2. fejezet Napi teendőim

Médea Volturi Aro felesége

Didyme Volturi Marcus felesége

Athenodora Volturi Caius felesége

Leonidas Anthonius Volturi Thalia bátyja

Jane és Alec Volturi Thalia gyermekei

Kiléptem a szobámból. Nem gondolkodtam rajta sokat, hogy hova menjek hiszen a lábaim már maguktól tudták az utat melyet minden reggel megtettem. Villámgyorsan suhantam először a lányom szobájába. Kopogtattam az ajtaján.
-Gyere be Anya! -mondta édes vékonyka gyermek hangján.
-Jó reggelt angyalkám!- mondtam őszinte mosollyal.
Jane felém szaladt és a nyakamba ugrott. Mindig így üdvözölt. Magamhoz öleltem, homlokon csókoltam és megsimogattam bájos kis arcát.
-Mihez volna kedved kincsem?
-Azt hiszem Médea bált szervez segítsünk neki aztán menjünk estélyit venni.- mondta izgatottan.
-Remek ötlet kicsim úgyis ez volt az eredeti tervem. Utána lenne kedved zongorázni velem és a nagypapival?
-Sajnos nem lehet, dolgoznom kell.
-Semmi baj, akkor majd máskor.
-Rendben akkor megyünk Médeához?
-Persze, már biztos várnak minket.
-Alecet is kérdezzük meg jön-e velünk.
-Akkor kezdjünk nála.
Nem kellett messze menni a szomszéd szoba volt Alecé. Mivel a vámpíroknak nagyon jó a hallásuk tudta miről beszélgettünk.
-Gyertek be!- mondta mielőtt még kopogtunk volna.
-Jó reggelt drágám velünk tartasz?-kérdeztem reménykedve.
-Bocsi Anyu, de ez eléggé csajos programnak ígérkezik vidd csak Jane-t. Nekem úgyis az újszülötteknél kell segítenem Heidinek.- kacsintott Jane-re.
-Rendben ahogy gondolod, de kérlek nagyon vigyázz magadra!
-Ugyan Anyu már rengeteg éve ezt csinálom!- vetett ellent.
-Akkor sem árt az óvatosság!
-Oké. Szerintem menjetek, mert Médea kitér a hitéből ha nem mentek neki időben segíteni.- mondta.
-Igazad van. Nem is zavarunk tovább.- homlokon csókoltam és már rohantunk is Jane-el  az "anyám" dolgozó szobájába. Pár másodperc múlva már az ajtaján kopogtattunk.
-Tessék!- mondta egyszerre három hang: Médea, Athenodora és Didyme.
Beléptünk. Mind a hárman az asztal körül álltak és egy tucat papírt vizsgálgattak elmélyülten. Jót derűltem mindig is azon, hogy tudnak ennyire komolyan venni ilyen haszontalan eseménytt, mint egy bál amikor sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon. Hát igen, apám jól tudta mivel lehet úgy lefoglalni a feleségeket, hogy ne zavarjanak senkit, de ne is unatkozzanak. 
-Na, végre itt vagytok! Sokáig tartott. Nálatok még egy csiga is gyorsabban idetalált volna. Na, mindegy. Tegyétek hasznossá magatokat és találjatok ki valami témát a bálra!-mondta parancsolgató károgással, mint egy hárpia.
Meg se próbáltam észhez téríteni tudtam, hogy fölösleges és lehetetlen.
-Nem kellene feltétlenül témát választani, inkább csak egy stílust. Például a gótika gyönyörű korszak volt. A domináns színek pedig lehetnének a fekete és a vörös.-nem voltam benne biztos, hogy Médeának tetszik az ötletem, de abban igen, hogy Apa imádná. A fekete és a vörös szín amúgy is jellemző volt a vámpírok öltözködésében.
-Ez fantasztikus ötlet. Olyan ügyes vagy Lia.- szólalt meg elsőnek Athenodora.
-Szerintem is jó, sok mindent ki lehetne hozni az ötletedből.- tette hozzá Didyme.
-Rendben nekem is tetszik ez a felvetés, csak azt sajnálom, hogy nem az én ötletem.-mondta kissé gyerekesen irígykedva.
-Mikor lesz a bál?- kérdezte hirtelen Jane.
-Holnap éjfélkor.-válaszolta Médea.
-Akkor gondolom ma egész nap szervezitek.- feltételeztem.
-Úgy terveztük.-mondták kórusban.
-Azért egy kis szünetet tarthatnál éjfélkor ! Verseny lesz a pályán.-közöltem.
-Ez remek! Ott a helyem.- lelkendezett.
-De most próbáld nem széttörni a kocsit, mert Apa nem vesz neked többet. Már kettőt teljesen le KO-ztál.- figyelmeztettem.
-Hát igen... majd észben tartom.-mondta miközben fancsali képet vágott.
-Nem vagy te véletlenül Leon Volturi rokona?- mondtam nevetve, mert a bátyám vezetésben egy az egyben az Anyjára ütött. Ő is pontosan kettőt tört totál károsra.
-  Hát igen látszik, hogy az én fiam.-mondta büszkén. Leont mindig sokkal jobban szerette, mint engem. Nem csináltam belőle nagy gondot, már megszoktam amúgy is apámnak meg én voltam a kedvence.
-Ha nem bánod most mennénk.-mondtam reménykedve.
-Persze, menjetek csak innentől már nekünk is megy.- mondta búcsúzásnak szánva szokásos felsőbbrendűsködő hangnemében. 
Kimentünk.
-Kicsim most beszélnem kell Leonnal. Kérlek addig menj nagypapihoz! Ígérem sietek!- mondtam bocsánatkérően, nem szerettem egyedül hagyni a gyermekeimet az olyan mint ha nem is foglalkoznék velük pedig én nagyon szerettem őket.
-Persze Anya nyugi nem halok bele ha két percre nem vagy itt velem.- mondta olyan hanggal mint egy igazi tini.
-Rendben. Sietek vissza!- ígértem és már száguldottam is a bátyám szobája felé.
Kopogtam az ajtón és szinte tudtam, hogy valami nő is bent lesz.
-Gyere!- szólt ki Leon.
Beléptem a szobájába. Az övé teljesen más volt, mint az enyém. Leon szobája nagyon is modern volt. Mindig a kornak megfelelően rendezte be, most épp minimal art stílusba.
Leon éppen begombolta az ingjét  és egy nő jött ki a fürdő szobájából. A csaj vámpír volt magas, szőke és gyönyörű. Megcsókolta a bátyámat.

-Remélem megismételjük!- mondta a rámenősen Leonnak aztán rólam tudomást sem véve elviharzott.
-Hanyadik nőd is ez már a hónapban Casanova?-vontam kérdőre.
-Az ötezrediknél már nem számoltam.- mondta a tőle megszokott macsó hangnemben.
-Nyugi nem azért jöttem, hogy kioktassalak, tudod, hogy így is szeretlek! Csak szerettem volna szólni, hogy tízkor gyűlés lesz és ha lehet kivételesen ne késs el! Ja és még valami éjfélkor autóverseny.- közöltem tárgyilagosan.
-Na az utóbbi jól hangzik!- mondta vigyorogva.
-Jó, de vezess óvatosabban! 
-Ne aggódj már feleslegesen hugica! Eddig még csak a kocsik estek szét nem én.
-Ha nem lennél halhatatlan már rég kinyírtad volna magad. Kérlek próbálj egy darabban maradni továbbra is, nem szeretném ha a te hülyeséged miatt lépne működésbe a képességem. 
-Miért? A te képességed a legjobb.-mondta kicsit irigykedve, de azért mosolyogva.
-Bizonyos szempontból igen, de tudod jól, hogy majdnem lelepleztem magam.-mondtam ingerültebb hangon.
-Ugyan senkinek nem tűntél fel javában folyt a háború!- oktatott ki.
-Na jó, téma lezárva! Az elsőre visszatérve, mikor akarsz végre egy tartós kapcsolatot?- kérdeztem.
-Úgy tűnik mégis csak kiakarsz oktatni.- nevette- pont úgy beszélsz, mint Anya ő is mindig ezzel nyaggat.
-Csak azért, mert jót akarunk neked!- csattantam fel.
-Apa is jót akar mégse akar megházasítani.
-Azért, mert Ő is csak férfi. Benned a fiatalságát látja, de bárhogy menekült is rátalált a szerelem és rád is ez vár!- mondtam vigyorogva.
- Álmodban hugi! Akkor beszéljünk egy kicsit rólad is. Te mikor akarsz magadnak férjet?- kérdezte pimaszul.
-Erről nem szeretnék beszélni. Még mindig nagyon fáj ami történt.-mondtam szomorúan.
Leon magához ölelt.
-Bocsi Lia nem akartam fájdalmat okozni neked, de olyan régen volt már kapcsolatod ez így nem mehet tovább. Boldogtalan akarsz lenni az örökkévalóságig?
-Nem, de még nem találkoztam olyan férfivel, aki érdemes lett volna a szerelmemre.
-Majd találsz. De ne zárkózz magadba ha a szívedet jégpáncéllal véded sose talál rád a szerelem!
-A próféta szóljon belőled!- mondtam szomorkás mosollyal- Most mennem kell Jane már biztos vár.-mondtam és megöleltem bohém életű bátyám.