28. rész (Gond)terhes nászút

Thalia szemszöge

Hajnali négy óra volt mikor a bulinak vége lett. A vendégek lassan szállingóztak haza. Utolsó jókívánságaik és gratulációik után kocsijukba ülve elhagyták a  toszkán városkát ahol a nap első sugarai fenyegetően festette vörösre a keleti égboltot.
Koszorúslányaimmal átöltöztem a szobámba egy diszkrét, de elegáns kék ruhába és egy gurulós bőröndöt kaptam Alice-től mondván minden benne van amire csak szükségem lehet.

Ugyan fogalmam se volt róla, hogy hova megyünk mégis biztos voltam benne, hogy fantasztikusan jól fogjuk magunkat érezni kettecskén Carl-al. Egy hét a gyerekek és betegek nélkül ez már önmagában felüdülés.

A kapuban még mindenkitől elbúcsúztunk és miután végig ölelgettem családom összes tagját, beültünk apám sötétített ablakú Bentley-ébe (az egyetlen kocsija ami nem olasz) és még sofőrt is kaptunk hozzá Félix szerepében aki elvitt minket a reptérre.

-Hova megyünk?-kérdeztem már a gépen.

-Meglepetés.

-Köszi, de abból már volt elég mára.-mondtam bosszúsan Balthazar szó szerinti kirohanására utalva amiről biztosan tudtam, hogy Carlisle is hallott.

-Na jó. Annyit kell tudnod, hogy egy szigetre megyünk ami a tiéd.

-Nem tudtam róla, hogy van szigetem.

-Mert eddig nem is volt. Mostanáig. Nászajándékba kaptad Esme-től.

-Az övé volt?

-Igen. Tőlem kapta, de a válás után rájött, hogy úgyse megy oda vissza többé így neked ajándékozta.

-Gondolom a szigeten levő ház amiben lakni fogunk teljesen fehér.-nyögtem fájdalmasan a vakító fehér falakra gondolva.

-Eeegen, de Rióban vehetünk festéket és átfesthetjük ha szeretnéd.
-Tehát Rio de Janeiro mellett van a sziget.-mondtam diadalmasan miután elkotyogta a koordinátát Carlisle.
-Miért akarsz te mindig mindenről mindent tudni?
-Nem tudom. Uralkodónő vagyok. Kinek ha nem nekem kell mindig mindenről mindent tudni?
-Ez mondjuk jogos. Most pedig aludj egy kicsit! Hosszú volt a nap.
-De még nem ért véget.
-Csak aludj!
-Ugye betartod az ígéreted?
-Volt, hogy valaha megszegtem a szavam?
-Nem.
-Akkor most már aludj, vagy különben altatót csempészek az italodba!
-Ahogy óhajtja, uram és parancsolóm.-viccelődtem Ő pedig halkan nevetett majd fejemet a vállára hajtva zuhantam mély álomba.

Carlisle szemszöge

Végre elaludt. Thalia mindig elfelejti, hogy emberként vannak alap szükségletei mint például az alvás. Egész nap pörgött már ideje volt, hogy álomba szenderüljön.
Thali lenyűgöző nő amikor ébren van hihetetlen, hogy milyen mesteri módon összetudja hangolni a munkáját és a családi életet. Amikor otthon van takarít, foglalkozik a gyerekekkel, olvasgat és engem tesz boldoggá a puszta létezésével. Amikor dolgozik szívvel-lélekkel küzd az emberi életekért, hogy jóvá tegye több évezredes bűneit és e mellett még az ápolónőket is távol tartja tőlem mikor körülöttem legyeskednek és kelletik magukat. Mindezek ellenére Liát akkor imádom a legjobban amikor alszik, mert az olyan varázslatos. Ahogy a szempillái megrebegnek miközben álmodik, az ahogyan hozzám simul, szívének lágy dallama, lélegzete és halk suttogása ahogy a nevemet mondogatja. Ahogy jobban megismertem Liát rájöttem, hogy még jobban szeretem mint előtte pedig azt hittem, hogy ezt az érzést már nem lehet fokozni. Egyetlen dolog azért bántott. Thalia törékenysége, ami miatt már jó ideje nem  feküdtünk le biztonsági okokból. Ha ember nem is férfi azért vagyok és a kettőnk közötti testi kapcsolatot nem szívesen nélkülöztem, de muszáj volt, mert ugyan tudom magamról, hogy sohase bántanám a feleségem, de jobb félni mint megijedni.
A gépünk leszállt. Az én egyetlenem pedig még mindig aludt és nem volt szívem felébreszteni. Egyik kezemben Thaliát tartottam a másikkal pedig kettőnk bőröndjeit húztam. A kikötőben beültem a jachtomba és Liát magam mellé fektetve elindultunk  a sziget felé.
 A motor morajló zaja törte meg egyedül a csendet és a víz morajló dallama ahogy a hajó alatt enyhén hullámzott. Elnéztem ahogy a hold fénye megvilágítja kedvesem alakját. Bőre ezüstösen fénylett az éjszaka tompa fényétől és haját lágy szellő fújta.
Egyszer csak kinyitotta a szemét és merengve nézte a csillagokat nem szólt egy szót se és nem is volt rá szükség. Mögém került és hátulról átölelt. Illata semmit nem változott, ugyanolyan mint vámpír korában, orgona, jázmin, barack és jácint mennyei keveréke. A sziget sziluettje már kibontakozott a sötétségből és már látszott a part, a kikötő, az erdő és a ház.
Thalia hirtelen felállt lassan levetette ruháját. A könnyed kék selyemruha lassan csúszott le a válláról végig az egész testén míg végül a földön hevert. Csábító pillantást vetett rám Thali és kecsesen beugrott a vízbe. Úgy úszott mint egy sellő, hosszú barna haja hullámzott a kristálytiszta vízben. Lassítottam a sebességen, mert látni akartam Liát. Úszás közben le nem vette a szemét rólam ami persze teljesen tűzbe hozott.

Már a kikötőben voltunk. Míg a jacht körül foglalatoskodtam hallottam, hogy az én kis szirénem kijön a vízből. Oda fordultam és mint Vénusz mikor a habokból kiemelkedve megszületett, hogy a szépség és szerelem istennője legyen olyan gyönyörű volt az én szerelmem ahogy lassan a partra lépett és testéről ezüstösen folytak végig a vízcseppek. 

Közelebb lépett hozzám kezével végig simított a karomon egész a vállamig és a nyakamat lehúzva a fülembe suttogott.

-Akarlak. Itt, most és örökké.-mondta kéjesen és megcsókolt, szorosan magához ölelt és szó szerint levett a lábamról. A fehér, selymes homokban feküdtünk. Dr. Mrs. Thalia Cullen Volturi még mindig uralkodónő és ha Ő valamit megparancsol annak úgy kell lenni így eleget téve kívánságának és betartva ígéretemet a nászéjszakánk arról szólt amiről kellett, hogy szóljon.

4 nappal később

   Az időnk nagy részét ágyban töltöttük, de e mellett rengeteget úsztunk, barangoltunk a kis esőerdőnkben és átmentünk Rióba esténként vacsorázni és táncolni. Egy szóval csodásan éreztük magunkat. Thalia szépérzékét sértette a vakítóan fehér fal így már a második napon neki esett egy tonnányi narancs és citromsárga festékkel. Az eredmény káprázatos lett már ami a házat illeti ugyanis festékből jócskán jutott Liára is ezek után pedig ruhástól belecsobbant a tengerbe így már a víz is a mediterrán színekben pompázott. Otthon mindig Thalia volt a háziasszony, de mivel most nászúton vagyunk így átvettem a szerepét a konyhában és megcsillogtattam előtte szakácsművészetem amin persze jót derült az elején, de később elismerte, hogy van érzékem a dologhoz.

  Egy nap elmentem vadászni mivel már szénfekete volt az egész szemem. Nem akartam, hogy Liának nagyon feltűnjön a hiányom így kora reggel mentem és bekapcsoltam a klímát, hogy ne süljön meg az én jeges testem nélkül. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szomjas vagyok azt meg végképp nem, hogy ennyit kell kutatnom nagyobb testű ragadozókért, de végül sikerült elejtenem négy jaguárt. A vadászat és a hazaút kb. három óráig tartott. Bementem a nappaliba és hirtelen hangokat hallottam a fürdőszobából mintha valaki hányna aztán abba maradt és lehúzta a vécét majd megnyitotta a csapot, utána csend lett. Thalia jött ki a fürdőből falfehéren és kissé beteges ábrázattal. Aggódva suhantam hozzá és gyengéden megöleltem.

-Mi a baj kincsem, rosszul vagy?-kérdeztem ijedten.

-Ülj le! Beszélnünk kell.-mondta és leültünk egymás mellé a kanapén.

-Éppen a cuccaim közt pakoltam mikor a menstruációs naptáram a kezembe került. Három napja meg kellett volna jönnie és ez nem minden. Két napja minden reggel hányok és most jön csak a java. A tükör előtt nézegettem a hasam mert nagyon gyanús volt ez a sok jel és azt vettem észre, hogy van egy kis pocakom és rugdos...mármint ez azt jelent, hogy....terhes vagyok....tőled.-mondta apró, lágy mosollyal az arcán.

Abban a pillanatban sokkot kaptam. Egy vámpír nem nemzhet gyereket, de most sikerült ezt megcáfolni. Thalia terhes egy olyan kis szörnyeteggel ami bánthatja, sőt megölheti Őt. Bele se mertem gondolni, hogy az a bestia mit művelhet a feleségem testében. Ha ilyen rohamosan nő akkor cselekedni kell most azonnal. Miután magamhoz tértem gondolat menetemből megpusziltam Thalia homlokát és azt suttogtam, hogy minden rendben lesz és megyünk haza és ezután rohantam becsomagolni.

-Carlisle el se mondod hogy mit gondolsz?-fordult felém kérdőn.

-Azt, hogy nem hagyom hogy bántson. Hazamegyünk és még idejében kiműtöm belőled azt a lényt mielőtt nagyobb kárt tesz benned.

Thalia szemszöge

Nem hittem a fülemnek. Carlisle bántani akarja a kisbabánkat. A MI kisbabánkat. Titokban mindig is egy saját gyermekről álmodtam és most megtörtént ez a csoda, de Carlisle elakarja venni tőlem. Nem hagyhatom. A telefonomat megragadva rohantam a partra és egy hibiscus bokor rejtekében felhívtam Rosali-t, Esme-t és Bellát, hogy védjenek meg minket. Engem és az én kis rugdosódó pici babámat.