14. rész Thalia veszélyben

Thalia szemszöge

Az estémet egy szóval tudnám jellemezni: csodálatos.
Carlisle mellkasán feküdtem miközben tökéletes arcát simogattam. Nem tudtam betelni szépségével, tényleg olyan volt, mintha az őrangyalom lenne. Ő a hajamat simogatta és elbűvölve csodált engem. Ajka mosolyra húzódott és én nem bírtam ellenállni annak, hogy ezredjére meg ne csókoljam.
-Szeretlek!-mondtam miután elváltak egymástól az ajkaink és megsimogattam a szerelmem nyakát .
-Tudom.-válaszolta vigyorogva.-Ékes jelét adtad ennek este.
-Lassan mennünk kéne, már kilenc óra és még nem csináltam reggelit.-mondtam sürgető hangon és felkaptam a tegnapi ruhámat ami eszembe juttatta, hogy át kell öltöznöm.
 -Túl sokat törődsz a mágus szükségleteivel és túl keveset a sajátjaiddal. Néztél már tükörbe?-dorgált kedvesen.
-Miért olyan borzalmasan festek?-mondtam és a fürdőszoba tükréhez suhantam.
Az egész szemem fekete volt, alig látszott már a pupillám olyan sötét lett a a szivárvány hártyám.

-Vadásznod kéne!-mondta Carlisle aki idő közben mögém suhant és  magához ölelt.

-Nincs rá időm.-mondtam sóhajtva az edzésre és a magolásra gondolva (a főzésről nem is beszélve).

-Tudom, hogy a szíved csücske az a varázsló, de ha már magadért nem teszed meg, tedd meg érte! Gondolom te se akarod bántani Őt.-mondta irónikusan.

Eltekintettem a hangnemtől és mérlegeltem. Tényleg régen ittam.

-Rendben amíg reggelizik elmegyek vadászni.-jelentettem ki.-De előbb átöltözöm. Itt várj meg, együtt menjünk le!
Átsuhantam a szobámba.
Balthazar ott ült az ágyamon és a telefonját nézte. A másik dolog amire figyelmes lettem, hogy a mágusom mellett az ágyon ki van készítve a mai ruha összeállításom.
Ez azt az időszakot juttatta eszembe amikor egy pár voltunk.
Más nő imád öltözködni és válogatni több száz vagy ezer ruha közül, nos én nem ilyen nő vagyok. Nekem ez kín-szenvedés ezért mindig valaki más találta ki, hogy mit vegyek fel, Volterrában Heidi vagy Jane, Forksban pedig Alice volt a stylistom.

 Balthazar ruha választása Thalia-nak

Odamentem Balthazar-hoz és megpusziltam.
-Nagyon figyelmes tőled, hogy gondoltál rám! Köszönöm!-súgtam a fülébe.
-Nincs mit kicsim. Lia, ma egy kicsit később kezdünk, el kell mennem elintézni valamit. Kibírod nélkülem félóráig?-nézett rám kedvesen kék szemeivel.
-Oké, de siess majd haza.-mondtam kérlelve.
-Így várod az edzést?-kérdezte tréfálkozva.
-Nem, csak nem szeretem ha távol vagy  tőlem.-válaszoltam mire Ő megölelt.
-Mindig veled leszek.-mondta Balthazar miközben homlokon csókolt.
Miután elengedett az ölelésből (ami tegyük hozzá nagyon jól esett) kiment a szobából, én pedig gyorsan felöltöztem.
Amint kiléptem a szobámból Carlisle-ba botlottam a folyosón és kéz a kézben mentünk le együtt a nappaliba.
A szobában ott volt mindenki (szokatlan módon még Edward is).
-Hallottuk mozgalmas éjszakátok volt.-mondta vidáman kacagva Alice aki cinkosul összenézett a mellette álló Jasperrel, aki szabályosan rázkódott a visszafolytott nevetéstől.
Én (mivel pirulni nem tudok) a számat harapdáltam és az arcomat Carlisle-hoz bújva rejtettem el.
-Nos, igen.-nyögte ki zavarba jötten kedvesem.
Ekkor Emmett jött oda hangosan röhögve hozzánk és megveregette Carl vállát.
-Biztos nagyon jól éreztétek EGYMÁST, mert olyan hangok szűrődtek ki aminek alapján csoda, hogy áll még a ház.-mondta az egymást szót erősen hangsúlyozva és tovább nevetett.
-Emmett ne légy bunkó! Mi is cikizhetnénk titeket, hogy mit műveltek egymással éjszakánként, de nem tesszük, mert vagyunk olyan tapintatosak. Kérlek kövesd a jó példát!-kelt védelmünkre Edward (a többesszám hallatán persze Rose sértődötten húzta fel az orrát).
Bizony, Edward. Az az Edward akit eddig itthon se nagyon láttam, nemhogy beszélni és nemcsak beszélt, de leállította a testvérét ami egy kedves cselekedet tőle. Lehet, hogy nem is utál engem? Vagy csak Carlisle-t védte? Mindenesetre ez kedves gesztus volt.
Ezután Esme osont hozzánk félénken és legalább olyan zavarban volt, mint mi.
-Ami este történt az magánügy és csak rátok tartozik, de én csak  annyit szeretnék kérdezni, hogy az ágy ugye egyben van még?-mondta szemét lesütve Esme.
-Persze, e miatt ne aggódj!-mondta megkönnyebbülve Carl (gondolom rosszabbra számított).
A családi élet "örömei" után elmentem vadászni. Gyors voltam, a nyílvesszőim szintén. Tíz perc alatt három zsákmánnyal végeztem: egy puma, egy szarvas és egy vadmacska.
Hazafelél rendes, emberi tempóban mentem. Miért siettem volna, amikor olyan szép idő volt (ami ugyebár ritkaság Forksban)?
Egyszer csak ember szagot éreztem és hallottam a lépteket. A fák árnyékot adtak így kizárt, hogy csillogva lásson és én már tudok uralkodni magamon. Mi bajom eshet?
Az embert egyre közelebbről hallottam és már megpillantottam a fák között felém jönni.
Leesett az állam.
Balthazar volt az. Legalábbis úgy nézett ki. A mágusom illatát bárhol és bármikor felismerném, de ez nem Ő volt és ebben biztos voltam. De hát akkor ki?
A legelső dolog ami az eszembe jutott egyben a legrosszabb is volt: egy morgániánus.
Előttem félméterre állt meg.
-Gondoltam, hogy itt talállak Thalia.-mondta valami mosolyszerűség kíséretében.
-Ilyen kiszámítható lennék Balthazar?-kérdeztem tettetett nyugalommal.
-Az vagy, de mit mondhatnék ezért szeretlek.-mondta vigyorogva ami nagyon hasonlított a vicsorgáshoz.
-Jut eszembe, emlékszel hol csókolóztunk először?-tettem fel ártalmatlan arccal a leleplező kérdést.
-Olyan régen volt már nem is emlékszem.-mondta már nyilvánvaló rosszindulattal.
-A várudvar magnólia fája alatt. Ezt sose felejtené el az igazi Balthazar.-mondtam és az utolsó szónál átkot küldtem rá.
Sajnos a célzásom még mindig nem tökéletes így csak majdnem találtam el.
A legjobb védekezés a támadás.-hangzott a fejemben mesterem tanítása.
Így is tettem. Másodpercenként legalább öt átkot szórtam rá, de mind irányt tévesztett.
Az ellenfelem gonoszan felkacagott, átváltozott és egy jól irányzott támadást küldött rám.
A rontás eltalált. Elsötétedett a világ és összeestem eszméletlenül.        

13. rész Beteljesedés

Thalia szemszöge

Reggelre már kellően lenyugodtam. Tudtam, hogy azzal ha bőgök és gyötröm magam még semmit nem oldok meg, így aztán meggyőztem magam arról, hogy soha többet nem bonyolódom Balthazar-ba. Így lesz a legjobb.
Ezzel a szilárd elhatározással vártam az új napot és lelkileg felkészítettem magam az edzésre.
A nappali kanapéján feküdtem, ölemben Jane-el. Békésen feküdt és megtévesztően jól utánozta az alvást, miközben én simogattam aranyszőke haját.
Hirtelen léptek hangját hallottam a lépcsőről lejönni és az ajtó felé haladt.
Ezt a járást ezer közül is megismerném.
Felugrottam a kanapéról és el álltam az ajtót.
- Blathazar Blake, remélem egy percig se gondolta komolyan, hogy megengedem, hogy ismét eltűnjön!-mondtam indulattól szikrázó szemekkel, kiabálva.
(Veszekedni csakis magázódva tudok.)
-Nem eltűnni akartam, csak keresni egy éttermet, hogy ott reggelizzek. Tudod, a táplálkozás egy alap életfeltétel. Egy önfentartó folyamat.-oktatott ki.
-Kérem ne nézzen hülyének! Én is tudom mi az a táplálkozás, de maga szerint mennyi időbe telik az, hogy elküldjek valakit a boltba és főzzek?-kérdeztem már kicsit nyugodtabban, de még mindig elég idegesen a magázódáshoz.
-Te tudsz főzni?-nézett rám meglepetten.
Felhúztam az orromat. Roppant sértő, hogy nem néz ki belőlem ennyit.
-Nagyon remélem, hogy ez csak költői kérdés volt!!!-mondtam sértődötten.
Az ókorban csak a fiúk jártak iskolába. A lányok otthon maradtak, főzni, zenélni és énekelni tanultak ahogy én is. Egyébként a főzés olyan dolog amit nem lehet elfelejteni. Nem szigorúan véve pedig olasz vagyok, szóval a főzés a véremben van (már ha lenne vérem).
Papírt és tollat vettem elő. Megírtam a bevásárló listát.
-Alice drágám, lennél olyan kedves és elmennél bevásárolni?-kérdeztem.
Amint az első szót kimondtam már mellettem termett és kikapta a kezemből a listást.
-Neked bármit.-kacsintott rám a kis "jósnő".
-Menjünk a konyhába!-fordultam vissza Balthazar felé.
-Majd segíthetek Anyu?-nézett rám izgatottan Jane.
-Persze kicsim, ez csapatmunka.-mondtam mosolyogva.
 Kis idő múlva megérkezett Alice a hozzávalókkal.
-Segítsek még valamiben?-kérdezte illedelmesen fekete hajú "lányom".
-Nem köszönöm! Innentől már megoldjuk Jane-el.-mondtam kedvesen.
 -Mivel kezdjünk?-kérdezte az angyalkám.
-Te az angol teával és tea süteményekkel, én pedig a pizzával.-adtam ki az utasítást.
Gyorsan haladtunk. Jane nagyon ügyes volt és hamar elkészült.

Nem sokkal később én is kész lettem a pizzával. Balthazar még mindig nem tért magához az ámulatból, hogy tudok főzni és sütni. 

-Nyugodtan megkóstolhatod! Nem mérgeztem meg.-mondtam egy pimasz mosoly kíséretében.

-És én ezt a nőt szalasztottam el.-nyögte ki egyszerre lenyűgözve és sajnálkozva.

-Nos, ilyen az élet.-vontam meg a vállam.

Legyőzhetetlen kényszer volt bennem, hogy felvágjak Balthazar előtt csak, hogy igazán tudja mit hagyott ki.

A következő félórában sütöttem még lasagne-t és amerikai palacsintát.

-Te most felakarsz vágni előttem vagy engem akarsz felhizlalni?-kérdezte gyanakvóan felhúzva egyik szemöldökét Balthazar.

-Az első.-kacsintottam rá.

-Na megállj! Jössz te még az én utcámba.-utalt finoman a mai edzésre és ördögien vigyorgott.

Ismerem Balthazar-t, tudom milyen mester. Maximalista, kemény, de igazságos. A vámpírok nem fáradnak el soha. Nos ezt a tényt egy nap alatt megtudja cáfolni. Ha a tanítványa történetesen én vagyok akkor meg főleg. Mindig azt mondta, hogy nem lesz mindig mellettem, hogy megvédjen, ezért kell komolyan vennem az edzést.
-Induljunk!-adta az utasítást mágus mesterem.
-Hol fogunk lenni?-érdeklődtem.
-Az erdőben kialakítok egy edzőpályát.-válaszolta gyakorlatiasan.
-Ha nem bánjátok én is veletek megyek.-termett mellettem hirtelen Carlisle-Jó reggelt kedvesem.-mondta  és megpuszilt.
-Szia drágám!-bújtam hozzá.
-Na jó menjünk!-mondta kelletlenül Balthazar és féltékenység csillant meg a szemében.-Angyalka, te is jössz?-kérdezte Jane-hez fordulva.
-Wow, szuper!-kiáltott vidáman és felugrott a hátára.
-Még mindig elbírod az én kis sózsákomat?-kérdeztem nevetve az exemet.
-Ugyan, pille könnyű.-legyintett.
Az erdőbe érve lerakta Jane-t és egy legyintéssel odébb telepítette a fákat és egy hatalmas, fedett edzőpályát épített fel valamilyen varázslattal.
-Menjünk be! Sok még a tenni való.-mondta komoly hangnemben Blathazar.
A terem közepében a földbe varázsolta a Merlin-kört és belépett a közepébe.
-Balthazar Blake vagyok. A varázslók 777. szintjén állok és te vagy a tanítványom. Ez a Merlin-kör. Ebben összpontosul az energiám. Segít, hogy megtanuld a varázslást. Itt fogod elsajátítani a fortélyokat. Lépj be! Hagyj minden mást magad mögött! Ha egyszer belépsz nincs többé visszaút.-mondta a bevett szertartásos szöveget.
De javu érzésem volt, ugyanez a jelenet már lejátszódott csak épp Volterrában és akkor ezek a lépések többet jelentettek annál, hogy a tanítványa vagyok. Vagy most is így van?-gondoltam.
Ezt a gondolatmenetet azonnal megszüntettem, tartani akartam magam az elhatározásomhoz.
Beléptem a körbe, elé.

A Mester   

A Tanítvány

És a Merlin-kör

-Gondolom Aro mellett már megtanultad, hogy a legjobb védekezés a támadás. Nos, ez nem csak politikailag jó taktika, hanem harc közben is. Ezen az első órán támadni tanulsz meg.-mondta.

A terem legvégébe varázsolt egy céltáblát.

-Találj a közepébe! Valahogy így.-mondta és be is mutatta. Hihetetlen gyors volt még a vámpírokhoz képest is (ami már nagy szó) és tökéletesen a közepébe talált a táblának.

Így kell ezt csinálni

Összpontosítottam. Éreztem ahogy az energia a testemből a gyűrűmbe áramlik és a kezemben kék fénylő gömb formájában jelent meg az átok. Céloztam, de az átkom olyan erejű volt, hogy nem tudtam kordában tartani így a lövésem eredménye az lett, hogy a kék gömb össze-vissza cikázott a teremben és végül a falba csapódott bele  közvetlenül Carlisle mellett.

-Édesem, hálás lennék ha életben hagynál.-mondta Carlisle egy mosoly kíséretében.

-Bocsi drágám!-mondtam szégyenkezve silány teljesítményemen.

-A célzásod azért nem pontos mert az átkod egyrészt nagyon erős, másrészt visszarúg, harmadrészt rosszul tartod a karod. A karodat egyenesen és stabilan tartsd meg a támadó helyzetben, mert ha nem az átok visszarúg vagy az ellenfeled ellöki és akkor olyan személyt is eltalálhatsz aki veled van. Újra! Addig csinálod amíg nem megy tökéletesen.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 

~*~

Éjfélig egyfolytában varázsoltam. Több ezerszer csináltam újra (nem túlzok). A céltábla körüli falrészt már teljesen körbelőttem és talán le is omlik ha Balthazar nem akadályozza meg.

"Könnyű" olvasmányként (vagyis tíz ezer oldalas) tankönyvet kaptam a Mestertől. Hát, igen a jó öreg Incantus. Viszlát orvosi szakirodalom, szerettelek! Ja és amúgy kívülről kell tudnom az egész könyvet (nagyon király).

Vacsorát és ebédet nem főztem, még maradt bőven a reggeliből.

-Carlisle igényt tarthatok a hálószobádra? Hulla fáradt vagyok és az én szobám most Balthazar-é.-mondtam fáradtan a bejárati ajtóban.

-Persze nyugodtan gyere!-mondta őszinte boldogsággal az arcán.

Olyan fáradt voltam, hogy a lépcsőn szinte vonszoltam magam így Carlisle felkapott és ölbe vitt fel.

Carlisle hálószobája

és fürdőszobája

Szerelmem

A szobája arany színben pompázott és gyönyörű barokk stílusú volt. Nagyon eltért a ház többi részétől. Kísértetiesen hasonlított a volterrai szobámra szóval első látásra beleszerettem.

-Ez a szoba csodálatosan szép. Egyszerűen imádom!-mondtam Carlise-ra mosolyogva.

-Esme-nek megmondtam, hogy az egész ház tükrözze nyugodtan a stílusát csak az irodámat és a hálószobánkat hagyja meg nekem, hogy a saját ízlésem szerint rendezzem be.-mondta bársonyos hangján.

-Nos, ha valóban ilyen az ízlésed akkor nagyon jól kifogunk jönni.-mondtam és lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát.

Ő átölelte a derekamat és felemelt, hogy megcsókoljon. A lábam a levegőben lógott és most már csak Ő tartott erős karjaiban.

Ott álltunk átölelve egymást és elvesztünk a másik gyöngéd csókjában. Abban a percben tudtam, hogy mi összetartozunk.

 Az estét most kivételesen nem a könyvekkel, könnyekkel vagy beszélgetéssel töltöttem, hanem szerelmem karjaiban egy gyönyörű franciaágyban.

12. rész Tiltott gyümölcs

Thalia szemszöge

Az éjszaka borzasztó hosszúnak tűnt. Az óra mutatói csigalassúsággal mozdultak. A sötétség öröknek tűnt. A holdfény kísértve hívott. Csábító lett volna elszökni az érzéseim elől.
Nem kötöttek le a könyvek, se a beszélgetés a többiekkel. Az éjszaka érdektelenné és sivárrá vált.
Arra vágytam amire nem lett volna szabad: Balthazar Blake-re.
Az irodában ültem Carlisle-al szemben és egy könyvet olvastam. Letettem a kötetet és felálltam.
-Hova mész?-kérdezte meglepetten az én édes doktorom.
-A szobámba. Keresnem kell valamit.-mondtam rejtélyesen.
-Nem tudsz meglenni anélkül a valami nélkül?
-Nem. Szükségem van rá.-mondtam kétségbe esve.
Carlisle felé léptem és megpusziltam, majd kimentem.
Nélküle. Ez a szó késként hasított a lelkembe. Miért vagyok ilyen? Carlisle olyan mintha a részem lenne, a lelkem másik fele, de Balthazar olyan mint a vér, szükségem van rá mert nélküle gyengének érzem magam.
Beléptem az ajtón. Balthazar ott feküdt az ágyamban és mélyen aludt.
Leültem az ágy mellé, a földre.
Elbűvölten néztem az arcát. Apró ráncai kisimúltak alvás közben és egy-két őszes tincs lógott az arcába.
Gyengéden megsimogattam borostás arcát és hátrasimítottam a hajfürtöket.
Hirtelen kinyílt tengerkék szeme.
-Nosztalgiázol kedvesem?-kérdezte egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
-Unatkoztam és gondoltam megnézem jól alszol-e.-mentegetőztem.
-Rosszul hazudsz. Te másért jöttél.-állapította meg.
-Itt szeretnék lenni veled.
-Akkor kelj fel a földről és feküdj fel az ágyra. Ha apád megtudja, hogy a földön fetrengsz én leszek a vacsora Volterában.-mondta nevetve.

   

Engedelmeskedtem. Lefeküdtem a puha ágyra a mágusom mellé.
-Gyönyörű vagy.-mondta végignézve rajtam.
Csak egy apró fekete ruha volt rajtam (azok a ruhák amiket Heidi pakolt ugyanolyanok voltak, mint amiket Alice vett így nem volt választásom). A hajam pedig zuhatagként ömlött a vállamra és betakarta a párna nagy részét.
-Genetikai hiba.-legyintettem.
Felnevetett ismét. Balthazar mindig imádta a humoromat.
-Hiányoztál.-mondta őszinte hangon.
-Könyörgöm ne kezdd!-forgattam meg a szemem.
-Nem hiszel nekem.-jelentette ki.
-Így van.-helyeseltem.
-Csak azt áruld el, ha nem megyek el akkor még mindig velem lennél?-kérdezte komolyan.
-Igen bár, akkor is eljöttem volna ide, hogy vega vámpír legyek és ugye akkor is találkoztam volna Carlisle-al. Valahogy úgy érzem, hogy egy nagyon erős kötelék fűz hozzá.
-De nem olyan erős, hogy engem ne szeress.-mondta elnyomva egy mosolyt.
-Megmondtam ha egyszer valakit a szívembe zárok...-kezdtem.
-Akkor az örökre ott marad, tudom.-fejezte be a mondatot.
-Miért csókoltál meg este?-kérdeztem kicsit vádlón.
-Megmondanám neked,de ezt már előttem leírták:
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam és még kapok,
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom"
-William Shakespeare LXXV szonett.-palástoltam érzelem viharomat a megállapítással.-Nos, te így érzel irántam én pedig ugyanezzel a versel kitudom fejezni az én érzéseimet:
"Testemet s lelkemet te élteted,
Akár a földet a hűs nyári zápor,
Létezésem miattad végtelen
Harc, mint a fösvény pénze:kínmámor.
Szívemben az új felhőtlen boldogság,
S mégis, hogy elveszítelek, félek,
Fogsásban tart e szabadság-rablánc,
S elégek e menny-pokol tüzében.
Elemészt e szerelem vad vágya,
Akarlak miközben menekülnék,
Elmémben ellentét -folyam vágtat:
Veled s nélküled élnék örökké.
Te vagy a semmi és a mindenség,
S részeg csömörömben folyton innék."
A vers befejeztével nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Ráhajoltam Balthazar-ra és megcsókoltam. Ő szenvedélyesen viszonozta és karját a derekamra téve próbált magához láncolni. A mozdulata egyenlő lett volna azzal, hogy reggelig vele maradok, ezért kisuhantam a kezei közül. Az ajtóban még dobtam felé egy csókot és kirohantam a házból. A holdfényben fürdő rétre sétáltam és, mint az óvodás kisgyerek aki rosszat tett leültem a fűbe és elgondolkodtam azon, hogy mit műveltem.

11. rész Idillből bonyodalom

Thalia szemszöge

Lassan teltek a napok, hetek, hónapok. Már három hónapja éltem a Cullen családdal. Ez idő alatt kellően összeszoktunk és már úgy viselkedtünk, mint egy nagy és boldog család.
Carlisle és Esme elváltak. Azon a héten Esme bebútorozta magát Leon-hoz, Carl pedig az irodájában olvasgatott, gondolkodott (neki nehezebb volt a válás, mint Esme-nek).
Alice átalakította Jane szobáját így végre hajlandó volt ott tartozkodni.

Jane átalakított szobája

Alice-szel nagyon jól elvoltam már olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők. Mindent megtudtam vele beszélni. Kedvenc szórakozása az volt, hogy drágábbnál drágább ruhákkal halmozott el ami azt az érzést keltette bennem, hogy Alice kísértetiesen hasonlít Heidire.
Emett, Leon és Félix között is szoros barátság szövődött, mindig együtt lógtak, állandóan kocsikról és egyéb pasis témákról beszélgettek.
Ami a beilleszkedést illeti Jassper-rel már nem volt ilyen egyszerű dolgunk. Csak akkor hagyott fel az állandó gyanakodással és bizalmatlankodással amikor tartottunk neki egy bemutatót arról, hogy Volterrában milyen egy edzés a harcosoknál. A profizmusunk teljesen lenyűgözte és így már Ő is családtagként nézett ránk.
Rosali Félixet és Leont elfogatta és barátságos volt velük (Jane-t egyenesen imádta olyan szeretettel volt iránta mintha testvérek lettek volna), de engem nem igazán kedvelt. Pár héten belül  velem is próbált normális lenni amit szerintem nem a személyes varázsomnak tudhatok be hanem Carlisle apai szigorának.
Carlisle és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A szívemen ejtett sebek kezdtek begyógyulni. Amikor itthon volt és nem dolgozott mindig együtt voltunk. Szavához híven nem támadott le az érzelmeivel, hanem megpróbált lassan közeledni hozzám. Imádtam minden percet amit együtt töltöttünk. Szeretem Őt teljes szívemből. Amikor átölel, megsimogat, megpuszil szinte elolvadok a boldogságtól.
Leon és Esme egy párt alkottak aminek nagyon örültem mert a bátyám feltűnő pozitív változáson esett át. Esme nagyon jó hatással volt rá.
Edward egyre kevesebbet volt otthon, de ha itthon volt valami Belláról áradozott. Bella így meg Bella úgy. Bella, Bella, Bella, Bella.
Az én olasz nyelvre beállt fülemnek persze nem tudtam parancsolni és mindig azt hallottam, hogy Gyönyörű, Gyönyörű, Gyönyörű. Bizonyára ez lehetett a fő külső tulajdonsága annak a lánynak aki így megbűvölte Edward-ot. Alice-től megtudtam mindent Bella és Edward kapcsolatáról például azt, hogy már három éve jártak és nagyon szeretik egymást, de Ő egy ember és azért nem meri hazahozni Edward nehogy bántsuk.
Így telt el három hónap Forksban. Boldogan, békésen, teljes nyugalomban.

~*~

Carlisle szemszöge

A lányok elmentek vásárolgatni Port Angelesbe.

Edward Bellánál van.

Jass,Emett és Leon vadászni mentek.

Most csak az enyém az egész ház. 

Felmentem a dolgozószobámba és a kórlapokat böngésztem. Amikor már ötödjére olvastam át ugyanazt a lapot leraktam és a számomra legkedvesebb személyre gondoltam.

Thalia Venus Volturi. Hmm Venus, bizony ez a nő maga a szépség és a szerelem megtestesítője akár egy istennő. Bájos, gyengéd, elegáns. Minden mozdulata kecses és árad belőle az arisztokratikus származása. A mosolya beragyog mindent. Amikor közösen tévét nézünk úgy simul hozzám, mint egy kiscica. Ő a szerelmem, az életem, a mindenem.

Az én gyönyörű kedvesem

Az álmodozásomból a bejárati ajtón való kopogtatás zökkentett ki.

Egy pillanat alatt ott termettem és kinyitottam az ajtót.

Egy kb. velem egyforma magas férfi állt a bejáratban. A válláig érő haja hullámos volt, barna színű ami sok helyen őszesbe ment át. A ruháját elnézve még csak hírből sem hallott a divatról. Hosszú, fekete bőrkabátot viselt, fején kalap volt. Ujjain számos gyűrű díszelgett. A háta mögött pedig gyönyörű állapotú elegáns kocsi állt.

Balthazar Blake

és a kocsija

-Jó napot! Balthazar Blake vagyok és Thalia-t keresem.-mondta határozott hangon.

Balthazar Blake. Emlékeztem erre a névre. Rejtélyes módon eltűnt és most újra felbukkan? Ez felettébb különös már szinte nyugtalanító.

-Most éppen házon kívül van. Csak egy-két óra múlva jön haza.-válaszoltam.
-Nem baj. Megvárom.-jelentette ki.
-Kerüljön beljebb!-mondtam kelletlenül.
Belépett a nappaliba. Rezzenéstelen arccal nézett körül és anélkül, hogy megkérdezte volna leült.
-Honnan tudta meg, hogy itt van?-engedtem a kíváncsiságomnak.
-Elmentem Volterába és megkérdeztem Arót.-válaszolt egykedvűen.
-Megosztaná velem, hogy pontosan mi a szándéka?-mondtam gyanakvóan.
-Helyrehozom a hibákat.
-Sok szerencsét hozzá, szüksége lesz rá.-mondtam cinikusan.
Sajnos nem igazolódott be amit mondtam. Húsz perc múlva már hallottam Rosali BMW-jének a hangját. Amilyen gyorsan mentek kb. öt perc alatt itt lesznek.
Már hallottam ahogy bekanyarodnak az erdei útra. Egyre közelebbről hallottam a kocsi egyenletes hangját. Megálltak. Az ajtók kinyíltak.
Alice, Rose és Esme jelent meg elsőnek kezük tele volt szatyorral amikben új szerzeményeik voltak.
-Helló!-köszöntek és felmentek engedelmesen a szobájukba egy szó nélkül.
Következőként Jane jött. Lassan esetlenül lépdelt be szemét egy pillanatra se vette le furcsa vendégünkről.
-Jane, angyalom szebb vagy, mint amire emlékszem.-mondta mosolyogva Balthazar a kislánynak.
Angyalom? Ugyanúgy becézi Jane-t, mint Thalia. Ez idegesítő.
-Tényleg te vagy az?-kérdezte kerek szemekkel a lányka.
-Személyesen.-bólintott.
-BALTHAZAR!-sikította Jane boldogan miközben a mágus nyakába ugrott.-Úgy hiányoztál.
-Te is nekem, de azért ne törj össze.-nyögte a férfi és visszaölelte.
A bejárati ajtó résnyire nyílt és megpillantottam Thalia immár arany szemeit (az övé valamiért gyorsabban átszíneződött mint a többieké). Arcára a fájdalom ült ki, kezei ökölbe szorultak, lépései tétovák voltak.
Egyre közelebb lépett Balthazar-hoz.
Amikor már előtte volt a férfi felemelte a kezét tenyérrel előre. Thalia ugyanígy tett. Összeért a tenyerük és az ujjaik egymásba fonódtak.
-Miért jöttél? Megfogadtad, hogy addig nem nyugszol amíg tönkre nem tetted az életemet?-kérdezte Thali vádlóan.
-Ne légy ilyen szigorú hozzám édesem!-kérlelte gyengéden.
-Ha szigorú lennék már nem élnél.-mondta összeszűkült szemmel a kedvesem.
-Az apád azt szeretné ha folytatnám a kiképzésed.-mondta válaszként az első kérdére.
- Bocsáss meg drágám, de már eljátszottad a bizalmamat. Nem hiszek neked.-jelentette ki szomorú sóhajjal Thalia.
-Ezt Aró is nagyon jól tudta így ezt adta nekem.-mondta Balthazar és egy levelet adott Thalinak.
Figyelmesen elolvasta.
-Te nem tudod hány éjszakát zokogtam át a szobámba bezárkózva amikor eltűntél. Nem tudod elképzelni mennyit szenvedtem miattad.-mondta könnyek között.
-Kérlek hallgass meg Thaliss!-kérlelte a varázsló.
-Nincs értelme. Azzal, hogy elmagyarázod miért tetted nem hozol semmit se rendbe.-mondta komolyan.
-Azért csak hallgass meg. Nos, Horvath feltámasztotta Morgana-t és elakarták pusztítani az emberiséget a holtak seregével. Ezt kellett megakadályoznom. Emellett a fiam, Dave abba a korba lépett amikor már taníthatom, vele bajlódtam annyit. Merlin halála előtt elmondta, hogy a fiam lesz az első merliniánus így kiemelt figyelmet szentelnem neki.-hadarta.

Dave tanítása

-Dave nagyon okos és kedves gyerek. Túl szigorú vagy vele Balthazar.-figyelmeztette Thali.
-Tudom, de ez így van jól. Egy apa legyen szigorú. Egy anya pedig legyen gyengéd és kedves. David mindig anyjaként szeretett téged.-mondta mosolyogva.
-Tudom, én is fiamként szeretem őt. Tényleg, most hol van?-tudakolta csillogó szemmel Venus.
-New Yorkban él a menyasszonyával.-mondta büszkén a mágus.
-Mindig elfelejtem, hogy rajta fog az idő.-mondta sugárzó mosollyal Lia.
-Nálunk csak Ő változik.-jelentette ki Balthazar nevetve.
-Igen azt látom, ugyanaz a kocsi, kabát és kalap. Lefogadom, hogy még a teát is úgy iszod mint régen.-mondta apró mosollyal az arcán Thalia.
-Valóban.-helyeselt a férfi.
 Balthazar hirtelen letérdelt Thali elé és megfogta az egyik kezét.
-Amióta megjöttem megakartam valamit kérdezni tőled.-kezdte ünnepélyesen.
-Szentséges ég! Mit csinálsz?-rémüldözött Lia.
-Thalia Venus Volturi, megtisztelnél azzal, hogy a....tanoncom leszel?-mondta Balthazar és elővett egy gyűrűt.

 Thalia gyűrűje

Megkönnyebbűlten sóhajtottam fel egyszerre Thalival.

-Hát, persze. Borzasztó vagy. Már a szívbajt hoztad rám.-korholta gyengéden a férfit miközben az ujjára húzta a gyűrűt.

-Azt hitted, hogy megkérem a kezed?-kérdezte a varázsló felhúzott szemöldökkel.

-Őszintén? Igen.

-Mit válaszoltál volna?-kíváncsiskodott Balthazar.

-Azt, hogy megvolt rá az esélyed, hogy a feleséged legyek, de te elszúrtad.

-Soha nem fogsz megbocsájtani igaz?-kérdezte szomorúan.

-Így igaz, de szerencséd van. Akit én egyszer a szívembe zárok az mindig ott marad bármily nagy is legyen a bűne. Amúgy köszönöm, hogy visszaadtad a gyűrűmet. Már hiányzott. Borzasztó mérges voltam rád amikor észrevettem, hogy leloptad az ujjamról.

-De most már ismét nálad van és ez a lényeg.

-Késő van. Biztosan fáradt vagy. Carlisle ugye lakhat nálunk amíg tanít engem?-nézett rám könyörgő arany szemeivel.
-Persze. Csak az az egy baj van, hogy nincs több vendégszobánk.-mondtam tettetett sajnálattal.
-Semmi baj. Majd az én szobámban alszik.-jelentette ki Thalia.
Leesett az állam. Az eddigi békés boldog életünket pár perc alatt feldúlta egy mágus aki az én kedvesemre pályázik. Nos, így kell csinálni idillből bonyodalmat.

~*~

Thalia szemszöge

Felkísértem Balthazar-t a szobámba.

Hihetetlen, hogy itt van. Mintha ébren álmodnék. Annyi emlék fűz hozzá. Rengeteg édes és rengeteg fájó, de most itt van. Újra tanítani fog, de mi lesz Carlisle-al? Szeretem Őt. Tudom, hogy bármennyire is nem mutatja fáj neki az, hogy Balthazar itt van. Lehet, hogy önző vagyok sőt biztos, de úgy érzem csak akkor vagyok boldog ha mindketten velem vannak. Carl-ban még soha nem csalódtam, Balthazar összetörte a szívem. Nem kérdés az, hogy melyikkel akarok egy párt alkotni, de olyan nehéz. Az én drága mágus mesteremet még mindig szívből szeretem és tudom nem tudnék nélküle élni. Carlisle mellett viszont úgy érzem biztonságban vagyok, Ő szeret engem és én is Őt, mindketten vámpírok vagyunk és már most egy családot alkotunk. Nem bántam meg, hogy Balthazar kedvese voltam hisz gyengéd és odaadó párom volt, de soha nem kezdeném vele újra.

Ezzel a szilárd elhatározással hagytam ott a szobámban.

Carlisle dolgozószobája felé vettem az irányt.De meghallottam Balthazar szívének lágy dallamát és nem tudtam ellenállni.

Vissza rohantam a lila hálószobámba.

Ő ott állt az ágy mellett karbatett kézzel és rám várt.

-Tudtam, hogy még vissza jössz.-mondta mosolyogva.

-Én viszont álmomban se hittem volna, hogy újra látlak.-mondtam könnyes szemmel.

Balthazar közelebb lépett hozzám és kezébe fogta arcomat.

-Hogy is élhetnék az életem nélkül?-mondta miközben kék szemeivel rám nézett, átölelt és gyengéden megcsókolta az ajkam.

-Én Carlisle-t szeretem. Kérlek ne kínozz, mert te is tudod, hogy az érzelmeim nem változtak.-mondtam halk zokogással és kirohantam a szobából.

Az ajtónak nekidőlve sírtam, mert boldog voltam és egyszerre szomorú. Két ellentétes érzést váltott ki belőlem ugyanaz a férfi. Abban a pillanatban tudtam, hogy a boldogságnak ára van és azért nekem keményen meg kell fizetnem.