16. rész Mentőakció

Thalia szemszöge

Kinyitottam a szemem. Egy hatalmas, baldechinos ágyban feküdtem és egy ijesztő férfi állt mellettem. Az első benyomásom az volt róla, hogy úgy néz ki mint egy zombi valami olcsó horror filmben és nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá annak fényében, hogy elrabolt.

Horacius Cruel

-Örülök, hogy végre felébredt.-mondta gonosz mosollyal.

-Kicsoda maga?-mondtam zavartan és már pattantam is volna fel az ágyról, de nem tudtam. Képtelen voltam mozgatni a testem, csak a fejemet sikerült. Teljesen tehetetlenül feküdtem egy helyben. 

-Hadd mutatkozzam be! Horacius Cruel vagyok, a maga fogvatartója. Nagyon örvendek.

-Én kevésbé. Miért rabolt el?-kérdeztem kissé dühösen.

Még sosem raboltak el. Nem tudom, hogy reagáljak erre a szituációra.

-Balthazar megölte a mesterem aki mellesleg az apám volt. Évtizedek óta tervezem a bosszút és most megfizet a maga mágusa. Rájöttem, hogy Blake-nek két gyenge pontja van: maga és a fia. Daviddal viszont nehezebb dolgom lett volna mivel Ő gyűrű nélkül is tud varázsolni így esett a döntésem magára. Rengeteg munkám volt a megfigyelésével olyan információkhoz is hozzá jutottam amiről maga még álmodni se mer. Példának okáért itt van ez az ékszer.-mondta büszkén és ujján megcsillant az ÉN misztikuszafír gyűrűm.
-Hogy merészelte elvenni?-mondtam felháborodva megtartva a méltóságom emlékét ebben a lehetetlen helyzetben.
-Nos, leszedtem az ujjáról amikor elkábítottam.-mondta gyakorlatiasan.
Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem. Furdalt a kíváncsiság, hogy miről nem tudok.
"A tudás hatalom" ez volt az első lecke amit Aputól tanultam.
-Milyen információk vannak a birtokában?-mondtam kissé izgatottabban a kelleténél.
-Tudtam, hogy érdekelni fogja.-mondta önelégülten-Ennek a gyűrűnek nem maga az első tulajdonosa, Veronicának hívták az első gazdáját, Ő Balthazar felesége volt. Amikor meghalt a 777. szintű varázsereje megmaradt a gyűrűben. Csak az tud bánni Veronica mágiájával aki Balthazar számára az igazi, a nagy Ő. Maga tudja használni a varázserőt csak nem tudja kordában tartani azt a hatalmas erőt ami azt jelenti, hogy maga szereti Blake-et, de mégsem maga az igazi és ezt Balthazar is tudja azóta amióta először látta szerencsétlenkedni miután tanonc lett.-mesélte őszinte boldogsággal, mintha annak örülne, hogy végre van aki meghallgatja.
-A mágusom tudja, hogy nem én vagyok a nagy Ő és mégis szeret engem? De miért?-kérdeztem értetlenül inkább magamtól, mint Horaciustól.
-Nos, ahogy én tapasztaltam a mestere nem szereti ha mások mondják meg mi a sorsa, végzete ezért hagyja figyelmen kívül Veronica utolsó jövendölését.
Kifinomult hallásomnak köszönhetően nyugtalanító halk suhanásra és léptekre lettem figyelmes. Ez csak egyvalaki lehet. Legszívesebben elkiáltottam volna magam, hogy meneküljön mert csali vagyok csupán, Ő a főcélpont.
-Lehet egy kérdésem?-néztem fogvatartómra.
-Persze.-mondta készségesen.
-Hogy lehet az, hogy nem tudok mozogni.-kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
-Egyszerű, woodoo baba. Ott van az oszlop mögött.-mutatott a teremben levő sok oszlop egyikére.
-Ha nagyon szépen megkérem, lehetne az, hogy csak engem öl meg és békén hagyja Balthazar-t?
-Jó próbálkozás, de nem.-mondta démoni kacajjal.
A lépteket egyre közelebbről hallottam és alig bírtam magamon uralkodni, de már késő volt.
-Úgy tűnik az alma nem esik messze a fájától. Ugyanolyan aljas vagy, mint az apád. Az, hogy elraboltad az én drágaságom nagyon rossz lépés volt. Így kénytelen leszek megölni.-zengte szívemnek oly kedves mágusa valahonnan (bizonyára láthatatlan).
-3:00 a pontosságod, mint egy svájci óra, a kinézeted, mint egy ódivatú gentleman, a trükkjeid, mint egy harmadosztályú bűvész. Szinte túl könnyű a dolgom.-mondta önelégülten Cruel és zsebéből fekete port vett elő amit szétfújt.
A por lassan terjengett a levegőben mindent befedett, a bútorokat, a padlót és....Balthazar álcázó tábláját amit maga elé tartott.
Amint láthatóvá vált ellensége azonnal átkot küldött rá ami elől könnyedén kitért egy oszlop mögé húzódva. Ezután mesterem lendült támadásba ami célt talált. Horacius egy pillanatra összeesett amit Balthazar azzal használt ki, hogy levette a woodoo babáról a kötelet így már tudtam én is harcolni.
Ez idő alatt viszont magához tért ellenfelünk aki két gyűrűjének köszönhetően mindkettőnk felé zúdította az átkokat. Az egyik rontás eltalálta a mágusom, de nem halt meg csak elájult. Cruel diadalittasan sétált lassan hozzá, teljesen megfeledkezve a nagy győzelmi mámorban mindenről.
-Búcsúzz el az életedtől!-mondta kegyetlenségtől izzó szemmel.
-Búcsúzz te!-kiáltottam és hátulról rávetettem magam, erős márvány karjaimat rákulcsoltam és könnyedén szétroppantottam gyönge, emberi testét.
Gyűlölök ölni, de ha valaki bántja azt akit én szeretek az engem is bánt.
Balthazar kezdett magához térni kábulatából mialatt én leszedtem Horacius élettelen újjáról a gyűrűmet.
-Jól vagy drágám?-kérdeztem aggódva és mesterem mellé kuporodtam.
-Ugyan,velem ne foglalkozz! De ugye téged nem bántott?-mondta úgy nézve rám, mintha attól félne, hogy súlyos sérüléseket szereztem volna testi-lelki téren.
-Semmi bajom, de még egyszer ne tedd kockára az életedet értem, fölösleges!-szidtam gyengéden.
-Hogy mondhatsz ilyet nem tudnék megbocsáltani magamnak ha bajod esne.-mondta felháborodva.
-De hát nem én vagyok az igazi. Cruel elmondta Veronica jövendölését.-mondtam csodálkozva.
-Nem érdekel. Senki ne mondja meg, hogy kit szeressek még a volt feleségem se!-mondta akadékosan.
-Csakhogy én ezt a hatalmas szerelmet nem érdemlem meg és nem is tudom viszonozni, mivel a szívem már örökké Carlisle-é.-mondtam lágy mosollyal.
-Biztos vagy benne, hogy mellette akarod leélni az örökkévalóságot?-kérdezte komolyan.
-Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos.-mondtam boldogan.
-Akkor gyere, hazaviszlek a Rómeódhoz.-mondta megértően.