18. rész Összeomlás

Carlisle szemszöge

A repülő út szörnyű volt. Hatalmas önuralom kellett, hogy ülve tudjak maradni (ha ideges vagyok valami miatt mindig járkálok).
A többiek se tűntek épp nyugodtnak: Esme reszketett a félelemtől és Leon oltalmazó karjai között lelt nyugalomra.
Edward mereven nézett maga elé.
Emmett és Rosali izgatottan tervezgették, hogy dolgoznak össze a harcnál.
Alice becsukott szemmel próbált koncentrálni Jassper pedig nyugtalanul feszengett mellette és szorította kedvesének apró kezét.
Jane arcáról rengeteg érzelmet tudtam leolvasni: félelem, aggódás, düh, fájdalom.
Félix ökölbe szorította a kezét és próbált uralkodni magán (neki ment a legnehezebben az átállás vegetáriánusra, az Ő szeme még csak sötét narancssárga).
Mikorra megérkeztünk már szerencsére esteledett így nem kellett attól félni, hogy csillogni fogunk.
Nem volt vesztegetni való időnk, de nem is akartunk futva száguldani a várba ezért Alice lopott egy Ferrarit.
Hamarosan a Volturi kastély előtt parkoltunk le és próbáltunk ember-szerűen futni (persze ez nem volt könnyű főleg Edwardnak aki alapból a leggyorsabb).
Amint bent voltunk az épületben hallottuk, hogy a trónteremből jön a zaj.
-Siessünk!-mondtam.
Pár másodperc múlva ott álltunk a küzdő térré alakult terem közepén.
Thalia épp akkor vetette rá magát három vámpírra akik Aró felé közeledtek. Játszi könnyedséggel tépte le a fejüket és dobott rájuk egy fáklyát.
Ekkor minden nagyon felgyorsult. Mindenki harcolt mindenkivel aztán hirtelen az összes ellenséges vámpír Liára támadt. Ő szinte varázsütés szerűen elvesztette az erejét. Tízen voltak egy ellen. Odarohantam a kedvesemhez és elintéztem az egyik betolakodót és rajtam kívül még jó páran  segítettek, már csak három volt életben amikor az egyik megharapta Thali bal vállát.
Fájdalmas sikoly tört ki belőle ami betöltötte a termet. Arcára ráfagyott a kétségbeesés és erejét vesztve összeesett.
-NEEE!-kiáltottam kétségbe esve és letérdeltem a földre miközben karjaimban tartottam szenvedő szerelmem.
A Volturi harcosok elvonszolták a három túlélőt.
Aró tekintélyét sutba dobva lekuporodott a földre megkínzott lánya mellé és így tett az összes rokona és barátja (kivéve az anyja aki távolról nézte elégedett mosollyal az arcán a jelenetet).

Erőtlenül próbált magához ölelni gyenge karjaival Lia és magamban azért imádkoztam, hogy bármi is történik most vele elmúljon.

-Carlisle...szerelmem...hát itt vagy?-nézett rám arany szemével és gyémántkönny csordult végig meggyötört arcán.

-Itt vagyok édesem, itt vagyok. Nem félj minden rendben lesz.-mondtam egyre kétségbe esettebb hangon és megcsókoltam aprócska kezét ami egyre melegebbnek tűnt.

Aró végig simította kezét Thalia arcán, nyakán és karján.

-Te vagy az Apu?-nézett felé Thali.

-Igen Hercegnőm. Nyugodj meg, vigyázunk Rád.-mondta elhaló suttogó hangon a többesszámmal rám utalva. 

-Bocsáss meg Apa...csalódást...okoztam...elbuktam....kudarcot vallottam.-mondta egyre gyengülő hangon sírva gyönyörű szerelmem az apjára emelve bánatos tekintetét.

-Nem okoztál csalódást. Megmentetted a családunkat. Eleget tettél a kötelességednek, mint egy igazi uralkodó. Nagyon büszke vagyok rád.-mondta erőtlen, szomorú mosollyal.

-Alec próbáld meg érzésteleníteni!-mondta sürgetően Leon.

-Azóta próbálom amióta a összeesett, semmi hatása nincs itt az erőmnek.-mondta a tehetetlenségtől dühösen Thalia fia.

-Jassper, most mit érez?-kérdezte suttogva Alice Liára célozva.

-Borzalmas fájdalmai vannak és rettenetesen fázik.-felelte hasonló hangon, mint ahogy Thalia beszél a fájdalomtól.

-Akkor gondolom az nem segít rajta, hogy hozzám bújik.-állapítottam meg és próbáltam elhúzódni kedvesemtől.

-Inkább haljak meg vacogva a karjaidban, mint nélküled bárhogy.-mondta dacosan Venus és a nyakamba csimpaszkodva próbálta felhúzni magát hozzám.

-Ne erőlködj kincsem, itt maradok melletted csak nem tartalak a kezemben.-mondtam megnyugtatásnak szánva.
-Nagyon fázol kicsim?-kérdezte Balthazar.
-Igen.-vallotta be végül.
-Akkor majd én pótolom egy kis időre Carlisle-t, persze csak ha megengedi.-nézett rám kérdőn mire csak bólintottam egyet és Ő karjába vette az én kicsi Thaliam.
Hirtelen belépett a terembe az egyik harcos aki segített a bűnösök kivonszolásában.
-Felség, kivallattuk Őket.-jelentette tisztelet teljesen.
-Balthazar vidd Venus-t az ágyába és vigyázz rá! Carlisle te gyere velem! A többiek rendet raknak ebben a teremben!-adta ki a parancsot ellentmondást nem tűrő hangon a Volturi uralkodó.
A dolgozó szobájába suhantunk.
-Mit derítettetek ki?-kérdezte.
-Biokémiai szérumot fejlesztettek ki amit befecskendeztek a fogukba. Ez egy ellenméreg. A Hercegnő emberré fog változni és a legrosszabb még csak most jön: a vámpír méreg nem tűnik el a testéből csak visszahúzódik a szívéhez. Ha valaki vissza akarná változtatni akkor a méreg azonnal megállítaná a szívét. Az átváltozás amin most keresztül esik három napig tart, nagyon fájdalmas és nem lehet elmulasztani sehogy -hadarta.
-Most mit tegyünk?-nézett rám Aró.
-Várunk. Miután átváltozott pedig jön velünk vissza Forks-ba.-mondtam egyértelműen.
-Te tényleg azt hiszed, hogy megengedem, hogy Venus elhagyja a kastély biztonságot nyújtó falait?-kérdezte hitetlenkedve.
Teljesen ledöbbentem azon amit mondott.
-Miért?-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert most már Ő egy élő céltábla. Alig várják, hogy egyedül legyen és megöljék. Venus a mi védő bástyánk, ha elveszítjük akkor a védelmi rendszerünk annyira meggyengül, hogy egy esetleges támadást nem bírnánk ki.-magyarázta.
-Azt hiszed, hogy itt nagyobb biztonságban van?
-Természetesen.
-Szerintem meg nincs igazad. Védeni próbálod, de csak veszélynek teszed ki. Az, hogy itt van egy rakás vérre szomjazó vámpír közt emberként nem hiszem, hogy nagy életbiztosítás.-oktattam ki.
 -Elfelejted, hogy kiről beszélsz. A lányom a Volturi uralkodónője. Mindenki ismeri és mindenki behódol előtte. A képessége miatt a legyőzhetetlenség és a vámpír arisztokrácia szimbóluma volt. A jól szervezett propagandánk Venus tehetségén alapult. Most, hogy elvesztett mindent, a tekintélyét és a szerepét arra fognak alapozni a politikai ellenlábasaink, hogy elhagyja Volterrát és akkor csak pillanatok kérdése, hogy mikor csapnak le rá. Ezért kell itt maradnia.-magyarázta az érveit hosszasan Aró.
-Tévedsz. Thalia nem vesztett el semmit. Van szerelme, családja és barátai és van egy biztonságos hely amit hónapok óta az otthonának hív. Megértem, hogy aggódsz érte hidd el én is, de abban is biztos lehetsz, hogy képes vagyok megvédeni ha kell akár az életem árán. Alice látja a jövőt tud minket figyelmeztetni a veszélyre. Edward hallja mások gondolatait. Jassper befolyásolja az érzelmeket. Emmett és Rosali pedig nagyon erősek. Most már Thali is a családunk tagja és úgy hiszem képesek vagyunk Őt megóvni bármilyen veszélytől.-mondtam őszinte véleményem.
-Látom, hogy szereted és, hogy a legjobbat  akarod neki így beadom a derekam, legyen ahogy akarod.-mondta és kezet ráztunk rá.