14. rész Thalia veszélyben

Thalia szemszöge

Az estémet egy szóval tudnám jellemezni: csodálatos.
Carlisle mellkasán feküdtem miközben tökéletes arcát simogattam. Nem tudtam betelni szépségével, tényleg olyan volt, mintha az őrangyalom lenne. Ő a hajamat simogatta és elbűvölve csodált engem. Ajka mosolyra húzódott és én nem bírtam ellenállni annak, hogy ezredjére meg ne csókoljam.
-Szeretlek!-mondtam miután elváltak egymástól az ajkaink és megsimogattam a szerelmem nyakát .
-Tudom.-válaszolta vigyorogva.-Ékes jelét adtad ennek este.
-Lassan mennünk kéne, már kilenc óra és még nem csináltam reggelit.-mondtam sürgető hangon és felkaptam a tegnapi ruhámat ami eszembe juttatta, hogy át kell öltöznöm.
 -Túl sokat törődsz a mágus szükségleteivel és túl keveset a sajátjaiddal. Néztél már tükörbe?-dorgált kedvesen.
-Miért olyan borzalmasan festek?-mondtam és a fürdőszoba tükréhez suhantam.
Az egész szemem fekete volt, alig látszott már a pupillám olyan sötét lett a a szivárvány hártyám.

-Vadásznod kéne!-mondta Carlisle aki idő közben mögém suhant és  magához ölelt.

-Nincs rá időm.-mondtam sóhajtva az edzésre és a magolásra gondolva (a főzésről nem is beszélve).

-Tudom, hogy a szíved csücske az a varázsló, de ha már magadért nem teszed meg, tedd meg érte! Gondolom te se akarod bántani Őt.-mondta irónikusan.

Eltekintettem a hangnemtől és mérlegeltem. Tényleg régen ittam.

-Rendben amíg reggelizik elmegyek vadászni.-jelentettem ki.-De előbb átöltözöm. Itt várj meg, együtt menjünk le!
Átsuhantam a szobámba.
Balthazar ott ült az ágyamon és a telefonját nézte. A másik dolog amire figyelmes lettem, hogy a mágusom mellett az ágyon ki van készítve a mai ruha összeállításom.
Ez azt az időszakot juttatta eszembe amikor egy pár voltunk.
Más nő imád öltözködni és válogatni több száz vagy ezer ruha közül, nos én nem ilyen nő vagyok. Nekem ez kín-szenvedés ezért mindig valaki más találta ki, hogy mit vegyek fel, Volterrában Heidi vagy Jane, Forksban pedig Alice volt a stylistom.

 Balthazar ruha választása Thalia-nak

Odamentem Balthazar-hoz és megpusziltam.
-Nagyon figyelmes tőled, hogy gondoltál rám! Köszönöm!-súgtam a fülébe.
-Nincs mit kicsim. Lia, ma egy kicsit később kezdünk, el kell mennem elintézni valamit. Kibírod nélkülem félóráig?-nézett rám kedvesen kék szemeivel.
-Oké, de siess majd haza.-mondtam kérlelve.
-Így várod az edzést?-kérdezte tréfálkozva.
-Nem, csak nem szeretem ha távol vagy  tőlem.-válaszoltam mire Ő megölelt.
-Mindig veled leszek.-mondta Balthazar miközben homlokon csókolt.
Miután elengedett az ölelésből (ami tegyük hozzá nagyon jól esett) kiment a szobából, én pedig gyorsan felöltöztem.
Amint kiléptem a szobámból Carlisle-ba botlottam a folyosón és kéz a kézben mentünk le együtt a nappaliba.
A szobában ott volt mindenki (szokatlan módon még Edward is).
-Hallottuk mozgalmas éjszakátok volt.-mondta vidáman kacagva Alice aki cinkosul összenézett a mellette álló Jasperrel, aki szabályosan rázkódott a visszafolytott nevetéstől.
Én (mivel pirulni nem tudok) a számat harapdáltam és az arcomat Carlisle-hoz bújva rejtettem el.
-Nos, igen.-nyögte ki zavarba jötten kedvesem.
Ekkor Emmett jött oda hangosan röhögve hozzánk és megveregette Carl vállát.
-Biztos nagyon jól éreztétek EGYMÁST, mert olyan hangok szűrődtek ki aminek alapján csoda, hogy áll még a ház.-mondta az egymást szót erősen hangsúlyozva és tovább nevetett.
-Emmett ne légy bunkó! Mi is cikizhetnénk titeket, hogy mit műveltek egymással éjszakánként, de nem tesszük, mert vagyunk olyan tapintatosak. Kérlek kövesd a jó példát!-kelt védelmünkre Edward (a többesszám hallatán persze Rose sértődötten húzta fel az orrát).
Bizony, Edward. Az az Edward akit eddig itthon se nagyon láttam, nemhogy beszélni és nemcsak beszélt, de leállította a testvérét ami egy kedves cselekedet tőle. Lehet, hogy nem is utál engem? Vagy csak Carlisle-t védte? Mindenesetre ez kedves gesztus volt.
Ezután Esme osont hozzánk félénken és legalább olyan zavarban volt, mint mi.
-Ami este történt az magánügy és csak rátok tartozik, de én csak  annyit szeretnék kérdezni, hogy az ágy ugye egyben van még?-mondta szemét lesütve Esme.
-Persze, e miatt ne aggódj!-mondta megkönnyebbülve Carl (gondolom rosszabbra számított).
A családi élet "örömei" után elmentem vadászni. Gyors voltam, a nyílvesszőim szintén. Tíz perc alatt három zsákmánnyal végeztem: egy puma, egy szarvas és egy vadmacska.
Hazafelél rendes, emberi tempóban mentem. Miért siettem volna, amikor olyan szép idő volt (ami ugyebár ritkaság Forksban)?
Egyszer csak ember szagot éreztem és hallottam a lépteket. A fák árnyékot adtak így kizárt, hogy csillogva lásson és én már tudok uralkodni magamon. Mi bajom eshet?
Az embert egyre közelebbről hallottam és már megpillantottam a fák között felém jönni.
Leesett az állam.
Balthazar volt az. Legalábbis úgy nézett ki. A mágusom illatát bárhol és bármikor felismerném, de ez nem Ő volt és ebben biztos voltam. De hát akkor ki?
A legelső dolog ami az eszembe jutott egyben a legrosszabb is volt: egy morgániánus.
Előttem félméterre állt meg.
-Gondoltam, hogy itt talállak Thalia.-mondta valami mosolyszerűség kíséretében.
-Ilyen kiszámítható lennék Balthazar?-kérdeztem tettetett nyugalommal.
-Az vagy, de mit mondhatnék ezért szeretlek.-mondta vigyorogva ami nagyon hasonlított a vicsorgáshoz.
-Jut eszembe, emlékszel hol csókolóztunk először?-tettem fel ártalmatlan arccal a leleplező kérdést.
-Olyan régen volt már nem is emlékszem.-mondta már nyilvánvaló rosszindulattal.
-A várudvar magnólia fája alatt. Ezt sose felejtené el az igazi Balthazar.-mondtam és az utolsó szónál átkot küldtem rá.
Sajnos a célzásom még mindig nem tökéletes így csak majdnem találtam el.
A legjobb védekezés a támadás.-hangzott a fejemben mesterem tanítása.
Így is tettem. Másodpercenként legalább öt átkot szórtam rá, de mind irányt tévesztett.
Az ellenfelem gonoszan felkacagott, átváltozott és egy jól irányzott támadást küldött rám.
A rontás eltalált. Elsötétedett a világ és összeestem eszméletlenül.