3. fejezet A szavazás

Heidi Volturi Caius lánya,

az unokatestvérem

Caius, Aro és Marcus Volturi
az apám és a bácsikáim

Félix Volturi
Marcus fia

Demetree Volturi
Heidi férje

A délelőtt nyugodtan telt. Jane talált magának egy szép kis fekete estélyit és vettünk egy vöröset nekem is. Alec-nek igaza volt. Tényleg csajos volt a program, de nagyon jól szórakoztunk. Jó kis kikapcsolódás volt az örökös munka után. A lányom már alig várta a bált, engem viszont más foglalkoztatott. Még mindig Leon szavain rágódtam. Megtalálhatom az igaz szerelmet újra? Még mindig tisztán élt az emlékezetemben milyen volt szerelmesnek lenni és sajnos az is milyen fájdalmas volt elveszteni. Még most sem vagyok túl rajta egészen, de már elképzelni se tudom, hogy eshetnék újra szerelembe.
-Anyu minden rendben?- kérdezte aggódva Jane.
- Persze kincsem csak...elgondolkodtam.
-És min?
-Csak azon, hogy...mi lesz majd a mai gyűlésen.- hazudtam.
Sose szerettem hazudni főleg a családomnak nem, de nem akartam, hogy a lányom tudomást szerezzen arról, hogy nem vagyok boldog.
-Ne aggódj nem lesz semmi baj Anyu, a Volturi nagyon erős nem jelent számára semmi sem problémát legyen szó bármiről.- mondta komolyan.
-Én is tudom. Néha túl sokat aggódom.- vallottam be.
-Néha?
-Na jó mindig.
-Anya, nem baj ha most megyek?- kérdezte kedves hangocskáján.
-Hova mész?
-Nagyon szórakozott vagy ma. Hát, ma én tartom az edzést a különleges képességű harcosoknak mivel te most szabadnapos vagy.- magyarázta, mintha baj lenne a felfogásommal.
-Valóban. Erről meg is feledkeztem.-mondtam szórakozottan.
-Most nagyon nem vagy itt. Hol kalandoznak a gondolataid?-érdeklődött Jane.
-Valahol az ókori Rómában.-mondtam fájdalmasan.
Magához ölelt.
-Úgy szeretném ha boldog lennél!-mondta szomorkás mosollyal. 
Ő is tudta, hogy erre az esélyem közel egyenlő a nullával. 
-Boldog vagyok hiszen itt vagytok nekem.
-Te is tudod, hogy nem erre gondoltam. Szükséged van egy társra.
Ebben a pillanatban már megint felcserélődött az anya-lánya szerep. Ebben a családban szinte már megszokott volt az ilyen. Az apámat sokszor a férjemnek nézték az új vámpírok. Csodás, most meg a lányom az anyám.
-Most mennem kell kicsim Heidi-vel találkozom.
-Rendben én is megyek. A többiek már biztos várnak a küzdőpályán.
Egy pillanat alatt elsuhant. Rossz szokása volt búcsúzás nélkül elmenni ha a kötelességét teljesítette. Ilyenkor uralkodóként gondolt rám aki parancsokat oszt és ellenőriz, nem az anyjára aki félti és szereti.
-Chiao Lia!-köszönt Heidi aki a másodperc tört része alatt mellettem termett. Hihetetlen gyors volt.
-Hello Heidi! Mondtam már neked, hogy idegesítően gyors vagy?
-Milliárdszor.-nevetett.
-Akkor jó. Hova megyünk?
-Vásárolni gondolom Jane-el mentél, szóval menjünk egy wellnes szállodába. Egy kis kényesztetés nekünk is jár.
-És ott még is mit csinálnánk? A testünk olyan,mint a márvány, nem lehet minket masszírozni.
-Olyan kishitü vagy. Természetesen úsznánk, pedikűr-manikűr, fodrász, kozmetikus.
-Na jó, ezeket tényleg tudjuk csinálni, de az úszást leszámítva mindegyik felesleges nekünk.
-Oh, ne csináld már, jó lesz.-győzködött.
-Oké, megadom magam. Menjünk!-mondtam halvány lelkesedéssel.
Az egész délutánt ezzel töltöttük és hazudnék ha azt mondanám, hogy egy cseppet se élveztem. Imádtam a vizet napokat eltudnék tölteni úszással. Heidi szintén azzal nyaggatott, mint ma mindenki, hogy kerítsek magamnak pasit. Ezt a témát nehezen viseltem és minél többször felhozták annál inkább. A Volturiban nagyon sok szerelmes pár volt és ez nagyon zavart néha. Nekem csak az anyai öröm adatott meg és ezt el is fogattam csak mások nem.
Amikor a kastélyba értünk gyorsan elbúcsúztam az unokatestvéremtől és a zene szobába rohantam. Szükségem volt egy kis magányra, hogy elterelje a figyelmem a problémámról, de itt se tudtam egyedül lenni. Apám a zongora előtt ült és már várt rám épp az egyik kedvenc zenémet játszotta Debussy Claire de lune. Odasétáltam emberi tempóban mögé. Gyönyörűen játszott. Hátulról átöleltem a nyakát mikozben zongorázott és arcon pusziltam.
-Hiányoztál gyémántocskám.- mondta halkan.
-Te is nekem.-suttogtam a fülébe.

Leültem mellé. Figyeltem kezei kecses mozgását a billentyűkön. Teljesen elkápráztatott. Az apám a legjobb zongorista a világon, bár szerinte én jobb vagyok. Mikor befejezte vörös szemét rám emelte várakozóan.
-Te jössz drágám. Bűvölj el!- mondta kedves mosollyal.
Van egy zene amit ha meghallok akkor újra boldog vagyok pont úgy,mint régen. Amikor még naiv, szerelmes és boldog voltam. Ez a zene az ami nélkül nem tudnék létezni:A River Flows In You. Ujjaim szinte táncoltak a zongorán csukott szemmel játszottam, mosolyogva, mint mindig amikor ezt zongoráztam. Bár nem láttam még is éreztem magamon apám pillantását. Szinte simogatta vele jéghideg bőrömet. Tudtam, hogy amikor engem mosolyogni lát milyen boldog és azt is ha nem vagyok mellette (legyen az bármilyen rövid idő is) úgy szenved mintha haldokolna.
Elhalt a zene. Kinyitottam a szemem. Ő csak nézett olyan fájdalommal, mintha elveszítene engem a következő pillanatba. Megesett rajta a szívem.
-Mi a baj Apu?- kérdeztem aggódva.
-Nagyon fogsz hiányozni.-mondta szomorúan.
-De hisz nem megyek sehova. Itt vagyok melletted.-próbáltam vigasztalni.
-Igen Hercegnőm, de nem lehetek ilyen önző. A Te boldogságod nekem többet ér, mint a sajátom.
-Miről beszélsz?
-Mindjárt megtudod.-felállt és felém nyújtotta a kezét. Vele mentem lassan, emberi tempóban, kézen fogva a trónterembe, ahol mindig a gyűléseket tartottuk.
A terem közepén egy hatalmas fekete asztal volt körülötte a bácsikáim valamint: Leon, Félix, Demetree, Jane, Alec és Heidi. Szokatlan volt. A gyűlésen csak az uralkodók szoktak lenni csak kivételes helyzetekben a csoportok vezetői. Leültem a helyemre, apám mellé.
-A gyűlést ezennel megnyitom.-mondta rekedt hangján Marcus a rangidős- Aro szavazásra akar bocsájtani egy kérdést.
-Van itt köztünk egy személy akinek nem felel meg a mi életformánk.-kezdte az apám.
Elkerekedett a szemem a döbbenettől és elakadt (az amúgy felesleges) lélegzetem.
-A lányomat Venus-t megviseli a mi táplálkozási szokásaink így gyengébb a teljesítő képessége. Javasolnám, hogy régi barátom, Dr. Carlisle Cullen családjánál álljon át egy másik életmódra ami szerint állati vérrel táplálkozna. A szavazás témája tehát ez.
Majd kiugrottam a bőrömből e szavak hallatán, hisz oly sok évszázad szenvedésétől szabadíthatna meg ez a vámpír és családja.
-Kezdjünk veled Caius. Szavazz te elsőnek.-mondta Apa.
-Ellene vagyok, mert Venus az egyik fontos védőbástyánk. Ha megtudnák az ellenfeleink azonnali támadást intéznének ellenünk. Ezen kívül fontos feladatot tölt be, Ő szerzi be a különleges képességű vámpírokat és az Ő feladata az edzésük, tanításuk is.
-Azt én is eltudom végezni sokszor segítettem neki benne és nagyon sokszor kísértem a begyűjtő útjaira.-szólalt meg hirtelen Heidi.
-És téged ki helyettesítene?-kérdezte Caius a lányát.
-Természetesen én. 25 éve segítek Heidi-nek az újszülöttek kiképzésében.-mondta Alec.
-Kell kíséret is Venus-nak. Ki legyen az?-tette fel a kérdést Caius.
-Megyek én. Nekem nincs önálló feladatom csak testőri.-mondta Jane komoly hangon.
-Egy nem elég, Venus ahhoz túl fontos.-mondta Marcus ellenkezően.
-Megyek én is.-mondta Leon.
-Szó se lehet róla! Te vagy a testőrök kiképzője, helyettesítés kell neked is különben nem mehetsz.-vetett ellent felháborodva ismét Caius.
-Erről nincs is szó. Van helyettesem: Demetree.
-Ez igaz. Tényleg régóta segítek neki.-helyeselt Demetree.
-De Anthonius-nak is kell kíséret, elvégre Ő is uralkodó.-ellenkezett ismét egyre dühösebben Caius.
-Megyek vele én.-ajánlkozott Félix-nekem sincs feladatom, pont úgy mint Jane-nek.
-Ebben az esetben támogatom az ötletet.-szólalt fel Marcus.
-Nehéz szívvel de én is beleegyezek.-mondta szomorúan Apa.
-Én is támogatom az ötletet (természetesen).-mondta Leon.
-Nos, én köszönöm nagyon mindenkinek a sok fáradozását az én érdekemben! Minden vágyam, hogy végre ne pusztítsam az embereket. Így mégegyszer nagyon köszönöm a lehetőséget és én is e terv mellett vagyok.-mondtam hálásan.
-Akkor ez esetben lezárult a szavazás, eldőlt a sorsod Thalia Venus Volturi.-mondta szigorúan morgós nagybácsim.
-Akkor már csak Cullenéket kell megkérnem, hogy teljesítsék a kívánságunkat.-közölte apám beletörődve.