19. rész Az igazságra fény derűl

Aro Volturi szemszöge

Három nap. Ennyi ideig szenvedett a lányom a kínzó fájdalmaktól csak azért, mert tette a kötelességét. Túl nagy terhet raktam a vállára és sose kérdeztem, hogy elbírja-e, Ő pedig sose panaszkodott csak szó nélkül teljesítette a feladatait. Ha nem támasztottam volna vele szemben ilyen sok és nagy jelentőséggel bíró elvárást akkor most Venus még mindig vámpír lenne.
Utálom magam amiért elsősorban uralkodóként viselkedem. Thaliat nem veszíthetem el! Már csak Ő és Leon maradtak nekem.
Kopogtattak az irodám ajtaján.
- Ha nem Venus-szal van valami akkor hagyjon békén!-mondtam a tőlem nagyon szokatlan gorombasággal.
- Éppenséggel róla van szó. Kezd magához térni.-mondta Leon kivételesen komolyan (hihetetlen, úgy tűnik, hogy csak a húga képes megnevelni még ilyen állapotban is).
-Akkor menjünk!-mondtam és már száguldottunk is hozzá.
 Az ágyon feküdt, szemei csukva voltak, arca nyugalomról árulkodott. Lia egyik kezét Carlisle, a másikat pedig Balthazar fogta.
Hirtelen kinyitotta a szemét. A szemei....a szemei pontosan olyanok, mint Sulpiciának voltak, csokoládé barna.
Hunyorítva nézett körül, mintha nem látna rendesen.
-Jól vagy kicsim? kérdeztem.
-Hát...elég rosszul hallok és látok.-mondta habozva.
-Biztos idő kell amíg hozzászoksz a tompa érzékszervekhez.-állapította meg Carlisle.
-Carl, szívem hát nem hagytál itt?-kérdezte csodálkozva.
-Csak egyszer akkor is maximum két percre.-vallotta be.
-Nem úgy értem. Most, hogy ember vagyok biztos már nem vagyok olyan vonzó.-mondta szomorkásan.
-Ne butáskodj! Gyönyörű vagy. Nekem te vagy a világ legszebb nője akár a vámpír akár az ember fajba tartozol..-mondta Carlisle mosolyogva és megsimogatta Thali arcát amitől kirázta a hideg.
-Most mit csináljunk, most, hogy ilyen selejt lettem?-kérdezte Thali szomorúan.
-Nem vagy selejt! Nem tedd tönkre az önbecsülésed! Ez orvosi utasítás.-mondta szigorúan Dr. Cullen.
-Az én önbecsülésemnek már úgyis mindegy, de még nem válaszoltatok.-mondta kissé durcásan.
-Azt beszéltük meg, hogy vissza mentek Forksba. Persze csak ha te is így akarod.-mondtam.
-Gondolom a rangomnak búcsút mondhatok.-mondta tűnődve.
-Ezt egy szóval se mondtam.
-Nézz szembe a tényekkel Apa! Már nem vagyok a régi. A Volturi többé nem veszi hasznomat a fölösleges embereit pedig egy uralkodónak le kell fokoznia.-vonta le a következtetést.
-Nem kell ahhoz Volterrában és vámpírnak lenned, hogy uralkodó maradhass.-oktattam ki.
-Te kivételezel velem.
-Mi mást tehetnék? A lányom vagy.
Hirtelen beviharzott a szobába Leon.
-Apa muszáj jönnöd! Ezt nem fogod elhinni.-mondta izgatottan.
-Bármi is az várhat. Most Thaliával szeretnék lenni.
-De ez most tényleg fontos.
-Na jó, legyen.-hagytam rá.-Kincsem van kedved velem jönni?
-Hát persze.-mondta sugárzó arccal és felpattant az ágyról, de apró koordinációs problémája akadt és kis híján elvágódott, de Balthazar és Carlisle elkapták.
-Talán ez még korai. Nem gondolod?-kérdezte Balthazar.
-Menni akarok.-makacskodott.
-Akkor kapaszkodj.-mondta Carlisle és ölbe vette Thalit.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte hüledezve.
-Elviszlek ahova szeretnél menni.
-De én a saját lábamon akartam menni. Ez így olyan megalázó.
-Sajnálom drágám, de még nem igazán tudsz járni.
-Ne vitatkozzatok hanem menjünk.-parancsoltam rájuk.
 A trónterembe mentünk.
A meglepetéstől nem jutottam szóhoz és elfelejtettem levegőt venni.

Sulpicia Volturi

A terem közepén régi szerelmem állt. Barna haja zuhatagként ömlött a háta közepéig. Kezei reszketek. Arany árnyalatú szeme boldogan csillant meg ahogy rám nézett. Érzéki ajkai pedig mosolyra húzódtak. 

-Ttt...tényleg te vagy az?-dadogtam.

-Vissza kellett jönnöm. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap csak nem tudtam, hogy ilyen későn.-mondta gyönyörű magas hangján amely úgy zengett mint a szélhárfa.

-De miért kellett elmenned? Miért hagytál el Pici?-kérdeztem értetlenül.

-Kényszerített rá. Megzsarolt, hogy ha nem tűnök el akkor megöli Thaliát.-mondta szomorúan és Liára nézve elmosolyodott.

-Kincsem megismersz még?-kérdezte szelíden.

-Hogy is felejthetnélek el, hiszen anyám helyett anyám voltál.-mondta mosolyogva Venus és valahogy rávette kedvesét, hogy tegye le a földre.

Sulpicia odaszaladt hozzá és gyengéden átölelte.

-Várjunk csak, de ki volt az aki megzsarolt?-tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott.

-Méd...-kezdte volna, de ekkor berontott a terembe Médea.

-Hogy engedhették EZT be IDE? Mit keres itt ez a ribanc?-rikácsolta.

-Neked is üdv Médea. Örülök, hogy még mindig árad belőled a testvéri szeretet.-mondta szarkasztikusan Sulpi.

-Fogd be a szád! Ki engedte meg, hogy megszólíts?! Takarodj innen! Ez az én kastélyom, az én otthonom, az én családom, az én férjem és az én talpnyalóim.-ordibálta.

-Semmit se változtál.-mondta Sulpicia gúnyos mosollyal.

-Médea azonnal disztingválj vagy kihajítalak!-ordítottam hisztis házisárkányomra.

-Hogy beszélhetsz így velem? Én a feleséged vagyok.-mondta sértetten.

-Nem leszel sokáig az ha csinálod itt a felhajtást.-pirítottam rá.-Valamit elkezdtél mondani kedvesem mielőtt ilyen durván félbeszakított ez a hárpia feleségem.

-12 éves voltam mikor még Görögországban éltem a szüleimmel és a húgommal, Médeával. A katonák orákulumot kerestek, hogy megjósolja a csaták kimenetelét. Az orákulum mindig a város legszebb szűz leánya ebben az esetben én voltam. Nem akartam menni. Először azzal próbálkoztak, hogy egy jobb, gazdagabb élet reményével csábítanak. Mikor ezzel kudarcot vallottak megfenyegetek, hogy megölnek ha nem megyek. Elszakítottak az otthonomtól és a családomtól. Egy hegy tetején volt a vének tanácsa a parancsnokok hozzájuk mentek tanácsért. Egy oszlophoz láncoltak ki mint egy kutyát. Az elején még kényeztettek, de később azt találták ki, hogy pontosabbak a jóslataim ha kínoznak. Korbácsoltak, éheztettek, vertek és aludni se hagytak. Ennek az eredménye az lett, hogy a jóslataim valóban igazak lettek,de csak a rosszat láttam előre a jót soha. Az állandó kínzásoktól annyira rettegtem, hogy a testem mindig reszketett és ez megmaradt nekem vámpír alakban is csak most a kezemmel. Négy évig voltam a vének tanácsának fogja mígnem valahogy sikerült kiszabadulnom a láncból és lemészároltam mindenkit aki a hegyen volt.

Megszöktem és haza mentem csakhogy otthon már senki nem várt rám. Megkérdeztem a szomszédokat ők azt mondták, hogy a szüleim meghaltak egyedül a húgom él, de Ő is Rómában van. Így utána mentem megkeresni ami egy évig tartott.

Megtaláltam és azt mondta, hogy egy gazdag és befolyásos szenátorhoz ment hozzá. Azt mondta, hogy lakhatok nála, de csak ha a rabszolgája leszek. Belementem, mert nem volt senkim és semmim.
 Így találkoztam veled Aro. Beléd szerettem amint elsőnek megláttalak. Te olyan kedves voltál hozzám, nem engedted Médeának, hogy szolgát csináljon belőlem. Te is szerettél engem, de hűséges férj akartál lenni annak ellenére, hogy már rég nem vonzódtál a feleségedhez. 

De ez nem sikerült.  

Volt egy éjszaka ami mindent megváltoztatott.

Teherbe estem, de akkor már Médea is terhes volt tőled, de már megvolt Leon. Én elköltöztem tőletek és nem szóltam arról, hogy állapotos vagyok Médea miatt.

Egy este mikor a testvéreiddel hazafelé tartottál a kongresszusi ülésről megtámadott titeket egy vámpír és átváltoztatott így nem tudtál ott lenni Médea szülésénél.

Médea gyermeke holtan született. Ez hatalmas szégyen volt számára. Valahogy tudomást szerzett róla, hogy terhes vagyok és felkeresett. Pont azon a napon szültem. Elvette tőlem az én gyönyörű kislányomat azért mert lefeküdtem veled. Azt mondta ha ezt elmerem mondani neked vagy csak hozzád érek megöli Thaliát, az én tündéri kislányomat.

Később átváltoztattad Médeát vámpírrá és én nagyon féltettem a kicsit így én megkértem Caiust, hogy velem is tegye meg.

Médea rossz anya volt, nem törődött Thalival így én nyugodtan lehettem a saját lányommal, de mikor Thali leszúrta magát és átváltozott Médea megijedt, hogy olyan képessége lesz ami leleplezi így száműzött. Nem búcsúzhattam el és ez nagyon fájt, de a szívem mélyén éreztem, hogy eljön még az a nap mikor az igazságra fény derül.-mesélte történetét.

-Ez mind hazugság. Csak kitalálta. Te is tudod, hogy őrült nem beszámítható. Amúgy is ha valóban így lenne akkor már rájöttél volna egy érintéssel-sziszegte gonoszan Médea nekem.

-Erre is van magyarázat. A képességed amiről soha nem beszéltél senkinek rajtam kívül amikor megkérdeztem nem félsz-e hogy lebuksz.-mondta nyugodtan Sulpicia.

-Miféle képesség?-kérdeztem gyanakvóan.

-Megtudja változtatni az emlékeit, a tudatát, az elhatározásait úgy ahogy csak szeretné még akkor is ha semmi nem igaz belőle. Álcázza a saját tudatát, hogy mások mint például te, ne férhessen hozzá.-válaszolta Pici.

-Rágalom.-rikácsolta Médea.

-Ezt könnyen ellenőrizhetjük. Fogd meg a kezem Aro és lásd az igazságot, mert hazugságban éltél aminek most vége.-mondta lágyan és reszkető kezét felém gyújtotta.

Aro és Sulpicia szerelme

Az altató amit Sulpi Thali-nak énekelt

Sulpicia száműzetése