13. rész Beteljesedés

Thalia szemszöge

Reggelre már kellően lenyugodtam. Tudtam, hogy azzal ha bőgök és gyötröm magam még semmit nem oldok meg, így aztán meggyőztem magam arról, hogy soha többet nem bonyolódom Balthazar-ba. Így lesz a legjobb.
Ezzel a szilárd elhatározással vártam az új napot és lelkileg felkészítettem magam az edzésre.
A nappali kanapéján feküdtem, ölemben Jane-el. Békésen feküdt és megtévesztően jól utánozta az alvást, miközben én simogattam aranyszőke haját.
Hirtelen léptek hangját hallottam a lépcsőről lejönni és az ajtó felé haladt.
Ezt a járást ezer közül is megismerném.
Felugrottam a kanapéról és el álltam az ajtót.
- Blathazar Blake, remélem egy percig se gondolta komolyan, hogy megengedem, hogy ismét eltűnjön!-mondtam indulattól szikrázó szemekkel, kiabálva.
(Veszekedni csakis magázódva tudok.)
-Nem eltűnni akartam, csak keresni egy éttermet, hogy ott reggelizzek. Tudod, a táplálkozás egy alap életfeltétel. Egy önfentartó folyamat.-oktatott ki.
-Kérem ne nézzen hülyének! Én is tudom mi az a táplálkozás, de maga szerint mennyi időbe telik az, hogy elküldjek valakit a boltba és főzzek?-kérdeztem már kicsit nyugodtabban, de még mindig elég idegesen a magázódáshoz.
-Te tudsz főzni?-nézett rám meglepetten.
Felhúztam az orromat. Roppant sértő, hogy nem néz ki belőlem ennyit.
-Nagyon remélem, hogy ez csak költői kérdés volt!!!-mondtam sértődötten.
Az ókorban csak a fiúk jártak iskolába. A lányok otthon maradtak, főzni, zenélni és énekelni tanultak ahogy én is. Egyébként a főzés olyan dolog amit nem lehet elfelejteni. Nem szigorúan véve pedig olasz vagyok, szóval a főzés a véremben van (már ha lenne vérem).
Papírt és tollat vettem elő. Megírtam a bevásárló listát.
-Alice drágám, lennél olyan kedves és elmennél bevásárolni?-kérdeztem.
Amint az első szót kimondtam már mellettem termett és kikapta a kezemből a listást.
-Neked bármit.-kacsintott rám a kis "jósnő".
-Menjünk a konyhába!-fordultam vissza Balthazar felé.
-Majd segíthetek Anyu?-nézett rám izgatottan Jane.
-Persze kicsim, ez csapatmunka.-mondtam mosolyogva.
 Kis idő múlva megérkezett Alice a hozzávalókkal.
-Segítsek még valamiben?-kérdezte illedelmesen fekete hajú "lányom".
-Nem köszönöm! Innentől már megoldjuk Jane-el.-mondtam kedvesen.
 -Mivel kezdjünk?-kérdezte az angyalkám.
-Te az angol teával és tea süteményekkel, én pedig a pizzával.-adtam ki az utasítást.
Gyorsan haladtunk. Jane nagyon ügyes volt és hamar elkészült.

Nem sokkal később én is kész lettem a pizzával. Balthazar még mindig nem tért magához az ámulatból, hogy tudok főzni és sütni. 

-Nyugodtan megkóstolhatod! Nem mérgeztem meg.-mondtam egy pimasz mosoly kíséretében.

-És én ezt a nőt szalasztottam el.-nyögte ki egyszerre lenyűgözve és sajnálkozva.

-Nos, ilyen az élet.-vontam meg a vállam.

Legyőzhetetlen kényszer volt bennem, hogy felvágjak Balthazar előtt csak, hogy igazán tudja mit hagyott ki.

A következő félórában sütöttem még lasagne-t és amerikai palacsintát.

-Te most felakarsz vágni előttem vagy engem akarsz felhizlalni?-kérdezte gyanakvóan felhúzva egyik szemöldökét Balthazar.

-Az első.-kacsintottam rá.

-Na megállj! Jössz te még az én utcámba.-utalt finoman a mai edzésre és ördögien vigyorgott.

Ismerem Balthazar-t, tudom milyen mester. Maximalista, kemény, de igazságos. A vámpírok nem fáradnak el soha. Nos ezt a tényt egy nap alatt megtudja cáfolni. Ha a tanítványa történetesen én vagyok akkor meg főleg. Mindig azt mondta, hogy nem lesz mindig mellettem, hogy megvédjen, ezért kell komolyan vennem az edzést.
-Induljunk!-adta az utasítást mágus mesterem.
-Hol fogunk lenni?-érdeklődtem.
-Az erdőben kialakítok egy edzőpályát.-válaszolta gyakorlatiasan.
-Ha nem bánjátok én is veletek megyek.-termett mellettem hirtelen Carlisle-Jó reggelt kedvesem.-mondta  és megpuszilt.
-Szia drágám!-bújtam hozzá.
-Na jó menjünk!-mondta kelletlenül Balthazar és féltékenység csillant meg a szemében.-Angyalka, te is jössz?-kérdezte Jane-hez fordulva.
-Wow, szuper!-kiáltott vidáman és felugrott a hátára.
-Még mindig elbírod az én kis sózsákomat?-kérdeztem nevetve az exemet.
-Ugyan, pille könnyű.-legyintett.
Az erdőbe érve lerakta Jane-t és egy legyintéssel odébb telepítette a fákat és egy hatalmas, fedett edzőpályát épített fel valamilyen varázslattal.
-Menjünk be! Sok még a tenni való.-mondta komoly hangnemben Blathazar.
A terem közepében a földbe varázsolta a Merlin-kört és belépett a közepébe.
-Balthazar Blake vagyok. A varázslók 777. szintjén állok és te vagy a tanítványom. Ez a Merlin-kör. Ebben összpontosul az energiám. Segít, hogy megtanuld a varázslást. Itt fogod elsajátítani a fortélyokat. Lépj be! Hagyj minden mást magad mögött! Ha egyszer belépsz nincs többé visszaút.-mondta a bevett szertartásos szöveget.
De javu érzésem volt, ugyanez a jelenet már lejátszódott csak épp Volterrában és akkor ezek a lépések többet jelentettek annál, hogy a tanítványa vagyok. Vagy most is így van?-gondoltam.
Ezt a gondolatmenetet azonnal megszüntettem, tartani akartam magam az elhatározásomhoz.
Beléptem a körbe, elé.

A Mester   

A Tanítvány

És a Merlin-kör

-Gondolom Aro mellett már megtanultad, hogy a legjobb védekezés a támadás. Nos, ez nem csak politikailag jó taktika, hanem harc közben is. Ezen az első órán támadni tanulsz meg.-mondta.

A terem legvégébe varázsolt egy céltáblát.

-Találj a közepébe! Valahogy így.-mondta és be is mutatta. Hihetetlen gyors volt még a vámpírokhoz képest is (ami már nagy szó) és tökéletesen a közepébe talált a táblának.

Így kell ezt csinálni

Összpontosítottam. Éreztem ahogy az energia a testemből a gyűrűmbe áramlik és a kezemben kék fénylő gömb formájában jelent meg az átok. Céloztam, de az átkom olyan erejű volt, hogy nem tudtam kordában tartani így a lövésem eredménye az lett, hogy a kék gömb össze-vissza cikázott a teremben és végül a falba csapódott bele  közvetlenül Carlisle mellett.

-Édesem, hálás lennék ha életben hagynál.-mondta Carlisle egy mosoly kíséretében.

-Bocsi drágám!-mondtam szégyenkezve silány teljesítményemen.

-A célzásod azért nem pontos mert az átkod egyrészt nagyon erős, másrészt visszarúg, harmadrészt rosszul tartod a karod. A karodat egyenesen és stabilan tartsd meg a támadó helyzetben, mert ha nem az átok visszarúg vagy az ellenfeled ellöki és akkor olyan személyt is eltalálhatsz aki veled van. Újra! Addig csinálod amíg nem megy tökéletesen.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 

~*~

Éjfélig egyfolytában varázsoltam. Több ezerszer csináltam újra (nem túlzok). A céltábla körüli falrészt már teljesen körbelőttem és talán le is omlik ha Balthazar nem akadályozza meg.

"Könnyű" olvasmányként (vagyis tíz ezer oldalas) tankönyvet kaptam a Mestertől. Hát, igen a jó öreg Incantus. Viszlát orvosi szakirodalom, szerettelek! Ja és amúgy kívülről kell tudnom az egész könyvet (nagyon király).

Vacsorát és ebédet nem főztem, még maradt bőven a reggeliből.

-Carlisle igényt tarthatok a hálószobádra? Hulla fáradt vagyok és az én szobám most Balthazar-é.-mondtam fáradtan a bejárati ajtóban.

-Persze nyugodtan gyere!-mondta őszinte boldogsággal az arcán.

Olyan fáradt voltam, hogy a lépcsőn szinte vonszoltam magam így Carlisle felkapott és ölbe vitt fel.

Carlisle hálószobája

és fürdőszobája

Szerelmem

A szobája arany színben pompázott és gyönyörű barokk stílusú volt. Nagyon eltért a ház többi részétől. Kísértetiesen hasonlított a volterrai szobámra szóval első látásra beleszerettem.

-Ez a szoba csodálatosan szép. Egyszerűen imádom!-mondtam Carlise-ra mosolyogva.

-Esme-nek megmondtam, hogy az egész ház tükrözze nyugodtan a stílusát csak az irodámat és a hálószobánkat hagyja meg nekem, hogy a saját ízlésem szerint rendezzem be.-mondta bársonyos hangján.

-Nos, ha valóban ilyen az ízlésed akkor nagyon jól kifogunk jönni.-mondtam és lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát.

Ő átölelte a derekamat és felemelt, hogy megcsókoljon. A lábam a levegőben lógott és most már csak Ő tartott erős karjaiban.

Ott álltunk átölelve egymást és elvesztünk a másik gyöngéd csókjában. Abban a percben tudtam, hogy mi összetartozunk.

 Az estét most kivételesen nem a könyvekkel, könnyekkel vagy beszélgetéssel töltöttem, hanem szerelmem karjaiban egy gyönyörű franciaágyban.