22. rész Esküvői őrület

Thalia szemszöge

Minden normális pár az eljegyzésük éjszakáján szeretkezik, főleg ha a leánykérés Párizsban esett meg.
Nos, igen. Minden NORMÁLIS pár ezt csinálná, de mi nem.
Amióta ebben az idegesítően törékeny porhüvelyben vagyok Carlisle nem megy tovább a csóknál. Ő úgy gondolja, hogy porcelán strapabírású habtestemet nem akarja életveszélyes helyzetbe hozni azáltal, hogy a világ legveszélyesebb ragadozójával kerüljek testi kapcsolatba.
Az emberi lét olyan frusztráló. Nemcsak törékeny a testem, de még az öregedésre is ügyelnem kell. Carl örök 23 éves. Én ebben az évben töltöm a 24-et. Ebben az életkorban még nem aggodalmaskodik a szépsége miatt egy NORMÁLIS nő. Csakhogy én még mindig nem tartozom ebbe a kategóriába és ez egyenesen arányos azzal a ténnyel, hogy egy tonna szépségápolási terméket kell kennem magamra mint például: ránctalanító, testápoló és feszesítő krémek. Carlisle mindig azt mondja, hogy én még így is a világ legszebb nője vagyok. Ja persze.
Elszomorít, hogy Carl ilyen gyönyörűséges én pedig ilyen selejtes. Ő nem ezt érdemli . Neki a legjobb járna, de mégis engem akar az örökkévalóságig szeretni. Meg se érdemlem.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben hazafelé mentünk a vőlegényemmel a hosszú repülő úton.
Kissé elszundítottam a vállán, de még álmomban is éreztem gyöngéd simogatását az arcomon ahogy egy rakoncátlan tincset a fülem mögé simít. Elmosolyodtam és álmomban dünnyögtem egy "merci"-t.
Halk kuncogását hallva álmomban is Őt láttam, de nem repülőn hanem az oltár előtt teljes szépségében. Azonban a násznép hatalmas, színes, giccses kavalkádnak tűnt a színhely pedig  galambbal, pillangóval, hattyúval, jégszoborral, csokiszökőkúttal, pezsgőszökőkúttal, vérszökőkúttal, színes uszkárokkal és papagájokkal telezsúfolt terem volt. A ruhám hatalmas volt mint egy habos torta és a  szivárvány  összes színében játszott és akkor hirtelen megjelent örömtől és izgatottságtól csillogó szemekkel Alice aki hihetetlenül magas magassarkú cipőt viselt és az extra mini ruháját csupa csillogó színes flitter díszítette száját pedig a legijesztőbb mondat hagyta el:" Na, hogy tetszik az esküvőd? Én mondtam, csodálatos lagzit rittyentek neked."
-Neeeee!-kiáltottam hirtelen felriadva rémálmomból.
-Nyugodj meg szívem! Itt vagyok ne félj! Csak egy rossz álom volt.-mondta gondoskodóan karjába zárva szerelmem.
-Ez.... borzalmas.... volt.-kapkodtam szabálytalanul a levegőt, mintha most futottam volna le a maratont.
-Elárulod mi volt az álmodban?-kérdezte aggodalmasan.
-Alice szervezte az esküvőnket ami úgy nézett ki mintha ötvözött volna egy cirkuszt, egy állatkertet és egy giccses harmadosztályú divatbemutatót.-mondtam elszörnyedve.
Carlisle nem tudott megállni egy halk kacajt.
-Nyugodj meg kincsem! Ettől nem kell tartanod a való életben Alice nagyon precíz és ízléses rendezvényszervező. Csak néha esik túlzásokba, de pont ezért leszel mellette. Ha megengeded neki, hogy segítsen az esküvő szervezésében akkor nemcsak hihetetlenül boldoggá teszed, hanem a nagy nap is lélegzetelállító lesz. Meg különben is, szerinted hagynám, hogy egy az álmodban látott kaotikus giccsparádéban mondjuk ki a boldogító igent?
-Nem. Nem hagynád. Ugye?-mondtam reménykedve.
-Hát persze, hogy nem. Hiszen nekem egyetlen dolog fontos a világon és az az, hogy téged boldognak lássalak.-mondta és gyengéden megcsókolt.

A Cullen Házban (még mindig Thalia szemszöge)

Délután értünk Forksba.
Lassan kinyitotta az ajtót Carlisle, felkapott a karjába és úgy vitt át az ajtón.
Az előszobából már látszott és hallatszott, hogy a nappaliban mindenki tapsol és nevet.
-ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR!-kiáltották, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
-Ti mind tudtátok?-kérdeztem felháborodva.
-Ez csak természetes.-nevetett Alice.
Ekkor Bellára néztem.
-Nekem csak most árulták el. Féltek, hogy rosszul hazudok.-mentegetőzött mire Edward nevetve magához ölelte szerelmét annak zavarát látva.
Ekkor Alice elém lépett olyan közel, hogy az orrunk között egy arasznyi távolság volt.
-Anyuuuu ugye tudod, hogy naaaagyon szeretlek? És ugye tudod, hogy faaaantasztikus rendezvényszervező vagyok?-kérdezte kérlelő hangon kisgyerekes kényeskedéssel.
-Rendben. Megszervezheted.-adtam meg a választ a még ki sem mondott könyörgésre.
Ő fülig érő szájjal ugrott a nyakmba.
-Köszi, köszi, köszi, köszi.-hadarta boldogan-Nem fogsz bennem csalódni. Gyönyörű és elegáns lesz.
-Rendben, de végig melletted leszek és mindenről tudnom kell!-szögeztem le előre.
-Ez csak természetes. Akár most rögtön kezdhetnénk.-ajánlotta.
-Akkor mi inkább mennénk vadászni. Úgyis túl nőies az esküvő szervezősdi.-jelentette ki Emmett és a többi fiú is egyetértően bólogatott kivéve Carl-t.
-Nem baj ha én is...?-kezdte tétovázva.
-Nyugodtan menj.-mosolyogtam rá és egy búcsú puszit adtam neki.
-Én viszont maradnék ha nem baj. Még tanulmányoznám az egyik részét az Incantusnak.-mondta Balthazar megszokott ridegséggel.
-Persze, nyugodtan. Minket nem zavarsz.-mondta Rose.
-Először is hol legyen az esküvő?-kezdett bele Alice izgatottan.
-Nos, a Volturit nem lenne szerencsés Forksba hozni, ebből kiindulva szerintem praktikusabb lenne Volterrában.-feleltem.
-Oké. Neked ugye a lila a kedvenc színed? Szeretnéd, hogy ez legyen a domináns az esküvőn?-folytatta.
-Igen, az jó lenne.
-Még valami. A koszorúslányok. Kiket szeretnél?-kérdezte huncut mosollyal sejtve a választ.
-A jetit, a Lochness-i szörnyet, drakulát és egy múmiát. Hülye kérdés. Természetesen: Jane, Bella, Rosali és Te lesztek.-feleltem nevetve.
-Olaszországban mindig süt a nap. Mikor legyen a szertartás és hol, hogy ne ragyogjatok?-kérdezte Bella komoly hangon.
-Én úgy szeretném, hogy a kastély belsőkertjében legyen és naplementekor kezdődjön.-mondtam.
-Minden esetre nem árt kiüríteni Volterrát arra az egy napra.-mondta Alice.
-Micsoda? Kiüríteni? Azt meg hogy?-kérdezte Bella akinek nem sok fogalma van arról, hogy pénzzel és hatalommal mennyi mindent ellehet intézni.
-Ugyan már. Ne értetlenkedj Bella! Lefizetjük az ott lakókat.-mondta kissé durván Rose.
-És mi lesz a lagzival? Mi vámpírok nem eszünk emberi kaját, hogy oldjuk meg?-kérdezte hirtelen Jane őszinte aggodalommal.
-Erre is van ötletem.-kacsintott Alice.
-Könyörgöm csak azt ne mondd, hogy vérszökőkutat csináltatsz!-mondtam elszörnyedve gondolva a rémálmomra.
-Jó ötlet, de nem erre gondoltam. Ezüst tartályokban lehetne vér, állati és emberi a rokonaid miatt. Rá lenne gravírozva hogy milyen fajta van benne és egy csapot megnyitva ihatnánk ólomkristály poharakból, de persze lenne emberi étel is és természetesen a menyasszonyi torta.-trillázta kobold szerű lányom.
-Egész elegáns módszer.-bólintottam.
-Van pár divattervező akit most felhívok a ruhaválasztással kapcsolatban addig gondolkozz mit nem beszéltünk még meg!-mondta a kis jósnő és elő is vette a telefonját.
Éreztem, hogy egy hosszú hónapnak nézek elébe, de ahogy Alice lelkes arcát néztem és ahogy Carlisle-ra gondoltam amikor megkérte a kezem úgy éreztem, hogy ez megéri a fáradságot.