35. rész Perzselő tűz, dermesztő jég

Dr. Irene Adler szemszöge

1 nappal ez előtt

-Dr. Adler, szívből remélem, hogy megbirkózik a feladattal, mert Prf. Volturi tényleg nagy falat. Számtalan ipari kémet ráállítottam már, de mindet kihajította mielőtt egyáltalán a laboratóriumának a közelébe férkőzhettek volna.-mondta a megbízóm vegyes érzelmekkel.
-Számomra Ő egy a sok közül azon tudósok csoportjában akiktől eltulajdonítottam a labor naplójukat és a kísérleti fázisban lévő felfedezéseiket, találmányaikat. Nem jelent számomra problémát.-mondtam magabiztosan, de magamban nagyon izgatott volt, hogy milyen is lehet az a vegyészprofesszor asszony aki így átlát a kémeken és akinek a neve rettegett a szakmámban.

~*~

Miután megkaptam a fizetésem felét előre haza mentem, hogy felkészüljek a holnapi állás interjúra.

Átrágtam magam a szokásos kérdéseken és válaszokon majd utána néztem Prf. Dr. Rosett Demone Volturi életének.

Tudom, hogy teljes képet csak akkor kaphatnék róla ha megfigyeltetném egy magán nyomozóval, de arra nincs se időm se idegzetem az eredményre való várakozáshoz és mivel a Google a barátom csak szimplán beírtam a nevét. Rengeteg találat volt. Főleg tanulmányi versenyeken elért helyezéseit, kongresszusi tagságát és publikált kutatási eredményeit találtam amik a gyógyíthatatlan betegségek kezeléséről, kialakulásáról és megelőzéséről szóltak. Kíváncsi voltam a képeire is így rá kattintottam a kép galériára. A haja hosszú és csokoládébarna, a szemei a megtestesült titokzatosság, az ajkai, mint két rózsaszirom, testének minden egyes porcikája olyan tökéletes, mintha egy angyalok által faragott szobor lenne.
Lehet, hogy egoista kijelentés a részemről, de nálam szebb nővel még soha nem találkoztam....a mai napig.
A professzorok 95%-ától úgy szereztem meg tudományos munkájuk gyümölcsét, hogy lefeküdtem velük vagy csak elcsábítottam őket. Volt dolgom már férfival, nővel egyaránt, de maga a tudat, hogy a megbízómnak is csodálat, félelem és áhítat fénylik a szemében ha Róla beszél arra ösztönöz, hogy ezzel a nővel bizony különleges módon kell elbánnom.

~*~

Másnap

Korán keltem, hogy tökéletesen felkészüljek. Jázmin illatú habfürdővel kezdetem a napot, majd megmostam a hajam, Az öltözködésnél ügyeltem rá, hogy szexi ugyanakkor a rendvédelmi szabályzatnak megfelelő ruhadarabokat válasszak. A hajamat bonyolult kontyba tűztem (ami szintén fontos egy laboratóriumban). A sminkelésnél nagy volt a kísértés, hogy a szokásos vérvörös rúzsomat válasszam, de úgy véltem, hogy túl merész lenne az első napra ami természetesen a smaragdzöld tusra is vonatkozott ez okból kifolyólag csak alapozót, púdert, szempillaspirált, fekete tust és cseresznye színű szájfényt használtam. Amikor a cipőkre került a sor vérzett a szívem, mert tudtam, hogy a szabályzat tiltja a magassarkút így egy lapos, fekete, zárt cipőt vettem fel. Végül az egészet megkoronáztam egy Dita von Tees parfümmel. Élvezettel fújtam a csuklómra valamint a nyakamra a mámorító illatfelhőt.
A reggelit már nem volt időm szépen, asztalnál megenni ezért a kávét egy termoszban öntöttem és egy almát kaptam fel a konyhapult gyümölcsöstáljáról.
Villámgyorsan behuppantam Mercédeszem fekete bőrülésébe és már elviharzottam kicsinek éppen nem mondható villámból .

Ahhoz képest, hogy utálok vezetni ez az a kocsi amiből ki se lehet robbantani annyira hozzám tartozik. Imádom, ahogy suhan mellettem a táj és duruzsol a motor. Hülye vagyok mindenféle gépjárműhöz és szerintem soha nem is fogok tudni bármit is megbütykölni rajta, de ez az autó úgy működik alattam, ahogy az a nagy könyvbe meg van írva.
Huszonöt perccel előbb értem be, mint mondták, de magamban valahogy éreztem, hogy ezzel még nem vágódom be eléggé Dr. Volturinál.
Beléptem a kémia épületbe. Egy átlagosnál talán egy fokkal csúnyább, viszonylag fiatal, szemüveges nő közeledett felém szapora léptekkel.
-Jó reggelt! Magával beszéltem ugye? Dr. Adler ha jól emlékszem.-mondta furcsa, torz vinnyogós hangján.
-Igen és akkor maga Dr. Amy Smith.-nyújtottam felé a kezem.
Ezután tetőtől-talpig szemügyre vett és valami olyasmit motyogott, hogy  tökéletes. Persze ezt már én is tudtam magamról meg mindenki más is csak azért izgultam, hogy Rosett-nek is ez legyen a véleménye rólam.
-A professzor asszony bármelyik pillanatban befuthat. Ugye felkészült?-kérdezte rettegve.
-Természetesen.-mondtam magabiztosan miközben a gyomrom remegett az idegességtől.
Leültünk egy asztalhoz ahogy a korán érkezett diákok. Amy nyugtalanul pislogott körül én pedig mélyeket lélegezve próbáltam feltűnés mentesen nyugtatni magam.
Hiába. Ha csak eszembe jutott az a bűvös szempár a hideg futkosott a hátamon és elgyöngülve remegett a térdem ami hála Istennek, az asztaltól nem látszott.
Furcsa volt, hogy bár még sose láttam máris olyan érzéseket vált ki belőlem amiket senki ezelőtt. Ennek ellenére megpróbáltam minden erőmmel a feladatomra, a megbízatásomra koncentrálni, mert csak az a fontos, semmi más. Én csak három dologhoz értek: szex, vegyészet és megtévesztés.
Ahogy csöndben várakoztam hirtelen, mint egy lángoló üstökös berobbant a bejáratba Ő.
Léptei határozottak ám kecsesek és elegánsak voltak. Tartása fegyelmezett, pillantása elszánt, léptei pedig olyan szélsebesek voltak, hogy egy pillanat alatt eltűnt egy ajtó mögött melyen ez állt: BIOLÓGIAI-SZERVES KÉMIA LABORATÓRIUM.
-Előre megyek. Szólok ha jöhet.-mondta gyorsan Amy és már rohant is főnöke után.
A levegőben még éreztem Rosett Volturi érzéki illatát: rózsa, kávé, narancs és enyhe fahéj.
Amint, kielemeztem a különböző fenséges illatokat Dr. Smith máris lélekszakadva rohant hozzám.
-Beléphet.-mondta olyan hangsúllyal, mintha ez egy különösen nagy megtiszteltetés lenne.
A táskámból villámgyorsan előkaptam a frissen vasalt és hajtogatott laborköpenyem és miután magamra öltöttem beléptem.
Amikor kinyitottam az ajtót hirtelen egy lombik suhant el mellettem és belecsapódott a falba majd ezer apró darabra tört.
Nem ijedtem meg csupán kérdő tekintettel fordultam a rettegett professzor asszonyhoz.
-Az első teszten átment. Prof. Dr. Rosett Demone Volturi vagyok.-mondta bársonyos hangján és gyorsan közeledett felém. Nem moccantam, pedig az orrunk között csak pár centi volt.
A tekintetét végig futtatta rajtam és még körbe is került.
-Az asztalon megtalálja a felvételi feladatsort melyet jómagam állítottam össze. Ha hibát találok benne alapból elveszíti az esélyét annak, hogy egyáltalán tovább folytassuk.-mondta halkan és szigorúan miközben végig a szemembe nézett. Tekintetével teljesen foglyul ejtett és szinte elvesztem a smaragdzöld, a tengerkék, gesztenyebarna árnyalatokban melyet arany pöttyök koronáztak meg.
-Miközben maga ír szemügyre kívánom venni a szakmai önéletrajzát.-célozgatott a kezemben szorongatott papírra erre én óvatosan átadtam. Egy pillanatra azonban összeérintkeztek az ujjaink.
Hideg volt, selymes, lágy, ugyanakkor kemény. Az a pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, mert pillantása és érintése egyszerre kínzott őrült vággyal. Kirázott a hideg és libabőrös lettem. Ő pedig lehunyta a szemét.
-Ha nem ül le öt másodpercen belül még egyszer magához vágok egy lombikot és ígérem az már célt fog találni.-suttogta csukott szemmel ezért gyorsan a helyemre siettem az üvegdarabok között szlalomozva.
Nekifogtam a feladatnak. Baromi nehéz volt, de egész jól ment, annak ellenére, hogy nem is nagyon figyeltem rá mert a bőrömön éreztem Rosett égető tekintetét mely a csontomig hatol, mintha belelátna sötét lelkembe. Csodálkoztam, hogy nem dobott még ki, ennek ellenére azért éreztem, hogy pengeélen táncolok.
Egyszer csak egy takarítónő állított be aki összeseperte az üvegszilánkokat és mint az őrült menekült amint végzett a dolgával.
Természet fölötti volt a kisugárzása Dr. Volturinak. Mindenki félt tőle, mindenki kivéve én. Megbénított a belőle áramló sötét erő, dermedten néztem amint kész lettem. Egész fiatalnak tűnt, legalább öt évvel lehet nálam fiatalabb ennek ellenére ordított róla az intelligencia és a nagyfokú szakmai tudás elvégre több díjat is nyert és ennyi idősen kivívta az összes ember csodálatát és félelmét. Az ujjai azonban csupaszok voltak, sehol egy jegygyűrű. Ezen sajnos nem tudtam hosszasan elmerengni.
Oda suhant hozzám. A hátam mögé került miközben elvette a lapokat és e művelet közben hihetetlenül közel volt hozzám mégis látszott a mozdulatán, hogy kínosan ügyel a fizikai kontaktus teljes mértékű kerülésére. Az illata ismét elbódított mialatt villámgyorsan végigjáratta a szemét a válaszaimon.
-Próbaidőre felvettem. Van kérdés? Nincs? Remek.-hadarta.-Akkor holnap ugyanitt Dr. Adler.
-Viszont látásra Prof. Volturi!-búcsúztam halványan elpirulva ami egyáltalán nem jellemző rám.
-Holnap.-mondta és felém se nézve intett.
Amint bezárult mögöttem az ajtó legszívesebben összerogytam volna, hogy az örömtől vagy a megnyugvástól nem tudom. Egy biztos, ez a nő hol lángba borít, hol megdermeszt, de ezt én piszkosul élvezem.