35. rész Perzselő tűz, dermesztő jég

Dr. Irene Adler szemszöge

1 nappal ez előtt

-Dr. Adler, szívből remélem, hogy megbirkózik a feladattal, mert Prf. Volturi tényleg nagy falat. Számtalan ipari kémet ráállítottam már, de mindet kihajította mielőtt egyáltalán a laboratóriumának a közelébe férkőzhettek volna.-mondta a megbízóm vegyes érzelmekkel.
-Számomra Ő egy a sok közül azon tudósok csoportjában akiktől eltulajdonítottam a labor naplójukat és a kísérleti fázisban lévő felfedezéseiket, találmányaikat. Nem jelent számomra problémát.-mondtam magabiztosan, de magamban nagyon izgatott volt, hogy milyen is lehet az a vegyészprofesszor asszony aki így átlát a kémeken és akinek a neve rettegett a szakmámban.

~*~

Miután megkaptam a fizetésem felét előre haza mentem, hogy felkészüljek a holnapi állás interjúra.

Átrágtam magam a szokásos kérdéseken és válaszokon majd utána néztem Prf. Dr. Rosett Demone Volturi életének.

Tudom, hogy teljes képet csak akkor kaphatnék róla ha megfigyeltetném egy magán nyomozóval, de arra nincs se időm se idegzetem az eredményre való várakozáshoz és mivel a Google a barátom csak szimplán beírtam a nevét. Rengeteg találat volt. Főleg tanulmányi versenyeken elért helyezéseit, kongresszusi tagságát és publikált kutatási eredményeit találtam amik a gyógyíthatatlan betegségek kezeléséről, kialakulásáról és megelőzéséről szóltak. Kíváncsi voltam a képeire is így rá kattintottam a kép galériára. A haja hosszú és csokoládébarna, a szemei a megtestesült titokzatosság, az ajkai, mint két rózsaszirom, testének minden egyes porcikája olyan tökéletes, mintha egy angyalok által faragott szobor lenne.
Lehet, hogy egoista kijelentés a részemről, de nálam szebb nővel még soha nem találkoztam....a mai napig.
A professzorok 95%-ától úgy szereztem meg tudományos munkájuk gyümölcsét, hogy lefeküdtem velük vagy csak elcsábítottam őket. Volt dolgom már férfival, nővel egyaránt, de maga a tudat, hogy a megbízómnak is csodálat, félelem és áhítat fénylik a szemében ha Róla beszél arra ösztönöz, hogy ezzel a nővel bizony különleges módon kell elbánnom.

~*~

Másnap

Korán keltem, hogy tökéletesen felkészüljek. Jázmin illatú habfürdővel kezdetem a napot, majd megmostam a hajam, Az öltözködésnél ügyeltem rá, hogy szexi ugyanakkor a rendvédelmi szabályzatnak megfelelő ruhadarabokat válasszak. A hajamat bonyolult kontyba tűztem (ami szintén fontos egy laboratóriumban). A sminkelésnél nagy volt a kísértés, hogy a szokásos vérvörös rúzsomat válasszam, de úgy véltem, hogy túl merész lenne az első napra ami természetesen a smaragdzöld tusra is vonatkozott ez okból kifolyólag csak alapozót, púdert, szempillaspirált, fekete tust és cseresznye színű szájfényt használtam. Amikor a cipőkre került a sor vérzett a szívem, mert tudtam, hogy a szabályzat tiltja a magassarkút így egy lapos, fekete, zárt cipőt vettem fel. Végül az egészet megkoronáztam egy Dita von Tees parfümmel. Élvezettel fújtam a csuklómra valamint a nyakamra a mámorító illatfelhőt.
A reggelit már nem volt időm szépen, asztalnál megenni ezért a kávét egy termoszban öntöttem és egy almát kaptam fel a konyhapult gyümölcsöstáljáról.
Villámgyorsan behuppantam Mercédeszem fekete bőrülésébe és már elviharzottam kicsinek éppen nem mondható villámból .

Ahhoz képest, hogy utálok vezetni ez az a kocsi amiből ki se lehet robbantani annyira hozzám tartozik. Imádom, ahogy suhan mellettem a táj és duruzsol a motor. Hülye vagyok mindenféle gépjárműhöz és szerintem soha nem is fogok tudni bármit is megbütykölni rajta, de ez az autó úgy működik alattam, ahogy az a nagy könyvbe meg van írva.
Huszonöt perccel előbb értem be, mint mondták, de magamban valahogy éreztem, hogy ezzel még nem vágódom be eléggé Dr. Volturinál.
Beléptem a kémia épületbe. Egy átlagosnál talán egy fokkal csúnyább, viszonylag fiatal, szemüveges nő közeledett felém szapora léptekkel.
-Jó reggelt! Magával beszéltem ugye? Dr. Adler ha jól emlékszem.-mondta furcsa, torz vinnyogós hangján.
-Igen és akkor maga Dr. Amy Smith.-nyújtottam felé a kezem.
Ezután tetőtől-talpig szemügyre vett és valami olyasmit motyogott, hogy  tökéletes. Persze ezt már én is tudtam magamról meg mindenki más is csak azért izgultam, hogy Rosett-nek is ez legyen a véleménye rólam.
-A professzor asszony bármelyik pillanatban befuthat. Ugye felkészült?-kérdezte rettegve.
-Természetesen.-mondtam magabiztosan miközben a gyomrom remegett az idegességtől.
Leültünk egy asztalhoz ahogy a korán érkezett diákok. Amy nyugtalanul pislogott körül én pedig mélyeket lélegezve próbáltam feltűnés mentesen nyugtatni magam.
Hiába. Ha csak eszembe jutott az a bűvös szempár a hideg futkosott a hátamon és elgyöngülve remegett a térdem ami hála Istennek, az asztaltól nem látszott.
Furcsa volt, hogy bár még sose láttam máris olyan érzéseket vált ki belőlem amiket senki ezelőtt. Ennek ellenére megpróbáltam minden erőmmel a feladatomra, a megbízatásomra koncentrálni, mert csak az a fontos, semmi más. Én csak három dologhoz értek: szex, vegyészet és megtévesztés.
Ahogy csöndben várakoztam hirtelen, mint egy lángoló üstökös berobbant a bejáratba Ő.
Léptei határozottak ám kecsesek és elegánsak voltak. Tartása fegyelmezett, pillantása elszánt, léptei pedig olyan szélsebesek voltak, hogy egy pillanat alatt eltűnt egy ajtó mögött melyen ez állt: BIOLÓGIAI-SZERVES KÉMIA LABORATÓRIUM.
-Előre megyek. Szólok ha jöhet.-mondta gyorsan Amy és már rohant is főnöke után.
A levegőben még éreztem Rosett Volturi érzéki illatát: rózsa, kávé, narancs és enyhe fahéj.
Amint, kielemeztem a különböző fenséges illatokat Dr. Smith máris lélekszakadva rohant hozzám.
-Beléphet.-mondta olyan hangsúllyal, mintha ez egy különösen nagy megtiszteltetés lenne.
A táskámból villámgyorsan előkaptam a frissen vasalt és hajtogatott laborköpenyem és miután magamra öltöttem beléptem.
Amikor kinyitottam az ajtót hirtelen egy lombik suhant el mellettem és belecsapódott a falba majd ezer apró darabra tört.
Nem ijedtem meg csupán kérdő tekintettel fordultam a rettegett professzor asszonyhoz.
-Az első teszten átment. Prof. Dr. Rosett Demone Volturi vagyok.-mondta bársonyos hangján és gyorsan közeledett felém. Nem moccantam, pedig az orrunk között csak pár centi volt.
A tekintetét végig futtatta rajtam és még körbe is került.
-Az asztalon megtalálja a felvételi feladatsort melyet jómagam állítottam össze. Ha hibát találok benne alapból elveszíti az esélyét annak, hogy egyáltalán tovább folytassuk.-mondta halkan és szigorúan miközben végig a szemembe nézett. Tekintetével teljesen foglyul ejtett és szinte elvesztem a smaragdzöld, a tengerkék, gesztenyebarna árnyalatokban melyet arany pöttyök koronáztak meg.
-Miközben maga ír szemügyre kívánom venni a szakmai önéletrajzát.-célozgatott a kezemben szorongatott papírra erre én óvatosan átadtam. Egy pillanatra azonban összeérintkeztek az ujjaink.
Hideg volt, selymes, lágy, ugyanakkor kemény. Az a pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, mert pillantása és érintése egyszerre kínzott őrült vággyal. Kirázott a hideg és libabőrös lettem. Ő pedig lehunyta a szemét.
-Ha nem ül le öt másodpercen belül még egyszer magához vágok egy lombikot és ígérem az már célt fog találni.-suttogta csukott szemmel ezért gyorsan a helyemre siettem az üvegdarabok között szlalomozva.
Nekifogtam a feladatnak. Baromi nehéz volt, de egész jól ment, annak ellenére, hogy nem is nagyon figyeltem rá mert a bőrömön éreztem Rosett égető tekintetét mely a csontomig hatol, mintha belelátna sötét lelkembe. Csodálkoztam, hogy nem dobott még ki, ennek ellenére azért éreztem, hogy pengeélen táncolok.
Egyszer csak egy takarítónő állított be aki összeseperte az üvegszilánkokat és mint az őrült menekült amint végzett a dolgával.
Természet fölötti volt a kisugárzása Dr. Volturinak. Mindenki félt tőle, mindenki kivéve én. Megbénított a belőle áramló sötét erő, dermedten néztem amint kész lettem. Egész fiatalnak tűnt, legalább öt évvel lehet nálam fiatalabb ennek ellenére ordított róla az intelligencia és a nagyfokú szakmai tudás elvégre több díjat is nyert és ennyi idősen kivívta az összes ember csodálatát és félelmét. Az ujjai azonban csupaszok voltak, sehol egy jegygyűrű. Ezen sajnos nem tudtam hosszasan elmerengni.
Oda suhant hozzám. A hátam mögé került miközben elvette a lapokat és e művelet közben hihetetlenül közel volt hozzám mégis látszott a mozdulatán, hogy kínosan ügyel a fizikai kontaktus teljes mértékű kerülésére. Az illata ismét elbódított mialatt villámgyorsan végigjáratta a szemét a válaszaimon.
-Próbaidőre felvettem. Van kérdés? Nincs? Remek.-hadarta.-Akkor holnap ugyanitt Dr. Adler.
-Viszont látásra Prof. Volturi!-búcsúztam halványan elpirulva ami egyáltalán nem jellemző rám.
-Holnap.-mondta és felém se nézve intett.
Amint bezárult mögöttem az ajtó legszívesebben összerogytam volna, hogy az örömtől vagy a megnyugvástól nem tudom. Egy biztos, ez a nő hol lángba borít, hol megdermeszt, de ezt én piszkosul élvezem.

34. rész 10 évvel későbbb

Rosett szemszöge

10 évvel később

Hajnali négy óra volt. Mindig ekkor kelek. Unottan felvettem egy fekete szűk farmert és egy fehér blúzt valamint elmaradhatatlan kiegészítőmet: a Volturi nyakláncot. A hajamat kontyba fogtam és megindultam a konyha felé.
Nagy házban élek, pontosabban nagynak tűnik mivel egyedül lakom benne. Ugyan az USA-ban maradtam annyi szabadságot még is megengedtem magamnak, hogy másik városba költözzek.
Amíg a kávét szürcsöltem mely pontosan akkorra lesz kész mindig mikor lejövök és közben tojásrántottát sütöttem, bekapcsoltam a rádiót, hogy megszabadítson a kínzó csendtől.
Reggeli után fekete magassarkúba és bőrdzsekibe bújtam majd az Mazaratimba beülve mint a fegyvert elhagyó puskagolyó száguldottam a munkahelyemre.

Imádom a kocsimat. Arótól kaptam a diploma osztómra. Hát igen, régen volt.

A középiskolát a szüleim kedvéért akkor végeztem el mint a többiek, de az egyetemnél már nem kötöttem kompromisszumot. Öt év alatt lediplomáztam orvostudományból, pszichológiából, vegyészetből és nemzetvédelemből, megtanultam mindent amiről úgy gondoltam szükséges lesz az életemhez. Puszedli feladta a táncról szóló álmát és Angliába költözött, hogy az Oxfordi egyetemen folytassa tanulmányait pszichológia szakon és e mellett egy kutyamenhelyen segít mint önkéntes mert eltökélte, hogy segíteni fog az embereken és állatokon egyaránt, talán Jasspernek volt a legnehezebb a búcsúzás. Renalia és Jacob összeházasodtak. Nali is egyetemre ment egy Forks közeli városban és pedagógiát tanul, mert ének tanár szeretne lenni, Jacob pedig saját műhelyet nyitott ahol természetesen az összes Cullen kocsi törzsvendég volt, senki másra nem bíztuk a javítást csak rá..
És hogy velem mi történt az egyetem után?
Nos, ott kezdeném, hogy nevet változtattam már Prf. Dr. Rosett Demone Volturi vagyok, a Harward kémia tanszék kísérleti laboratóriumának vagyok a vezetője, mellékállásban pedig bűnügyi technikusként segítek az amatörizmus zsenijeinek, a rendőröknek. Ugyan csak DNS analízissel és egyéb szerves anyag meghatározásával kéne ilyenkor foglalkoznom mégis az IQ-m nyújtotta előnyömmel élve mindig hamarabb megoldom az ügyeket egyedül, mint egy egész nyomozó csoport.
A fizetésem több mint amennyit el tudok költeni, a házam nagy és gyönyörű, a családom pedig tökéletes, de mégis magányos, elszigetelt és meglehetősen antiszociális vagyok.  Soha nem voltak barátaim vagy partnerem, még csak futó kalandot se engedtem meg magamnak.
És miért van ez? Mert megfogadtam magamnak ha én valaha szerelmi viszonyt kezdek csak olyan személy jöhet számításba aminek a szellemi képessége vetekszik az enyémmel valamint hasonló érdeklődési körrel rendelkezik és nem utolsó sorban elvisel. A kinézetet tekintve csekély az elvárásom: nálam magasabb, igéző szemek, fekete haj, hófehér bőr.
Nagyobb az esélye annak, hogy egy meteor telibe trafálja a Földet még ma és eljön az apokalipszis, minthogy megtaláljam a nagy Őt.
Megérkeztem az egyetemre. Kicsit a Volterrai életemre emlékeztet a munkahelyem, itt is én vagyok aki előtt vigyázzba vágják magukat az emberek, mindenki előre köszön már csak félelemből is.
És miért félnek tőlem? Hát, miért ne? Csak ezen a héten a nyolcadik laborsegéd-asszisztenst rúgtam ki, mert eddig még nem találtam olyan munkaerőt akiben ne találtam volna hibát ami ne akadályozta volna a közös munkát vagy aki szimplán képes lett volna elviselni.
-Ó Professzor Volturi micsoda meglepetés, hogy ilyen korán bejött.-próbált nyalizni az egyik alárendeltem akinek a szemében a szép szavak ellenére is félelem csillant.
-Amy lekötelezne ha csak akkor nyitja ki a száját ha valami értelmeset akar mondani ugyanis köztudott, hogy mindig korán jövök dolgozni, szóval hagyja abba a talpnyalást és inkább azt mondja, hogy itt vannak-e már a jelentkezők a meghallgatásra!-mondtam a tőlem megszokott ridegséggel halkan hadarva.
-Sajnos csak egy Professzor asszony.
-Imádkozzon Amy, hogy ez a jelentkező megfeleljen az elvárásaimnak, mert ha nem és mára nincs több jelentkező akkor maga is repül.-mondtam fenyegetve, mert már elegem volt a sok szakbarbárból akik vegyésznek mondták magukat s közben kevesebb kultúra volt bennük mint egy doboz joghurtban és kevésbé voltak intelligensek mint egy mosópor.

33. rész Könnyfakasztó éjszaka

Rosett szemszöge

Leszállt az est. Baljósan hömpölygött végig az olasz zeg-zugos utcácskákon a sötétség. A hold teljes pompájában ragyogott és a csillagok gyémántként szikráztak a sötét vészjósló égbolton. A szél lustán, hűvösen fújt.
A szobám erkélyén álltam.
Lassan fújtam ki az opálos cigaretta füstöt mellyel művészien játszadozott a hideg fuvallat. A szálat melyet kecsesen két ujjam között tartottam ismét az ajkamhoz emeltem.
Összetéveszthetetlen lépteket hallottam lassan közeledni felém. Gyengéd érintést éreztem a nyakam környékén ahogy nagyapám hátra igazított egy tincset.
-Szomorú vagy.-suttogta.
-Zakatol az agyam.
-A dohányzás megnyugtat?
-Többé-kevésbé bár most inkább az utóbbi.-feleltem.
Kivette a kezemből és Ő is beszívta, mintha csak a cigitől várna megváltást a fájdalmára, hogy szomorúnak kell látnia. Kifújta.
-Valami olyasmit hallottam erről, hogy káros.-mondja enyhe félmosollyal.
-Nem releváns. Vámpír vagyok.-tudtam le az egészségemet illető kérdést.
-Anyádék nem tudnak róla.-mondta mintsem kérdezte.
-Talált és nem is tudják meg.-néztem rá szigorúan.
-Tőlem soha. Elárulod mi bánt?
-Fölösleges. Mindent tudsz.
-Nem olyan könnyű rajtad kiigazodnom drága Demoném. Kicsi korodban nem nehezítetted meg ennyire öregapád dolgát.
-Veled akarok lenni. Veled akarok élni. Te is épp olyan elcseszett vagy mint én.
-Ezt jól látod.-nevetett.
-De összetöröm a szívüket.-és meg se kellett érintenem Arot, hogy tudja, hogy a szüleimről és a testvéreimről beszélek.
-Tudom. Édesanyád ma csak negyvenötször hívott fel és könyörgött sírva majd üvöltve, hogy ne vegyelek el tőle.-mondta szomorúan.
-Sajnálom.
-Én is.
-Mit tanácsolsz?
-Élj velük még legalább húsz évet és utána költözz. Ha azt érzik, hogy elég időt töltöttél velük és valóban arra fordítod ezeket az éveket, hogy a családoddal töltöd akkor nem fogják úgy érezni, hogy elveszítettek.
-És mi lesz ezzel a családommal?-mutattam végig széles kézmozdulattal először rajta majd a kastélyon.
-Csak akkor gyere ha a család többi tagja is.-mondta fájdalommal a hangjában és tudtam, hogy ez a puszta mondat mekkora sebet üt sötét és mégis gondoskodó atyai lelkén.
-Hiányozni fogtok.-mondom halkan és a könnyeimmel küszködve erős karjai közé vetve magam átölelem szorosan, mintha csak az életem múlna rajta. Ő pedig viszonozza gyengéden, csupa szeretettel és fájdalommal.
Az erkélyajtó felé esik a pillantásom amint halk zokogásra leszek figyelmes.
Sulpicia mint egy kísértet, hangtalanul minden feltűnés nélkül volt végig mellettünk és a párbeszédünket végighallgatva zokogva ölelt magához egyik kezével míg a másikkal a hajamat simogatta.
Miután elengedett tovább sírt nagyapám karjában aki finoman lecsókolta minden könnyét és a nagyi reszkető kezét megfogva próbálta lecsillapítani az egyre gyorsuló rángást..