31. rész Hihetetlen hibridek

Aro szemszöge

Miután Rosett már szavakkal is kitudta fejezni magát Jalice elkezdett járni. Egy naposan. Tudtam, hogy itt baj lesz így szóltam Carlisle-nak, hogy végre foglalkozzon a lányaival is. Ő lemérte őket és megállapította, hogy valóban rohamosan nőnek így elküldte Edwardot Dél Amerikába, hogy az ottani törzsek legendáit tanulmányozva találjon valami megoldást erre a problémára.
-Aro, fáradt vagyok. Aludjunk!-mondta lágy hangján az én kis zsenikém.
-A vámpírok nem tudnak aludni édesem, de te nyugodtan szundikálj.-mondtam mosolyogva.
-Aludhatok a karodban?-kérdezte ásítva.
-Hát, persze.
Összegömbölyödött és álmos szemét rám emelt ami lassan lecsukódott. Sulpicia hozzánk suhant. Eddig Jalice-nál volt. Boldogan simogatta meg az apróság fekete kis fürtjeit és egy altató dalt kezdett énekelni pont azt amit Thaliának is énekelt mikor kicsi volt.

-Gyönyörű kis lány.-mondta miután befejezte a dalt.

-Igen, az, de e mellett még hihetetlenül intelligens is és valami miatt nagyon ragaszkodik hozzám.

-Ez nem csoda. Téged minden nő imád.-mondta halkan kuncogva és megcsókolt.

Egész este csak ringattam az én csodálatos kis unokámat és közben próbáltam megfejteni. Nem jártam sikerre. Rosett rejtély maradt számomra. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a hatalmas intelligencia szint a különleges képessége. És mégis honnan tudta, hogy nem mondok igazat amikor az anyjáról beszéltem? Rosett egy hatalmas kérdőjel maradt számomra annak ellenére, hogy minden gondolatába bepillantást nyerhettem.

Másnap

Már alvás közben észrevettem a kicsin, hogy növekszik, de mire felkelt már úgy nézett ki mint egy öt hónapos. 

Rosett

Alice elvitte, hogy átöltöztesse, de hallottam, hogy nincsen könnyű dolga. Rosett kijelentette, hogy nem hajlandó rózsaszín ruhát viselni így egy zöld kockás kis ruhát vett fel (egyedül!) és egy fehér masnis hajpántot.  

Esme aggódva nézett a kicsire aki decemberben nyári ruhácskában (sétálgatott!), de a kis gyönyörűség csak annyit mondott, hogy nem fázik és, hogy szereti a hideget. 

Ezután elkezdetem Őt tanítani. Arcocskáján látszott, hogy minden figyelmét nekem szenteli. Felírtam neki az abc-t és Ő az enyém alá másolta tökéletesen. Teleírt egy egész A4-es lapot az abc betűivel utána megkért, hogy hozzak neki könyvet. Kezébe vette a meséskönyvet és elkezdte olvasni akadozás nélkül teljesen tökéletes hangsúllyal és ez így ment egész nap, de miután elolvasta a vékony kis gyerekeknek szóló könyvet elkezdett (komoly!) könyv után kutatni amire rá is lelt az apja dolgozó szobájában a Képes Usborne Enciklopédia személyében. Nos, így vettette magát az én kis zsenim a kémia, biológia és fizika tudományos világába.  

Jassper szemszöge

Miközben Jalice békésen szundikált a karomban észrevettem, hogy a haja feketéből barnára változik. Nem értem miért csodálkozom ezen, hiszen ez természetes még az embereknél is. Úgy aludt a ki csöppség, mint egy tündér és alvás közben is árasztotta a szeretetet magából. Azt viszont még mindig nem értettem, hogy miért szeret ennyire engem ez a kis lány. Amikor tegnap felém nyújtózkodott, hogy hozzám akar jönni már akkor megdöbbentem utána az ujjacskáival követte a karomon lévő sebek körvonalát és közben mosolygott és megpuszilta a sebemet mintha attól meggyógyulna. Olyan aranyos és kedves ez a kis apróság, de én egy cseppet se vagyok az akkor mit szeret rajtam? Amikor tegnap elkezdett járni akkor is miután elsétált Sulpiciáig utána egyből visszajött hozzám, de miért? Azt legalább sikerült megfejtenem, hogy mi a különleges képessége: a szeretet, pontosabban annak árasztása.

Felkelt. Ásított egy nagyot és rám nevetett édes, ezüstös kacagással és az illata még mindig olyan mint az eper szeme pedig mint a tejcsokoládé. Legalább ezek nem változtak. Alice elvitte átöltözni és hallottam, hogy Jalice megszólal. Bizony beszélt és a szívemet elárasztotta a büszkeség. Jalice éppen azt ecsetelte, hogy a rózsaszín balettruhát szeretné felvenni és azt akarja, hogy Alice is az vegye fel és együtt táncoljanak. 

   Jalice

Imádnivalóan táncolt a kis tündérke és valóban el kell ismernem ügyesen utánozta Alice lépéseit. Egész nap csak táncoltak és én ehhez zongorán szolgáltattam a zenét. Néztem ahogy tipeg és nagy szemekkel bámultam a többiekre akik szintén elragadtatva nézték a rózsaszínű kis habcsókot (kivéve Aro aki Rosett-et tanította olvasni és írni és ugyan a szoba másik végében voltak tisztán hallottam, hogy a kis lány latinul beszél, persze ez gondolom fel se tűnt a nagyapjának hiszen neki ez a természetes, de ahogy néztem őket, magamat és Jalice-t véltem felfedezni ugyanúgy értetlenül állt Aro a mellett, hogy mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést.

Jalice első próbálkozása a balettal :)

Másnap Aro szemszöge

Rosett már megint sokat nőtt ami megrémített, de tudtam, hogy Edward keresi a megoldást a problémára és erről Alice mindig beszámolt. Csak reménykedhettem, hogy valóban sikerül neki, mert most, hogy megismertem ez a csodát nem akarom elveszíteni. 

Megtanította az unokámnak a matematikát az alapjaitól a középiskolai szintig bezárólag és Rosett megállapította, hogy a mateknak önmagában semmi haszna, az csupán kiszolgálja a kémiai, fizikai és biológiai számításokat. A kijelentése után magához vette apja könyvtárából az ilyen témájú köteteket és egy sarokban leült olvasni és el se mozdult onnan csak amikor reggelizni, ebédelni és vacsorázni kellett.

Jassper szemszöge

Már meg se lepődtem mikor láttam a gyorsan végbement növekedést Jalice-on. Alice megnyugtatott, hogy nem lesz baj, de én még is féltem. Őrület. Én nem szoktam félni akkor most miért aggódom ennyire ezért a kis tündérkéért? Elhessegettem ezeket a gondolatokat és néztem Jal-t aki ismét rózsaszín balettruhában toporgott arra várva, hogy zongorázzak. Teljesen le voltam fagyva amikor láttam, hogy egy nap alatt mennyit fejlődött a tánc tudása és végig mosolyog és ezért én is mosolygok. Nem is tudom elhinni, hogy hogyan lehet Ő és Rosett testvérek nem, hogy ikrek, hiszen Jalice olyan bűbájos és kedves, Rosett pedig zseni és magánakvaló Aro-t és Sulpiciát leszámítva senkit nem enged magához közel és ez annyira furcsa volt számomra, de nem is foglalkoztam vele tovább hanem néztem a kis tündérke szépséges táncát.

A fejlődés 

A 3. nap Carlisle szemszöge

A harmadik napon felébredt Thalia. Szeme vörösen izzott, szívének dallama elhallgatott örökre, de bőre úgy fehérlett mint a hó és olyan kemény és hideg mint az enyém. Elvittem vadászni mert nem akartam, hogy a lányaink veszélyben legyenek. Most valahogy nem zavarta a feleségemet, hogy nem humánus módszert alkalmaz a vad elejtésénél, úgy esett neki egy pumának mint egy kiéhezett, kecses ragadozó, hiszen az is volt.
-Mesélj a lányokról!-kérte tőlem a vadászat után.
-Nos a két lány teljesen különböző mindenben. Rosett egy zseni. Már tud beszélni, járni, írni, olvasni, számolni és most tanítja a nagyapja sakkozni. Anyanyelvi szinten beszél minden nyelvet. Ami a táplálkozást illeti a vérbankból vettem emberi vért azt issza ebédre és vacsorára, de a reggeli az mindig hús angolosan sütve. Jalice nagyon kedves, jó természetű kislány aki árasztja a szeretetet. Ő is tud beszélni és járni valamint balettozni és most tanítja Jassper zongorázni. Ő teljes mértékben vegetáriánus, egyáltalán nem iszik vért sőt undorodik tőle.-meséltem.
-Hihetetlenek, de abban biztos vagyok, hogy nem fogunk unatkozni mellettük.-mondta mosolyogva Thalia és a ház fel vettük az irányt, hogy végre személyesen is megismerje a lányainkat.