meg előre.-mondta bájosan.
-Te legalább itt vagy nekem és amióta mellettem vagy erősebbnek érzem magam.
-Ez csak természetes hiszen olyan kis gyámoltalan vagyok, hogy azonnal a védelmemre kelnél, hogy még a széltől is óvj. Ez lehet az oka annak, hogy biztonságban érzem magam ha velem vagy és még a kezem se remeg annyira.
Megcsókoltam a kezét, majd a nyakát és az ajkát. Csókunkat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Bocsáss meg édesem.-mondtam miután elváltunk és a mobilomért nyúltam. A kijelzőre néztem: Carlisle.
Felvettem.
-Üdv Carlisle, örülök, hogy...-a mondatot már nem tudtam befejezni.
-Aro figyelj rám! Szörnyűség történt. Thalia teherbe esett. Nem engedi az abortuszt és ráadásul a fél család mellette áll ebben az őrültségben. A lény rohamosan növekszik benne kb. három, de maximum négy hét van a szülésig. Lia borzalmas állapotban van az a szörny teljesen felemészti ráadásul sorban töri el a csontjait. Thali szívén levő egy pontot ahol nincs méreg megtaláltam, de borzalmasan rossz helyen van. Nem tudom, hogy sikerül-e az átváltoztatás, de most ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ami most fontos, gyere Forksba mert a helyi alakváltó indiántörzs megakar támadni minket a szörny miatt. Védelemre van szükségünk.-hadarta olyan gyorsan, ahogy csak a vámpírok képesek beszélni és olyan kétségbeesve, hogy a szívem (ha lehetséges lenne) belesajdult az aggodalomba.
-Már is indulunk.-mondtam és letettem.
-Nagymama leszek.-suttogta boldogan  Pici.
-Te felfogtad amit egyáltalán mondott? A lányunk haldoklik.-mondtam dühösen.
-Túl fogja élni.
-Nem fogja mert az a bestia tönkre teszi.
-Ne beszélj így az unokánkról!-csattant fel.
-Jupiterre miért vagy ennyire....ennyire...ennyire nő?-nyögtem ki végre mire rátaláltam a megfelelő szóra.
-Aro Volturi, tipikus férfi vagy. Amikor már a kezetekben tartjátok a babát akkor már szeretitek és feléled bennetek az apai ösztön, de a nők már akkor teljes szívből imádják a kicsikéjüket mikor még meg sem született.-oktatott ki.
-Most nem erről van szó hanem arról, hogy a lányunk feláldozza magát ezért a lényért. Ez egyszerűen őrültség.-fakadtam ki.
-Amit te őrültségnek nevezel én anyai szeretetnek. A család a legfontosabb dolog a világon. Akkor miért nem örülsz? Az, hogy a halálát akarod a gyermeknek pont olyan mintha háromezer évvel ezelőtt azt mondtad volna nekem, hogy öljem meg a kis babámat. Akkor most nem lenne Thalia akit mindennél jobban szeretünk. Gondolj csak bele.
-Erre most nincs idő riadóztatni kell a harcosokat és amint leszáll az éj indulásra készen kell állnunk.-mondtam és kiviharzottam a szobából magam mögött hagyva felháborodott feleségemet.

~*~

Megérkeztünk az Olimpia- félsziget jelentéktelen kis városkájába ahol az emberek olyan bárgyúk, hogy nem vesznek észre két misztikus lényekből álló klánt.
Éreztem, hogy figyelnek minket. Néha úgy tűnt, mintha vöröses barna bundás hatalmas állat suhant volna el és az avar zizegése is erről árulkodott nem is beszélve a bűzről amit árasztott. A zajok egyre távolabbról jöttek ennek ellenére még mindig hallottam egy halk, bosszús morgást.
Megérkeztünk a házhoz. Minimal art stílus, de ez most ki a fenét érdekel amikor veszélyben van a lányom? Kopogtatnom se kellett, mert Leon nyitott ajtót.
-Ciao Apa, Sulpicia, többiek!-üdvözölt Leonidas oly könnyed hangvétellel, mintha csak egy békés családi összejövetelre jöttünk volna.
Normál állapotomban mindig előzékeny és udvarias vagyok, de most Venus szenvedéséről értesülve sutba dobva az alapvető illemet köszönés nélkül siettem kis lányomhoz.
Lia a nappali közepén lévő kanapén feküdt. A hasa hatalmas volt kb. mint egy hat hónapos terhesnek, ezzel ellentétben teljesen lefogyott. Arca beesett, karja, nyaka és lába csont és bőr volt. Carlisle mellette ült a földön és közben Thali kezét simogatta elmerengve. Nem kellet megérintenem ahhoz, hogy tudjam belül teljesen összetört. Rosali, Jane és Esme úgy állták körbe a lányom mintha csak testőreik lennének. A többiek úgy tűnt nem foglaltak álláspontot csak meghúzódtak a háttérben és figyelmesen szemlélődtek.
-Szia Apu!-mondta boldog mosollyal a kicsikém.
-Hogy vagy Hercegnőm?-kérdeztem aggodalmasan és letérdeltem mellé.
-Egész jól.-hazudta.
Kezemet a nyakára tettem mintha csak a pulzusát akarnám megmérni és hirtelen láttam minden emlékét a lányomnak az Ő szemszögéből.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem szomorúan és a hasára mutattam.
-Apa én szeretem Őt.-mondta akaratosan és megsimogatta a pocakját.
-Jaj Aro ne kezd a király drámát hiszen csodálatos dolog történt.-mondta hirtelen Sulpicia aki odasuhant Thaliához és adott neki egy puszit az arcára és egyet a hasára.
-Örülök, hogy eljöttél Anya.-mondta őszinte boldogsággal a kismama.
-Ó kicsikém ismerhetnél, imádok babázni. Jut eszembe, Carlisle egyáltalán nem tudjuk, hogy fiú vagy lány?-fordult a lelki beteg orvoshoz.
-A magzatburok olyan anyagból van, mint a vámpírok bőre. Nem lehet tőle semmit se látni.
-Szeretnék veled beszélni.-fordultam most én hozzá és kimentünk a házból.
-Mitől van ilyen állapotban?-kérdeztem.
-Nem tudom, igazából olyan mintha mindketten éheznének pedig Thali eszik.-mondta elgyötört hangod rekedtesen, mintha sírni akarna csak nem tud.
-Ha a lény félig vámpír nem lehet, hogy inkább vért akar?-tettem fel a logikus kérdést és szinte megdöbbentem azon, hogy ilyen egyszerű következtetést nem tudott levonni a vejem.
-Aro te egy zseni vagy.-csillant fel arany szeme és egy pillanatra a reményt véltem felfedezni benne.
 Carlisle berohant és az üvegfalnak hála láttam, hogy az emeletről egy poharat hoz Liának amiben éreztem a vér jellegzetes illatát. Ekkor vettem észre, hogy a harcosaim kérdezés nélkül körül állták a házat védőfalként. Elégedett voltam, de rettenetesen féltem attól, hogy a lányom nem éli túl a szülést.

Thalia terhesen

(bocsi, hogy nem találtam olyan képet ahol fekszik)

~*~

Teltek a napok. Venus már valamennyivel jobban festett hála a vérnek. Testőrei megnyugodtak, de még mindig őrizték a kis szörnyikét óvva, de ezt a feladatot már csak Jane és Rosali töltötte be, mert Alice gyerekruhákat vett, Esme pedig gyerekszobát rendezett be.
A harcosaim által alkotott védelmi vonalat egy büdös vérfarkas se közelítette meg így arra következtettünk rájöttek, hogy nincs esélyük ellenünk.
-Mi lesz a neve a tesómnak?-kérdezte hirtelen Jane.
-Nos, ezen sokat gondolkodtam, de fiú nevet egyáltalán nem tudok, viszont lány névből kettő is van ami tetszik.-mondta Lia.
-És mi az a kettő?-csatlakozott a beszélgetésbe Alec.
-Rosett és Jalice. Mielőtt kérdeznétek, hogy ez, hogy jött a Rosett=Rosali+Emmett és a Jalice= Jassper+Alice. Próbáltam mások nevét is összekombinálni, de nekem ezek tetszenek a legjobban, csak az a baj, hogy nem tudok választani.
-Nekem tetszik.-mosolygott Rose.
-Nekem is.-mondták egyszerre az ikrek.
-Akkor viszont reménykedjünk, hogy lány lesz, sőt legyenek ikrek és mind a kettő lány.-mondta boldogan Sulpi.
-Teljesen mindegy csak élje túl.-mondtam türelmemet vesztve.
Hirtelen megcsapta az orromat valami bűz. Demetri jött be.
-Fenség az egyik alakváltó beszélni óhajt Dr. Cullen-el és magával.-mondta.
Mindketten kimentünk.
-Edward te is kellenél.-szólt vissza a házba Carlisle és abban a pillanatban mellettünk volt a fia.
-Fordítsd kérlek!-mondta az orvos.
-Azt mondja, hogy a falka nem akar háborút kezdeményezni velünk mert tudatában vannak, hogy mi sokkal többen vagyunk, de figyelmeztetnek ha a lény megszületik és ha egyetlen egy embernek is baja esik nem fogja őket érdekelni a létszám és addig harcolnak míg el nem pusztítják a szörnyet.-fordított Edward.
-Nem kell aggódnotok Jacob, biztosíthatlak, hogy senkinek nem esik baja.-mondta Carlisle.

~*~

A napokból hetek lettek. Thalia hasában a magzat (a feleségem és a lányom miatt már így hívtam egy ideje, mert a "lény" megnevezés számukra sértő volt) egyre csak növekedett. Carlisle teljesen reményét vesztve ült felesége mellett. Egy pillanatra sem tágított mellőle és mindig fogta a kezét mely a vér ivás ellenére is halvány, vékony és erőtlennek tűnt. Ezekben a napokban, hetekben se éjjelünk se nappalunk nem volt csak Thalia. Mindenki neki szentelte a figyelmét Ő pedig nem zavartatta magát, halvány mosollyal az arcán, tudomást se véve fájdalmáról folytatott önfeledt beszélgetés az anyjával vagy valamelyik örökbefogadott gyermekével. 

Próbáltam hinni benne, hogy Venus túlélheti a szülést, de sajnos nem volt erre garancia. Lia gyenge és törékeny míg a hasában élő szörnyeteg erős és élénk volt. Thalia hasa teljesen befeketedett annyira erősen rugdosta az a szadista vadállat már attól féltem, hogy a szülést se éri meg a lányom. A reggeli rosszul létek se könnyítették meg az én kincsem életét, volt, hogy akár félóráig egyfolytában hányt.

Ezek a hetek a tehetetlenségről és a szenvedésről szóltak miközben végignéztem ahogy a lányom haldoklik az "unokámnak" köszönhetően. Legszívesebben meghaltam volna csak ez az átkozott tehetetlenség ne lett volna. Szerettem volna segíteni Lián, de nem tudtam és ezért gyűlöltem magam és szörnyen dühös voltam szüntelenül. 

Egy nap hirtelen odasuhant Edward Thali-hoz.

-Mire gondolsz most Thalia?-szegezte neki a kérdést zavarodott tekintettel.

-Azon gondolkoztam, hogy mi legyen a neve a kicsinek ha fiú. Miért?

-Mert valaki ebből az irányból azt gondolta, hogy teljes szívéből imádja Aro hangját és hogy az szebb, mint azok a zongoradarabok amiket szoktam játszani neked és, hogy a vihar és az eső meg ahogy a faágak csapkodják az ablakot olyan mint egy altató.-hadarta.

-Nem lehet, hogy a babát hallottad?-kérdezte Carlisle és én magam is meglepődtem először azon amit Ed mondott utána azon, hogy Carl "lény" vagy "magzat" helyett "babát" mondott.

-Szerintem is Ő bár van itt valami különös.-folytatta a gondolatolvasó Cullen.-Van itt egy olyan gondolat is, hogy imádja Jassper hangját mert olyan mély és bársonyos meg Alice olyan mint egy csengettyű és Thalia a világ legcsodálatosabb embere és nagyon szereti és Carlisle olyan kedves és nyugtató hatással van rá  meg szereti a hangokat és azt amikor Sulpicia simogatja Thalia pocakját mert azt érzi és jól esik és nagyon szeretne táncolni csak kicsi a hely és tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz így próbál nyugton maradni . Ez hihetetlen teljesen különbözik egymástól a két gondolat, mintha két gyermek lenne vagyis ikrek.-fejezte be Edward.

-Ez csodálatos.-suttogta Venus boldogan és a meghatottságtól könny csordult a szeméből és megsimogatta fekete foltokkal tarkított pocakját és halkan azt suttogta: én is szeretlek.

~*~

A negyedik hétben jártunk. Tudtuk, hogy bármelyik pillanatban beindulhat a szülés. Féltem. Thalia olyan gyönge volt, hogy járni se tudott már egyedül és már három bordáját is eltörte a magzat. Rettegtem a tudattól, hogy elveszíthetem a lányom és magamban imádkoztam, hogy erre ne kerüljön sor. Azonban nem sok esélyt láttam a túlélésre ahogy ott feküdt a kanapén és mozdulni is nehezen tudott, az erő teljesen elhagyta, de Ő benne még élt a remény és minden nap elmondta nekem, hogy már csak azért is túléli mert fel szeretné nevelni a kicsiket. Ez éltette, nem törődött a tényekkel csak makacsul azt hajtogatta, hogy Ő a gyermekeiért bármit túlél. Már nem próbáltam a lelkére hatni csak mellette akartam lenni és beszélni hozzá, segíteni Őt lelkileg és elmondani neki ezerszer, hogy mennyire szeretem még mielőtt késő lenne. Mikor aludt nyugtalanul járkáltam föl és alá mert féltem, hogy talán soha nem ébred fel. Thaliában a gyermekek, bennem Pici tartotta a lelket és ösztönzött a kitartásra.

Egy esős este Lia nem tudott aludni és megfogta a kezemet.

-Apu ha nem élném túl esküdj meg az irántam érzet szeretetedre, hogy szeretni és óvni fogod a gyermekeimet úgy ahogy azt velem is tetted!-mondta halkan erőtlen hangján mely oly tisztán csengett akár egy ezüst csengettyű.

Megcsókoltam a kezét és a fülébe suttogtam.

-Ígérem Hercegnőm.-és válaszom hallatán megeresztett egy halvány mosolyt és hálásan megsimogatta az arcomat , barna szeméből pedig szikrázva folyt lassan az arcán az a rejtélyes gyémánt könny.

28. rész (Gond)terhes nászút

Thalia szemszöge

Hajnali négy óra volt mikor a bulinak vége lett. A vendégek lassan szállingóztak haza. Utolsó jókívánságaik és gratulációik után kocsijukba ülve elhagyták a  toszkán városkát ahol a nap első sugarai fenyegetően festette vörösre a keleti égboltot.
Koszorúslányaimmal átöltöztem a szobámba egy diszkrét, de elegáns kék ruhába és egy gurulós bőröndöt kaptam Alice-től mondván minden benne van amire csak szükségem lehet.

Ugyan fogalmam se volt róla, hogy hova megyünk mégis biztos voltam benne, hogy fantasztikusan jól fogjuk magunkat érezni kettecskén Carl-al. Egy hét a gyerekek és betegek nélkül ez már önmagában felüdülés.

A kapuban még mindenkitől elbúcsúztunk és miután végig ölelgettem családom összes tagját, beültünk apám sötétített ablakú Bentley-ébe (az egyetlen kocsija ami nem olasz) és még sofőrt is kaptunk hozzá Félix szerepében aki elvitt minket a reptérre.

-Hova megyünk?-kérdeztem már a gépen.

-Meglepetés.

-Köszi, de abból már volt elég mára.-mondtam bosszúsan Balthazar szó szerinti kirohanására utalva amiről biztosan tudtam, hogy Carlisle is hallott.

-Na jó. Annyit kell tudnod, hogy egy szigetre megyünk ami a tiéd.

-Nem tudtam róla, hogy van szigetem.

-Mert eddig nem is volt. Mostanáig. Nászajándékba kaptad Esme-től.

-Az övé volt?

-Igen. Tőlem kapta, de a válás után rájött, hogy úgyse megy oda vissza többé így neked ajándékozta.

-Gondolom a szigeten levő ház amiben lakni fogunk teljesen fehér.-nyögtem fájdalmasan a vakító fehér falakra gondolva.

-Eeegen, de Rióban vehetünk festéket és átfesthetjük ha szeretnéd.
-Tehát Rio de Janeiro mellett van a sziget.-mondtam diadalmasan miután elkotyogta a koordinátát Carlisle.
-Miért akarsz te mindig mindenről mindent tudni?
-Nem tudom. Uralkodónő vagyok. Kinek ha nem nekem kell mindig mindenről mindent tudni?
-Ez mondjuk jogos. Most pedig aludj egy kicsit! Hosszú volt a nap.
-De még nem ért véget.
-Csak aludj!
-Ugye betartod az ígéreted?
-Volt, hogy valaha megszegtem a szavam?
-Nem.
-Akkor most már aludj, vagy különben altatót csempészek az italodba!
-Ahogy óhajtja, uram és parancsolóm.-viccelődtem Ő pedig halkan nevetett majd fejemet a vállára hajtva zuhantam mély álomba.

Carlisle szemszöge

Végre elaludt. Thalia mindig elfelejti, hogy emberként vannak alap szükségletei mint például az alvás. Egész nap pörgött már ideje volt, hogy álomba szenderüljön.
Thali lenyűgöző nő amikor ébren van hihetetlen, hogy milyen mesteri módon összetudja hangolni a munkáját és a családi életet. Amikor otthon van takarít, foglalkozik a gyerekekkel, olvasgat és engem tesz boldoggá a puszta létezésével. Amikor dolgozik szívvel-lélekkel küzd az emberi életekért, hogy jóvá tegye több évezredes bűneit és e mellett még az ápolónőket is távol tartja tőlem mikor körülöttem legyeskednek és kelletik magukat. Mindezek ellenére Liát akkor imádom a legjobban amikor alszik, mert az olyan varázslatos. Ahogy a szempillái megrebegnek miközben álmodik, az ahogyan hozzám simul, szívének lágy dallama, lélegzete és halk suttogása ahogy a nevemet mondogatja. Ahogy jobban megismertem Liát rájöttem, hogy még jobban szeretem mint előtte pedig azt hittem, hogy ezt az érzést már nem lehet fokozni. Egyetlen dolog azért bántott. Thalia törékenysége, ami miatt már jó ideje nem  feküdtünk le biztonsági okokból. Ha ember nem is férfi azért vagyok és a kettőnk közötti testi kapcsolatot nem szívesen nélkülöztem, de muszáj volt, mert ugyan tudom magamról, hogy sohase bántanám a feleségem, de jobb félni mint megijedni.
A gépünk leszállt. Az én egyetlenem pedig még mindig aludt és nem volt szívem felébreszteni. Egyik kezemben Thaliát tartottam a másikkal pedig kettőnk bőröndjeit húztam. A kikötőben beültem a jachtomba és Liát magam mellé fektetve elindultunk  a sziget felé.
 A motor morajló zaja törte meg egyedül a csendet és a víz morajló dallama ahogy a hajó alatt enyhén hullámzott. Elnéztem ahogy a hold fénye megvilágítja kedvesem alakját. Bőre ezüstösen fénylett az éjszaka tompa fényétől és haját lágy szellő fújta.
Egyszer csak kinyitotta a szemét és merengve nézte a csillagokat nem szólt egy szót se és nem is volt rá szükség. Mögém került és hátulról átölelt. Illata semmit nem változott, ugyanolyan mint vámpír korában, orgona, jázmin, barack és jácint mennyei keveréke. A sziget sziluettje már kibontakozott a sötétségből és már látszott a part, a kikötő, az erdő és a ház.
Thalia hirtelen felállt lassan levetette ruháját. A könnyed kék selyemruha lassan csúszott le a válláról végig az egész testén míg végül a földön hevert. Csábító pillantást vetett rám Thali és kecsesen beugrott a vízbe. Úgy úszott mint egy sellő, hosszú barna haja hullámzott a kristálytiszta vízben. Lassítottam a sebességen, mert látni akartam Liát. Úszás közben le nem vette a szemét rólam ami persze teljesen tűzbe hozott.

Már a kikötőben voltunk. Míg a jacht körül foglalatoskodtam hallottam, hogy az én kis szirénem kijön a vízből. Oda fordultam és mint Vénusz mikor a habokból kiemelkedve megszületett, hogy a szépség és szerelem istennője legyen olyan gyönyörű volt az én szerelmem ahogy lassan a partra lépett és testéről ezüstösen folytak végig a vízcseppek. 

Közelebb lépett hozzám kezével végig simított a karomon egész a vállamig és a nyakamat lehúzva a fülembe suttogott.

-Akarlak. Itt, most és örökké.-mondta kéjesen és megcsókolt, szorosan magához ölelt és szó szerint levett a lábamról. A fehér, selymes homokban feküdtünk. Dr. Mrs. Thalia Cullen Volturi még mindig uralkodónő és ha Ő valamit megparancsol annak úgy kell lenni így eleget téve kívánságának és betartva ígéretemet a nászéjszakánk arról szólt amiről kellett, hogy szóljon.

4 nappal később

   Az időnk nagy részét ágyban töltöttük, de e mellett rengeteget úsztunk, barangoltunk a kis esőerdőnkben és átmentünk Rióba esténként vacsorázni és táncolni. Egy szóval csodásan éreztük magunkat. Thalia szépérzékét sértette a vakítóan fehér fal így már a második napon neki esett egy tonnányi narancs és citromsárga festékkel. Az eredmény káprázatos lett már ami a házat illeti ugyanis festékből jócskán jutott Liára is ezek után pedig ruhástól belecsobbant a tengerbe így már a víz is a mediterrán színekben pompázott. Otthon mindig Thalia volt a háziasszony, de mivel most nászúton vagyunk így átvettem a szerepét a konyhában és megcsillogtattam előtte szakácsművészetem amin persze jót derült az elején, de később elismerte, hogy van érzékem a dologhoz.

  Egy nap elmentem vadászni mivel már szénfekete volt az egész szemem. Nem akartam, hogy Liának nagyon feltűnjön a hiányom így kora reggel mentem és bekapcsoltam a klímát, hogy ne süljön meg az én jeges testem nélkül. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szomjas vagyok azt meg végképp nem, hogy ennyit kell kutatnom nagyobb testű ragadozókért, de végül sikerült elejtenem négy jaguárt. A vadászat és a hazaút kb. három óráig tartott. Bementem a nappaliba és hirtelen hangokat hallottam a fürdőszobából mintha valaki hányna aztán abba maradt és lehúzta a vécét majd megnyitotta a csapot, utána csend lett. Thalia jött ki a fürdőből falfehéren és kissé beteges ábrázattal. Aggódva suhantam hozzá és gyengéden megöleltem.

-Mi a baj kincsem, rosszul vagy?-kérdeztem ijedten.

-Ülj le! Beszélnünk kell.-mondta és leültünk egymás mellé a kanapén.

-Éppen a cuccaim közt pakoltam mikor a menstruációs naptáram a kezembe került. Három napja meg kellett volna jönnie és ez nem minden. Két napja minden reggel hányok és most jön csak a java. A tükör előtt nézegettem a hasam mert nagyon gyanús volt ez a sok jel és azt vettem észre, hogy van egy kis pocakom és rugdos...mármint ez azt jelent, hogy....terhes vagyok....tőled.-mondta apró, lágy mosollyal az arcán.

Abban a pillanatban sokkot kaptam. Egy vámpír nem nemzhet gyereket, de most sikerült ezt megcáfolni. Thalia terhes egy olyan kis szörnyeteggel ami bánthatja, sőt megölheti Őt. Bele se mertem gondolni, hogy az a bestia mit művelhet a feleségem testében. Ha ilyen rohamosan nő akkor cselekedni kell most azonnal. Miután magamhoz tértem gondolat menetemből megpusziltam Thalia homlokát és azt suttogtam, hogy minden rendben lesz és megyünk haza és ezután rohantam becsomagolni.

-Carlisle el se mondod hogy mit gondolsz?-fordult felém kérdőn.

-Azt, hogy nem hagyom hogy bántson. Hazamegyünk és még idejében kiműtöm belőled azt a lényt mielőtt nagyobb kárt tesz benned.

Thalia szemszöge

Nem hittem a fülemnek. Carlisle bántani akarja a kisbabánkat. A MI kisbabánkat. Titokban mindig is egy saját gyermekről álmodtam és most megtörtént ez a csoda, de Carlisle elakarja venni tőlem. Nem hagyhatom. A telefonomat megragadva rohantam a partra és egy hibiscus bokor rejtekében felhívtam Rosali-t, Esme-t és Bellát, hogy védjenek meg minket. Engem és az én kis rugdosódó pici babámat. 

27. rész Vámpírok tánc

Thalia szemszöge

Mielőtt bementünk volna a kastélyba a szokásos menyasszonyi csokor dobáshoz készültünk.
A lányok felsorakoztak én pedig háttal állva messzire dobtam a csokrot. Még a levegőben volt mikor megfordultam így láthattam Bella ijedt arckifejezését (aki mellesleg leghátra menekült) amikor a csokor egyértelműen az Ő lábai előtt landolt.
-Gratulálok Bella!-mondtam nevetve mivel tudtam, hogy Edward kedvesének a házasság a legfenyegetőbb dolog a világon (a szülei legalábbis erre nevelték).
-Utállak.-tátogta és felvette a csokrot Ed pedig boldogan ölelte át a jövedőbeli menyasszonyt.
Persze ez a kis játék nem vonta el a vendégsereg figyelmét az aktuális ifjú párról így hirtelen azt vettem észre, hogy vámpírok ezrei ölelgetnek, puszilgatnak, gratulálnak és én hirtelen azt se tudtam, hogy ki-kicsoda.
-Thali szívem, szeretném bemutatni távoli rokonainkat az alaszkai Denali klánt!-mondta mosolyogva Carlisle.
-Nagyon örvendek! Őszintén örülök, hogy eljöttetek az esküvőnkre.-mondtam elbájoló hangon.
-Mi is nagyon örülünk, hogy végre megismerhetünk Carlisle már ódákat zengett rólad.-mondta kedvesen az egyik szőke hajú lány. Ááá megtaláltam a szőke hajszál tulajdonosát. Hát igen, zseni vagyok.
-Tanya Denali vagyok ők pedig a testvéreim, Irina és Kate.-mutatkozott be a bűnjelem.
-Magasabbnak gondoltalak.-bukott ki Irinából.
Kate szimpátiáját nem tudom mivel nyertem el, de azonnal a testvére lábára lépett tűsarokkal a védelmemre kelve.
-Áú, most meg mi van?!-kérdezte a nem túl okos (természetesen nálam sokkal magasabb) Irina.
-A testvérem csak úgy értette, hogy Carlisle elég magas Te pedig tündérien bájos voltál ahogyan felvett a karjába. Sok boldogságot!
-Igazán köszönjük.-mondtam hálásan.
-Ők pedig itt Eleazar és a párja Carmen.-sorolta tovább Carl.
-Kimondhatatlanul örülünk, hogy megismerhetjük Carlisle elbűvölő választottját.-mondta a férfi és kezet csókolt.
-Szívből örülünk a boldogságotoknak. Kívánjuk, hogy tartson örökké.-mondta lágyan a barna hajú nő aki szintén nagyon barátságos volt.
-Nagyon szépen  köszönjük.

A Denali família

Csak most tűnt fel mennyi barátja van Carl-nak. A családom elég népesnek mondható, de hatalmas létszámuk mellett nem törpül el Carlisle vendégseregének létszáma ami azt jelenti, hogy kb. ugyan annyian vannak. Mi más kell a pánikhoz mint egy halom idegen vámpír akiket mind be fog mutatni drága férjecském.
A Denali klán után jött az egyiptomi: Amun, Kebi, Benjamin és Tia. A déliek után jöjjön pár északi alapon következtek az írek: Siobhan, Liam és Maggie. Végül pedig az amazonok: Senna és Zafrina akiktől azért tartottam rendesen magasságuk és ruházatuk miatt.

Amun 

Kebi 

Benjamin

Tia

Siobhan

Liam

Maggie

Senna

Zafrina

Miután lefutottam a tiszteletköreimet a vendégeknél (ami felért egy maratonnal) és mindenkinek nagyon örvendtem végre valahára bementünk a kastélyba. Én mint az őrült rohantam, hogy végre leülhessek a székemre és egy kicsit pihenjek hiszen nekem senki se mondta, hogy ilyen fárasztó a vendégsereg fogadása. Mikor már legalább egy perce pihegtem a széken csak akkor vettem észre milyen pozitív drasztikus változáson esett keresztül a trónterem. Minden csupa lila az asztalok, a székek és a drapériák amelyek a terem kicsinyítésére voltak hivatottak, hiszen amikor Bella azt mondta fél Amerika elférne benne nem esett hatalmas túlzásba.

A feldíszített trón  terem

-Ez gyönyörű.-mondtam és csak most tűnt fel, hogy Carlisle mellettem ül mivel megfogta a kezem.

-Te vagy a gyönyörű, minden más pedig csak tükör mely szépségedet tükrözi.-mondta gyengéden.

-Nagyon költői volt szerelmem. És tulajdonképpen most mi jön?-kérdeztem tanácstalanul.

-Nos, a tánc édesem.-mondta és felállt engem pedig húzott magával a táncparkett közepére.

Lehet hogy a vendégekkel való buta csevegés tompította az érzékszerveimet, de a sarokban levő zenekart is csak most fedeztem fel. Felharsant a már jól ismert zene a maga tipikus orosz dallamával mely elbűvöl és lenyűgöz mindenkit. Carlisle-al olyan könnyű táncolni. Mikor elsőnek kért fel ezen gyakorlatilag ledöbbentem, de ma már tudom, hogy ez azért van mert minket egymásnak teremtettek. Ahogy szerelmem karjaiban forogtam egyszer csak megpillantottam Balthazart aki az amazonok asztalához lett ültetve és búsan itta a pezsgőt és pillantásunk találkozott. Az enyémben öröm az övében fájdalom volt. Hirtelen én is elszomorodtam a súlyos bűntudat miatt és ez figyelmetlenséghez vezetett. Elrontottam a lépést amit persze azonnal korrigált Carl. Kedvesem segélykérő pillantással nézett legidősebb fiára aki azonnal javított a kedélyállapotomon és ismét a régi lettem. Legalábbis a tánc időtartama alatt.

Carlisle&Thalia

Tapsvihart kaptunk a táncra, de nem tudtam nem észrevenni, hogy az én kedves mágus mesterem csak bosszúsan szemléli üres poharát és a terem másik végéből egy újabb pohár pezsgő repül a kezébe. 

Megsajnáltam. Oda akartam menni hozzá és már léptem volna is, de a kezem még Carl kezének gyengéd, de határozott szorításában volt. Az asztalunkhoz kísért és ekkor a szüleim álltak fel és suhantak a terem közepébe.

Aró&Sulpicia

-Tangó.-kiáltotta Apa a zenekarnak és olyan szenvedélyes tekintettel nézett anyámra amilyennel semki másra nem nézett előtte. Az apám, mint egy ragadozó a prédájára olyan szemeket meresztett anyámra. Azt se tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Anyu a karmait Apa vállába mélyeszti. Mintha szét akarnák tépni egymást. A levegő szinte izzott körülöttük. Aró Volturi uralkodó volt és valóban uralkodott. Uralta a parkettet és az anyámat. Sulpicia Voltui pedig kész volt teljes mértékig behódolni, sőt szemeivel szinte könyörgött azért, hogy uralja Őt szerelme. Ugyan alattvaló volt ennek ellenére mégis rendelkezett a legnagyobb hatalom felett. Tudatosan hol felkeltette a vadászösztönt hol alázatosan tette amit kell. A tánc mindig és mindenhol leleplezi, hogy milyen annak a két embernek a kapcsolata egymás között akik táncolnak. Valóban. A szüleim szenvedélye és alá-fölé rendeltsége egyértelműen megmutatkozott. Egy külső szemlélő ezáltal mindent megtud a párról. Csak azt sajnálom, hogy én a mi táncunkat nem láthattam kívülállóként maximum majd az esküvői videón.

A táncuk véget ért. Bennem pedig megfogalmazódott egy terv. Végig nézem az összes pár táncát és kielemzem, aztán pedig megkérem Jane-t, hogy mondja el milyennek találta a táncomat Carl-al és táncolni fogok Balthazar-ral is. Ugyan ez nem változtat semmin hiszen Carlisle-t szeretem, de itt van ez az érzés és nem hagy nyugodni.

A soron következő pár Heidi és Demetre volt.

Demetre&Heidi

Jellemzés:fiatalos, bohókás mégis szexi és extravagáns. Tényleg ilyen az uncsi tesóm és férje.

Leon&Esme

Jellemzés: Leon mindig olyanná válik amilyen a nő temperamentuma. Esme kedves, gyöngéd, érzékeny és érzelgős. Leon már azelőtt is ilyen kaméleon volt mielőtt megismerte volna álmai nőjét, egyszerűen mindig azt nyújtotta amire a nőnek szüksége volt. Amióta Esme az életében van nagyon megváltozott. Az érzelmeit kimutatja és Esme oldalán mindig erős és oltalmazó valamint féltékeny ami az olasz pasiknál alapvető genetikai hiba.

Jassper&Alice

Jellemzés: Alice egy igazi energia bomba, le se lehet lőni mikor pörög. Jazz megfontoltabb és néha komor, de Alice kedvéért bármit megtesz. Imádják egymást, édesek együtt ezen nincs mit ragozni. A retro stílus pedig a fiatalságuk fénykorába repít vissza az időben.

Emmett&Rosali

Jellemzés:Elegáns és sikkes olyan mint Rose. Emmett-nek ez nem fontos mivel Ő a férfiak azon típusába tartozik akiknek csak egy dolgon jár az eszük és ez meg is jelent a táncban. Azonban ismét az jön elő, hogy a férfi képes a szeretett nőért változni és ha kell úriemberként viselkedni.

Eleazar&Carmen

Jellemzés:Bár nem ismerem őket mégis láttam, hogy köztük teljes a harmónia, egyik sem akar felülkerekedni a másikon. Szeretik egymást és ennél nem is kell több nekik, hiszen megkaptak mindent amire vágytak.

Amun&Kebi

Jellemzés: Kifinomult elegancia. Kebi szenvedélyes nő, de Amun nem kedveli ha ellenszegülnek neki. Egyértelműen a férfié a vezető szerep nem engedi, hogy a nő mást tegyen, gondoljon vagy mondjon mint Ő, de ezt elviseli Kebi mivel a kapcsolatuk ugyanolyan szilárd mint a többieké.

Benjamin&Tia

Jellemzés: A kapcsolatuk a bizalomra és a kölcsönös tiszteletre épül. Szerelem, érzékiség és odaadás ez minden ami átjött a táncukon keresztül.

Siobhan&Liam&Maggie

Jellemzés: Siobhan-t és Liam-et összeköt rengeteg idő, emlék, szeretet és törődés. Ők nem az a lángolós típusok akik körül izzik a levegő, Ők csupán szeretik egymást és ebből nem csinálnak nagy ügyet. Maggie cserfes, fiatal és bolondos ezért mászott be a képbe amit nevelőapja szórakoztatónak, azonban nevelőanyja kissé pimasznak talált. A háromszemélyes kis ír családban vannak apró viták, de együtt mindent megtudnak oldani. 

A látottak után már sokkal okosabb voltam a vendégeket illetően. Már mindenkiről tudtam (vagy legalábbis elképzelésem volt róla), hogy milyen. 

Eljött az éjfél és a hagyomány szerint közösen felvágtuk a tortát Carl-al. Nevetve néztem ahogy szerelmem úgy fogyasztja el az isteni finom torta szeletet mintha valami keserű gyógyszer lenne. A családtagok és barátaink pedig velem együtt nevettek.

-Ennek örömére most mindenki eszik a tortából legalább egy szeletet aki szereti a menyasszonyt és/vagy a vőlegényt.-mondta ünneprontóan Alice.

Mondanom se kell mindenkinek lehervadt a mosoly az arcáról és undorodva kóstolták meg a tortát.

Viccesebbnél viccesebb fejeket vágtak közben így kis híján megfulladtam a sok nevetéstől. Persze a "förtelmes és ehetetlen micsoda" után egyből megrohamozták a vércsapokat. Nagyon szórakoztató volt ám ekkor feltűnt valami.

Hiányérzetem volt. Balthazar csöndben elhagyta a termet angolosan távozva.

Nem tehettem mást, utána mentem diszkréten, a feltűnést kerülve.

A kapuban értem utol.

-Várj! Hova mész?-kérdeztem ijedten.

-El.-mondta és lezártnak tartva a témát kezét a kilincsre tette.

-Kérlek maradj!

-Ugyan minek? Hogy végignézzem, hogy milyen rohadt boldogok vagytok? Köszi abból nem kérek.-mondta alkohollal körüllengve.

-Nem hibáztathatsz engem amiért egyedül vagy!-kiáltottam.

-Nem is hibáztatlak csak végre kilépek az életedből. Nem is örülsz?-kérdezte szintén kiabálva.

-Miért teszed ezt?-kérdeztem sírva.

-Azért mert szeretlek, de téged ez nem érdekel. Szerettelek, de ennek már vége. Új életet kezdek ahogyan te tetted. Nem kellesz eléggé.-mondta és kiviharzott.

-JÓ!-ordítottam utána.

-JÓ!-kiáltotta vissza.

-JÓ!-ordítottam tovább csak hogy enyém legyen az utolsó szó. Enyém is lett és úgy éreztem hirtelen nincs is szükségem erre a beképzelt, komor és rideg alakra amikor itt van nekem Carlisle aki olyan tökéletes mint egy görög isten.

Visszamentem a terembe és ahogy az előbb Balthazar, én is magamhoz akartam reptetni a pezsgős poharat, de nem sikerült. Ekkor vettem csak észre, hogy amíg veszekedtünk lelopta a gyűrűt az ujjamról. Szóval így állunk. Felhajtottam egy pohár pezsgőt és idegességem láttán megjelent mellettem aggodalmas tekintettel az apám.
-Gyere Hercegnőm, mesélj!-mondta és kitárta karját.
Én sírva belevetettem magam és közben dühös voltam, nagyon dühös Balthazar-ra. Apa hideg, gyengéd ölelése teljesen megnyugtatott. Kissé ringatott, mint mikor gyerekkoromban lefekvéskor álomba ringatott.

-Ne törődj vele kis szerelmem! Nem ér annyit. Ez a Te napod. Élvezd! Táncolj! Énekelj! De semmi esetre se légy szomorú. Ezt pedig ne vidd túlzásba, nem bírod az alkoholt!-mondta lágyan és kezemből kivette a poharat. Ismét megöleltem, de most már boldogan.
-Szeretlek Apu. Mindennél jobban.-mondtam.
Ő megsimogatta a nyakam és büszkén végignézett rajtam.
-Édesanyád tökéletes mása vagy. Büszke vagyok rád és szeretném, hogy tudd nincs olyan dolog amit meg ne tennék érted. Ide bármikor visszajöhetsz. Na, de most aztán sicc! Menj és érezd nagyon jól magad!
Megfogadtam apám tanácsát. Hiszen ez életem legszebb napja amit nem tehet tönkre semmi és senki.

Carlisle&Thalia esküvője

Balthazar&Thalia végleges szakítása

26. rész Aeternum

Thalia szemszöge

Nem kezdeném el ecsetelni, hogy az erotikusnak mondható táncom után nem történt semmi köztem és Carlisle között ami egy kicsit elszomorított, de legalább annyit ki tudtam "erőszakolni" belőle, hogy megígérje a nászéjszakánk tényleg arról fog szólni  amiről kell. Tudtam, ha a vőlegényem valamit megígér azt be is tartja így elégedetten mentem vissza a szobámba egyedül mivel a lányok jól érezték magukat (és egymást) szerelmeikkel. Másnap reggel korán keltem és a lányaimmal elmentünk pedikűrre, manikűrre, fodrászhoz és masszőrhöz. Azonban szembe kellett néznem a ténnyel, hogy félóra múlva kiköt a hajónk Olaszországban és a mai napon kimondom a boldogító igent Carl-al. Az idegességtől úgy éreztem mintha nem is pillangók, mintsem kifejlett  óriási denevérek repkednének a gyomromban.
-Ne stresszelj már! Lazíts! Carlisle nem fog nemet mondani az oltár előtt.-próbált lenyugtatni szőke kis angyalkám idegességem láttán.
-Ölelj át kincsem és mondd, hogy nem lesz semmi baj!
Ő szorosan átölelt és a fülembe suttogta az általam kért szöveget majd belepuszilt a fülembe melynek köszönhetően tíz másodpercig fél fülemre megsüketültem.
Kikötöttünk. Elkezdődik amitől féltem. A rohangálás és az állandó aggodalmaskodás minden apróság miatt, olyan szinten rossz hatással volt rám, hogy nem is menyasszonyként viselkedtem (már ha megvan írva, hogy kell egy menyasszonynak viselkedni) hanem egy kétségbe esett, eltévedt kislányra hasonlítottam aki biztonságos menedéket keres egy hurrikán elől ami mindjárt beszippantja. Érdekes, ez az érzés egyáltalán nem kerített hatalmába az első esküvőmön. Csak a szűk család volt ott még barátok sem (mivel akkor még nem is voltak barátaim). Akkor tudtam, hogy minden rendben lesz és nem féltem csak felvettem a fehér csipkés selyemruhám és úgy mentem az oltárhoz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Carlisle nagyon sokban hasonlított Octavianus-ra ami csak most vált számomra világossá. Mindkettő próbál(t) óvni még a széltől is. Mindkettő illedelmes és tisztelettudó (volt) velem szemben. A legnagyobb különbség pedig a vérmérsékletük (már ha lehet ilyet mondani vámpírra). Carlisle nyugodt, megfontolt. Octavianus lobbanékony  és forrófejű volt. Ő ha meglátta hogy egy férfi engem bámul azt azonnal megölte az első adandó alkalommal egy sötét sikátorban míg Carlisle azt is megengedi, hogy velünk lakjon az exem. Így, Octav-val való házasságom után tudom a boldogító igen nem garantálja az örökké tartó happy end-et, ezért hatalmába kerített a félelem, hogy az égiek gyűlölnek engem és talán boldogságomnak véget vetnek a történelem megismétlésével.

Thalia első esküvője

A hajó fedélzetéről leszállva azonnal megpillantottam a Ferrari ff-emet ami mellett kedvenc unokatesóm, Heidi állt.
-Csáó Lia! Elvihetlek?-kérdezte megvillantva tökéletes fogsorát és lila szemében őszinte örömöt véltem felfedezni én pedig szintén örültem neki (meg az extrém színű szemének ami kivételesen alkalomhoz illő volt).
-Még mit nem. Én vezetek. Alice gyilkos vezetési stílusát megtapasztalva nem vagyok hajlandó másnak átadni a kormányt.-jelentettem ki.
-Még nekem sem?-kérdezte Carl aki észrevétlenül a hátam mögé került és magához ölelt.
-Na jó, talán veled kivételt teszek.-mondtam mártír arccal.
-Csakhogy a fiúk másik kocsival mennek.-mondta Heidi és egy másik Ferrari-ra mutatott.
-Csúcs! Imádom a déli vendégszeretetet.-kurjantotta el magát Emmett.
Mindannyian beültünk a nekünk szánt kocsikba (pontosabban én a sajátomba). Mivel maximum öt személyes a kocsim Jane Rosali ölében volt ami azért elég viccesen festett az amúgy is szűk hátsóülésen.
-Csak egy kérdésem van. Hogy juttatjuk a menyasszonyi és koszorúslány ruhákat nem is beszélve a fiúk öltönyeiről ide, ha egyszer se mi, se pedig Carl-ék nem hoztak egy darab bőröndöt se.-tettem fel a kérdést Alice-nek.
-A kulcsszavak: Edward és Balthazar. Amíg mi a hajón szórakoztunk addig ők előre menetek Volterrába a ruháinkkal repülővel.-magyarázta.
-Te jó ég! Nem választottam tanút.-hasított az agyamba a felismerés súlyos hibámról.
-Ne aggódj! Felkértem Leon-t. A legtöbb ember a tesóját bízza meg ezzel a fontos feladattal. Gondolkoztam még Balthazar-on is, de az kínos lett volna mindkettőtöknek, így is hatalmas lelkierőre vall, hogy egyáltalán eljön és nemhogy balhét nem csinál, de még segít is.-mondta fekete hajú lányom csodálattal adózva mágus mesteremnek.
-Tényleg nagyon szép tőle.-csak ennyit tudtam kinyögni.-És hogy tudtad Amerikából megszervezni az Olaszországi esküvőmet. Nem volt nehéz látatlanban?-kérdeztem terelve az előző témát.
-Nos, valóban nehéz lett volna sőt, szinte lehetetlen, de az internet és Sulpicia segítségével bármi lehetséges. Amit én az olasz esküvői weboldalakon olvastam annak az édesanyád helyben utána nézett. Így amit én otthon szerveztem azt Anyukád Volterrában elintézte, hogy minden rendben legyen.-mondta sugárzó mosollyal beszélve tündéri anyámról.
-Hát igen Ő tényleg egy angyali teremtés.-helyeseltem.
Megérkeztünk Volterrába. Végre újra itthon. Ekkor viszont szembeszökő változást véltem felfedezni. A város üres volt. Sehol egy ember, de nyüzsgő embertömeg helyett a parkolóként használt belváros verte ki nálam a biztosítékot. Az én kedves, szolid, visszafogott vendégseregem parkolója úgy festett, mint egy luxus autó kiállítás. Egymás mellett sorakoztak a Ferrarik, Porsche-k, Lamborghini-k, Aston Martin-ok és 
Jaguárok.
-Kicsit se lehetett feltűnő ennyi "ócskavas" a Volterrába vezető úton.-mondtam szarkasztikusan.
-Jaj Lia, ne pörgesd már ezen magad! Hidd el senkinek nem szúrt szemet.-legyintett Heidi.
-Ja tökre igazad van. Ugyan kinek tűntek fel?-folytattam az aggodalmaskodást.
-Thalia a vendégek tudták, hogy naplementekor kezdődik a ceremónia ha ideakartak érni a kezdésre és közben nem akartak diszkógömbbé válni akkor csak úgy tudták meholdani az utazást, hogy még sötétben jöttek valamikor kettő és három óra között akkor pedig már biztos nem láthatja meg őket ember akik ugyebár ilyenkor alszanak tehát fölösleges ezen agyalnod pláne, hogy még rengeteg dolgunk van.-oktatott ki Alice előhozva elviselhetetlen szervező énjét.
Mikor bementünk a kastélyba Heidi és Alice úgy csempésztek be a szobámba ahogy a testőrök védik a sztárokat a paparazziktól. Leültettek a fésülködőasztalom elé és Rosali a hajam, Alice a sminkem, Heidi pedig a műkörmömet csinálta. Műköröm?! Álljunk csak meg!
-Műkörömről nem volt szó.-mondtam kétségbeesve tekintve a számomra teljesen ismeretlen tárgyakra ami unokatestvérem kezében nagyon fenyegetően mutatott.
-Ne parázz már folyton! Ha tudom, hogy ilyen majrés vagy akkor hozok egy üveg wishky-t hogy lenyugodj.-mondta felháborodva a reakciómon és nem is zavartatta tovább magát és folytatta a műveletet és ennek következtében, hogy lenyugtassam magam csukott szemmel légzőgyakorlatokat csináltam. Vagyis csak próbáltam mert Alice állandóan rám szólt, hogy ne lélegezzek már ennyire mert zavarom az alkotásában. Legszívesebben azt mondtam volna erre, hogy "bocs, hogy élek", de mivel úrinő vagyok pontosabban uralkodónő beértem egy egyszerű "oké"-val.
Két óráig azt játszottam, hogy alszom ami lehet, hogy túl élethűre sikeredett és közben elaludtam vagy nem és közben gondolkoztam és azt tűnt álomképnek minden esetre kezdtem megnyugodni valamilyen csoda hatására. Csoda? Pedig nem szokásom hinni semmiben akkor most mégis mért hiszek hirtelen a csodában? Már is ilyen nagy változáson esek keresztül csupán annak a hatására, hogy férjhez megyek? Érdekes. Vajon mi fog még változni? Megakartam kérdezni Alice-t, de ekkor eszembe jutott, hogy a mágus genetikai katyvaszom miatt nem látja a jövőm ami egyrészt jó mert így mindig tudok meglepetést okozni másrészt meg rossz mert ugyan ki ne akarná tudni a jövőjét? 
Másfél órán keresztül ültem a székben tűrve a külsőm (számomra drasztikus) (óóó minek az a rohadt műköröm) megváltoztatását. 
-És készen vagy!-jelentették be egyszerre.
Félve nyitottam ki az egyik szemem és a tükörben szembetaláltam magam egy elegáns hercegnő, egy filmsztár, egy flancos szupermodell és egy férfi magazin címlaplányának (értsd műköröm) fantasztikus keverékével.
-Ez..ez..én vagyok?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem az angol királynő. Hát persze, hogy te.-mondta türelmetlenül Rose.
-Hát..lányok...én nem is tudom mit mondjak. Köszönöm!-mondtam és minden erőmmel azon voltam, hogy ne sírjam el magam az örömtől.
-Most már csak a ruhád van hátra.-mondta Alice.
Apró rendezvényszervező zsenim segített felvenni gondosan ügyelve a frizurámra és a sminkemre.
A többiek olyan gyorsan öltözködtek, sminkeltek és csinálták a hajukat, hogy csak csíkot láttam a kezükből olyan gyorsak voltak (kivéve Bellát akinek a többiek segítettek).

A ruha

A frizura (képzeld azt, hogy barna)

A műköröm 

Kopogtattak. Alice ment ajtót nyitni.
-Sulipi, Aró! Úgy örülök, hogy látlak titeket. Gyertek be, már kész van!-mondta vidáman.
Ekkor belépett Apa és Anya karöltve, mint a régi romantikus filmekben.
-Csodálatosan szép vagy drága kicsikém.-mondta elragadtatva Anyu és gyengéden átölet.-Büszke vagyok rád.-suttogta a fülembe.
-Nem találok szavakat.... hihetetlenül gyönyörű vagy Hercegnőm.-mondta lágy mosollyal Apu és gyengéden megsimogatta a nyakam ott ahol megharapott több, mint háromezer éve. Nagyot sóhajtott és tekintetét köztem és anyám között járatta. Tudtam mire gondol.
-Igen tényleg hasonlítok rá. Bár véleményem szerint Ő szebb.-mondtam mintha kimondta volna azt ami az előbb benne volt a pillantásában.
-Ugyan kincsem itt most te vagy az est fénypontja és egyébként is te mindenkinél szebb vagy.-mondta csilingelően magas hangján az anyám akinek az egyik keze feltűnően egész végig takarásban volt.
Mindketten elkapták a pillantásom és Anya feltartotta az eddig háta mögött rejtegetett dobozt.
-Tudom, hogy rossz emlékeid vannak ezzel kapcsolatban, de attól még, hogy hordod a téged megillető hatalmi jelképet nem válsz olyanná, mint Médea aki állandóan ezt viselte.-mondta Anyu és kinyitotta a dobozt amiben a koronám volt amit még a XVIII. században csináltatott az apám.
-Egy feltétellel.-mondtam és anyámra néztem megeresztve egy halvány mosolyt.
-Muszáj?-kérdezte halkan szemeit forgatva ki nem mondott kérésem miatt.
-Igen.-jelentettem ki.-Apa idehoznád?-kértem meg és Ő elviharzott majd öt másodperc múlva visszatért egy ugyanolyan dobozzal.
-Megengedik fenségetek, hogy megkoronázzam önöket?-kérdezte a régi udvari protokolli beszédet finom eleganciával való utánzással. 
-Természetesen.-mondtuk egyszerre.
Apám először az én fejemre helyezte a fejdíszt majd Anyáéra.
-Álmodni se lehetne szebbet.-mondta elégedetten nézve ránk.

Thalia koronája

Sulpicia koronája

Sulpicia az örömanya ruhában

-Fantasztikus. Ez a valami régid.-lelkendezett Alice.-A gyűrűd és a ruhád a valami új és-ekkor levette az egyik kék harisnyakötőjét.-Valami kék és valami kölcsönkért.

-Köszi!-mondtam kissé elpirulva.

-Sulpi idehoznád Lia csokrát?-kérte Heidi.

-Hát persze.-mondta kedvesen és három másodperc múlva felbukkant egy csodálatos lila virágkölteménnyel.

A menyasszonyi csokor

-Ez nagyon szép.-mondtam a csokrot bámulva.

-Igen az, de sietnünk kell, mindjárt naplemente. Sulpi szerintem menj le a többiekhez és küldd ki őket.-mondta Alice anyámnak mintha régi jó barátnők lennének. 

Úgy is tett. Alice pedig egy felettébb zavarba ejtő mozdulatot tett konkrétan bebújt a ruhám alá és egyik lábamat felemelve felhúzta a harisnyakötőt.

-Ümm köszi Al, de szerintem ezt én is megtudtam volna csinálni.-mondtam ismét elpirulva.

-Csitt! Összegyűrődött volna a szép ruhád.-mondta nagy komolysággal.-Na jó ismertetem a tervet: Rose és én megyünk elől és mikor elérjük az oltárt Carlisle oldalára állunk Ed mellé, utánunk jössz Te Aróval és utánatok jön Bella és Jane akik a Te oldaladra állnak  Leon mellé. Mindenki értette?

Mindenki bólogatott.

-Akkor show time.-mondta halál nyugodtan Apa és hirtelen mindenki rázkódni kezdett a visszatartott nevetéstől.

A terv alapján elindultunk a kert felé. 

Apámba karoltam és mélyen a szemébe néztem Ő pedig visszanézett rám és szinte szavak nélkül mondtunk hálát a másiknak a puszta létezéséért és azért amiért boldoggá  tett eddigi életünk során.

-Nagyon szeretlek Apu.-mondtam apámnak szívemből szóló őszinte szeretettel.

-Aeternum mea Princeps.-"örökké Hercegnőm" mondta latinul azokat a szavakat melyeket születésemtől kezdve (szinte) minden egyes nap elmondott nekem és a mai napig Ő volt az egyetlen férfi aki az "örökké" szót komolyan gondolta. A mai napig mivel Carlisle az a férfi akiért ha kell dacolok minden erővel, istennel, sorssal és hatalommal szemben, hogyha kell, hogy ez a szó valósággá váljon és tudtam, hogy Carl is megtenne bármit ennek érdekében.

Kiléptünk a kertbe. A hatalmas magnóliafa két oldalán ültek a vendégek és a fától egy kicsit messzebb egy hófehér versenyzongora állt mögötte pedig Jassper ült és belekezdett szívemnek legkedvesebb dalába.

A bevonuló

 A színhely

A vőlegény

És akkor megpillantottam Őt. Carlisle, mint egy fényözönben úszó arkangyal állt a fa alatt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az elveszett kislány aki voltam hazatért. A szívem megnyugodott és földöntúli boldogság járta át. Annyi szenvedés után végre megtaláltam A Férfit aki teljessé és boldoggá tesz. Mint a mágnes úgy vonzott és hirtelen minden másról megfeledkeztem. Mikor odaértünk Apu a hagyományos homlokon puszilás helyet a nyakamat csókolta meg (vámpír verzió, legyünk újítók) és kezemet Carlislé-ba tette. Szembe fordultunk egymással és arcán elterülő elégedett mosoly rímképlete volt az enyémnek.

A nap nagyon alacsonyan volt és az ég a rózsaszín, lila és narancssárga különböző árnyalatait öltötte.

-Azért gyűltünk ma egybe, hogy tanúi legyünk e gyönyörű fiatal pár frigyének.-kezdte Marcus aki a jelek szerint most a papot alakítja utólag meg majd elintézik a papírokat.-Carlisle Cullen akarod-e feleségedül az itt megjelent Thalia Venus Volturit, tisztelni, szeretni és óvni fogod  jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben az örökkévalóságig?

-Igen.-mondta határozottan és gyönyörű arany színű szemével mélyen a szemembe nézett, hogy éreztesse velem fogadalmának tényleges, szilárd elhatározás az alapja. 

-És te Thalia Venus Volturi elfogadod-e férjedül az itt megjelent Carlisle Cullent, tisztelni, szeretni és óvni fogod jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben az örökké valóságig?-kérdezte most tőlem Marcus az alkalomhoz illően átvariált szertartási szöveget.

-Igen.-mondtam boldogan lágyan elmosolyodva és egy gyémántkönny csordult a szememből a meghatottság ékes jeleként.

-Húzzátok fel a gyűrűket!

Először Carl helyezte el a csodás ékszer jogos helyén utána pedig én.

-Ezennel férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt!-mondta Marcus unottan az utolsó mondatokat munkája végeztével.

Hiába voltam magassarkúban még így is csak Carl válláig értem így drága férjem feltalálta magát és derekamnál fogva felemelt úgy, hogy a lábam (szokás szerint) a levegőben lógott én pedig karommal átöleltem a nyakát válla fölött pedig átdobtam a csokromat Alice-nek.

A csókunk nem tudom mennyire számít maratoninak, három percig tartott és mikor véget ért és újra két lábbal álltam a földön szó szerint akkor úgy éreztem, hogy nincs nálam boldogabb lény az egész univerzumban.  

25. rész Leánybúcsú

Thalia szemszöge

Másnap reggel elkaptam Alice-t és megfogadva Carlisle tanácsát beszéltem vele.
-Figyelj kicsim! Nekem úgy tűnik, hogy a legfontosabb dolgokat már elintéztük szóval nem hiszem, hogy továbbra is szükség lenne rám, így mostantól rád bízok mindent, de egy feltétellel. Jane végig melletted lesz, hogy még véletlenül se ess túlzásba. Megegyeztünk?
-Jaj Anyu imádlak, imádlak, imádlak!-lelkendezett boldogan és közben fel-alá ugrált.-Nem fogod megbánni.
-Azt merem remélni.-mondtam komolyan ebben az egy mondatban rejtetten az is benne volt, hogy ha elszúrja az esküvőből temetés lesz.

2 héttel később

Amióta átadtam a stafétát Alice-nek sokkal nyugodtabb vagyok. Nem kell rohangálnom ide-oda mint egy idegbajos és végre tudok kettesben lenni a vőlegényemmel. Imádtam amikor együtt befeküdtünk a fürdőkádba és relaxáltunk vagy amikor összebújva romantikus filmet néztünk.
A mai is egy ilyen nap volt.
Hatalmas arany franciaágyunk kényelmét élvezve néztük kedvenc filmünket az Álom luxuskivitelben-t és közben pattogatott kukoricát ettem (néha még Carl-t is rátudtam venni).
A filmnek már a végén jártunk ott ahol Holly a cicáját keresi kétségbeesve. Ezen a jeleneten mindig sírok és ilyenkor Carl mindig szorosabban ölel magához és letörli a könnyeimet miközben lehelet finom csókokkal hinti meg arcomat.

Álom luxus kivitelben (Breakfast at Tiffany's)

Amikor már épp a hetedik mennyországban éreztem magam hirtelen kivágódott az ajtó és Rosali, Alice, Jane és Bella jelent meg.

-És most elraboljuk a menyasszonyt.-jelentette be vidáman fekete hajú kis ördögöm.

Egy pillanat alatt felkaptak az ágyról és a magasba tartva vittek ki a szobából kiszakítva szerelmem karjaiból.

-Hívd a 911-et!!-csak ennyit tudtam még az ajtóban Carlisle-nak kiáltani aki nagyon jót mulatott a vicces szituáción ahogy lányai elrabolják a mit sem sejtő arát.

-Hova megyünk?-tettem fel az első kérdést ami először az eszembe jutott.

-Ha megmondanánk meg kellene, hogy öljünk.-vigyorgott Rosali.

-Remélem tudjátok, hogyha valami go-go táncos pasit béreltetek fel akkor addig éltetek.-mondtam fenyegetőzve amin Ők csak nevettek.

-Ennél azért kreatívabbak voltunk.-kuncogott Jane.

A garázsba mentünk ahol Alice kanárisárga Posche 911 turbójába ültünk be.

-Na és most feltekerjük a hangerőt.-mondta ördögi vigyorral Alice a kormány mögül és full hangerőn bekapcsolta azt a zenét amire a Taxiban repesztettek és padlógázzal elstartoltunk szeretett kis otthonunkból a számomra totálisan ismeretlen hely felé ami nem kis szorongást eredményezett nálam.

Hozzá vagyok szokva a nagy sebességhez, de ahogy Alice bevette az éles kanyarokat megtanultam imádkozni és mivel középen ültem hátul, veszettül kapaszkodtam az első két ülésbe. Az elöl ülők vagyis Alice és Rosali meg jót mulattak azon, hogy hátul, hogy vinnyogunk Bellával és Jane-nel.

Aztán egy hirtelen fékezéssel megálltunk én és Bella pedig kivánszorogtunk a kocsiból és búcsút mondtunk a vacsoránknak.

-Fúj, ez undorító.-mondta Rosali aki gyenge idegeit szemei eltakarásával próbálta kímélni.

-Köszönd ezt Miss Alice Sumacher-nek.-ironizáltam mikor végeztem.

Csak ekkor vettem észre, hogy egy kikötőben vagyunk és, hogy egy Titanic nagyságú luxus hajóval állok szemben.

-Remélem ezzel kitudlak engesztelni.-mondta mosolyogva Alice a hajócsodára mutatva.

-Alice.....mindent megbocsáltok még azt is amit el sem követtél.-mondtam még mindig ámulva.

-Nos akkor felszállás! Vár minket az elnöki rezidencia.-mondta kecses karmozdulattal indulásra buzdítva.

Fényűzésben éltem egész életemben, de amint végigmentünk a hajón a szobánkig csak tátott szájjal csodáltam a tengerjárón uralkodó igazán fenséges és luxus körülményeket.

-Várjunk csak! Egy darab ruhát se hoztam.-mondtam rémüldözve és közben áldottam az eszemet, hogy nem hálóingben néztem a filmet hanem rendes ruhában.

-Nyugi vagy ezer üzlet van itt és pontosan most jön az a rész amikor kifosztjuk a Dior-t, a Chanel-t, a D&G-t és az összes többi ruhaboltot.-mondta ismét bepörögve Alice.

Több száz ruhát felpróbáltam és legalább annyit vettünk. Az üzletekből kilépve mindannyin ruhás és cipős szatyrokat cipelve mentünk fel a lakosztályunkba átöltözni.

Thalia buli ruhája

Alice buli ruhája

Rosali buli ruhája

Bella buli ruhája

Jane buli ruhája

 -És most hova megyünk?-kérdeztem már a gyönyörű selyemruhámban.

-Természetesen bulizni, táncolni ez a hajó tele van szórakozóhellyel.-felelte Alice.

Éjfélig csak táncoltam és ittam a lányokkal (pontosabban Alice leakart itatni). A táncparkett közepén csak mi voltunk és profi táncosokat megszégyenítően mozogtunk (kivéve Bellát aki a bárpultnál figyelt minket).

Persze jó pár pasi bepróbálkozott nálunk, de természetesen mindet melegebb éghajlatra küldtük (Rosali még be is húzott az egyiknek aki tapizni akarta). Így ment ez egészen éjfélig amikor is visszamentünk a szobánkba és én személy szerint beájultam az  ágyba.

-Thalia, ébredj már!-hallottam Alice hangját aki enyhén pofozgatva próbált felkelteni.

-Mi,mi ,mi van?-kérdeztem világomról se tudva.

-Kelj fel mert van még egy leánybúcsús feladatod.-mondta és a kezembe nyomott egy rózsaszín fűzőt, harisnyatartót és fehérneműt.

-Mit kezdjek ezzel?-kérdeztem kómásan és csak most tűnt fel, hogy Alice-en és Rosalin is hasonló van.

-Megyünk táncolni.-jelentette ki Rose.

-Mégis hova?-kérdeztem rosszat sejtve.

-Nos néhány úriember fizetett nekünk azért, hogy táncoljunk nekik.-mondta Alice.

-Én nem leszek kurva!-kiáltottam felháborodva.

-Nem is azt kértük csak azt, hogy táncolj.

-Ne rontsd el a leánybúcsúd! Nagyon sokat dolgoztam rajta.-mondta könyörgő szemekkel Alice melynek sajnos nem tudtam ellent mondani.

-A fenébe is!-mondtam duzzogva és felvettem amit adtak.

Thalia táncos ruhája

Rosali és Alice táncos ruhája

  -De ugye Bella és Jane nem...-nem tudtam befejezni a mondatot.

-Bella két bal lábas, Jane pedig kiskorú. Soha nem engednénk.-mondták komolyan.

 -Hova megyünk?-kérdeztem.

-Egymás mellett vannak a szobák.-mondta Rose és ennyivel le is zárta a magyarázkodást.

-Tiéd ez a szoba.-mutatott az egyik ajtóra Alice.

Nagy levegőt vettem és beléptem. Megláttam egy színpad szerűséget így felmentem rá. A szobában sötét volt csak a táncparketten volt világítás, de annak a fénye nem ért el a sarokba, hogy megvilágítsa a sötétben ülő férfit.

-Sajnálom! Nem fogok táncolni. Vőlegényem van és szeretem Őt. Ha ad egy kis időt visszamegyek a szobámba és visszafizetem a pénzt. Csak a barátnőim rángattak bele.-mondtam szégyenkezve kiszolgáltatott helyzetem miatt.

-Úgy tűnik mégse kell megölnöm Jassper-t és Emmett-et.-mondta nevetve Carlisle és előlépett a sötét sarokból.

-Te jó ég! Tehát a lányok nem is azt akarták, hogy....ááá már értem. Ez esetben kívánja mégis megnézni a produkciómat uram?-kérdeztem huncut mosollyal.

-Epekedve várom.-felelte szexi féloldalas mosolya kíséretében.

(vegyétek úgy, hogy Christina Alice, Pink Rosali és Mya Thalia)

;)