12. rész Tiltott gyümölcs

Thalia szemszöge

Az éjszaka borzasztó hosszúnak tűnt. Az óra mutatói csigalassúsággal mozdultak. A sötétség öröknek tűnt. A holdfény kísértve hívott. Csábító lett volna elszökni az érzéseim elől.
Nem kötöttek le a könyvek, se a beszélgetés a többiekkel. Az éjszaka érdektelenné és sivárrá vált.
Arra vágytam amire nem lett volna szabad: Balthazar Blake-re.
Az irodában ültem Carlisle-al szemben és egy könyvet olvastam. Letettem a kötetet és felálltam.
-Hova mész?-kérdezte meglepetten az én édes doktorom.
-A szobámba. Keresnem kell valamit.-mondtam rejtélyesen.
-Nem tudsz meglenni anélkül a valami nélkül?
-Nem. Szükségem van rá.-mondtam kétségbe esve.
Carlisle felé léptem és megpusziltam, majd kimentem.
Nélküle. Ez a szó késként hasított a lelkembe. Miért vagyok ilyen? Carlisle olyan mintha a részem lenne, a lelkem másik fele, de Balthazar olyan mint a vér, szükségem van rá mert nélküle gyengének érzem magam.
Beléptem az ajtón. Balthazar ott feküdt az ágyamban és mélyen aludt.
Leültem az ágy mellé, a földre.
Elbűvölten néztem az arcát. Apró ráncai kisimúltak alvás közben és egy-két őszes tincs lógott az arcába.
Gyengéden megsimogattam borostás arcát és hátrasimítottam a hajfürtöket.
Hirtelen kinyílt tengerkék szeme.
-Nosztalgiázol kedvesem?-kérdezte egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
-Unatkoztam és gondoltam megnézem jól alszol-e.-mentegetőztem.
-Rosszul hazudsz. Te másért jöttél.-állapította meg.
-Itt szeretnék lenni veled.
-Akkor kelj fel a földről és feküdj fel az ágyra. Ha apád megtudja, hogy a földön fetrengsz én leszek a vacsora Volterában.-mondta nevetve.

   

Engedelmeskedtem. Lefeküdtem a puha ágyra a mágusom mellé.
-Gyönyörű vagy.-mondta végignézve rajtam.
Csak egy apró fekete ruha volt rajtam (azok a ruhák amiket Heidi pakolt ugyanolyanok voltak, mint amiket Alice vett így nem volt választásom). A hajam pedig zuhatagként ömlött a vállamra és betakarta a párna nagy részét.
-Genetikai hiba.-legyintettem.
Felnevetett ismét. Balthazar mindig imádta a humoromat.
-Hiányoztál.-mondta őszinte hangon.
-Könyörgöm ne kezdd!-forgattam meg a szemem.
-Nem hiszel nekem.-jelentette ki.
-Így van.-helyeseltem.
-Csak azt áruld el, ha nem megyek el akkor még mindig velem lennél?-kérdezte komolyan.
-Igen bár, akkor is eljöttem volna ide, hogy vega vámpír legyek és ugye akkor is találkoztam volna Carlisle-al. Valahogy úgy érzem, hogy egy nagyon erős kötelék fűz hozzá.
-De nem olyan erős, hogy engem ne szeress.-mondta elnyomva egy mosolyt.
-Megmondtam ha egyszer valakit a szívembe zárok...-kezdtem.
-Akkor az örökre ott marad, tudom.-fejezte be a mondatot.
-Miért csókoltál meg este?-kérdeztem kicsit vádlón.
-Megmondanám neked,de ezt már előttem leírták:
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam és még kapok,
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom"
-William Shakespeare LXXV szonett.-palástoltam érzelem viharomat a megállapítással.-Nos, te így érzel irántam én pedig ugyanezzel a versel kitudom fejezni az én érzéseimet:
"Testemet s lelkemet te élteted,
Akár a földet a hűs nyári zápor,
Létezésem miattad végtelen
Harc, mint a fösvény pénze:kínmámor.
Szívemben az új felhőtlen boldogság,
S mégis, hogy elveszítelek, félek,
Fogsásban tart e szabadság-rablánc,
S elégek e menny-pokol tüzében.
Elemészt e szerelem vad vágya,
Akarlak miközben menekülnék,
Elmémben ellentét -folyam vágtat:
Veled s nélküled élnék örökké.
Te vagy a semmi és a mindenség,
S részeg csömörömben folyton innék."
A vers befejeztével nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Ráhajoltam Balthazar-ra és megcsókoltam. Ő szenvedélyesen viszonozta és karját a derekamra téve próbált magához láncolni. A mozdulata egyenlő lett volna azzal, hogy reggelig vele maradok, ezért kisuhantam a kezei közül. Az ajtóban még dobtam felé egy csókot és kirohantam a házból. A holdfényben fürdő rétre sétáltam és, mint az óvodás kisgyerek aki rosszat tett leültem a fűbe és elgondolkodtam azon, hogy mit műveltem.