23. rész Ezerfelé szakadni

Thalia szemszöge

-Ma rengeteg a tennivalónk. Fel kell adni a meghívókat, meg kell venni a jegygyűrűket, el kell menni a ruhapróbára, beszélni kell az egyik francia cukrászda tulajával és még táncórára is kell menned Apával. Te meg mit művelsz?-kiáltotta el magát felháborodva a kis rendezvényszervezőm miután elsorolta a napi teendőket amik lavinaként zúdultak rám.
-Táplálkozom.
-Nem táplálkozol hanem tönkreteszed az alakod a ruhapróba előtt. Tedd le azt a csokit! Mostantól egy falat édességet sem ehetsz a nagy napig.-mondta szigorúan.
-Carlisle, a lányod meg akar ölni.
-Csak tedd azt amit mond és akkor nem kap hiszti rohamot. Hidd el nekem nincs annál rosszabb.-suttogta Carl a fülembe ami persze fölösleges volt mivel ebben a családban mindenkinek tökéletes a hallása rajtam, Balthazaron és Bellán kívül.
Szomorúan letettem a csokit és legszívesebben elbőgtem volna magam ahogy elképzeltem egy teljes hónapot boldogsághormon nélkül.
-Jaj könyörgöm ne vágj már ilyen fancsali képet! Úgy csinálsz mint aki éhen akar halni teli hűtőszekrény mellett. Tessék itt egy répa!-mondta a fekete hajú kis ördög.
-És mégis mit kezdjek vele?
-Nagyon egészséges.-mondta röhögve Emmett.
-Az sem mellékes, hogy kevés kalória van benne.-folytatta Rosali.
-Jót tesz a látásodnak. Láttál már szemüveges nyulat?-kontrázta Jassper vigyorogva.
-És rengeteg béta-karotin van benne.-fejezte be Edward.
-Elegem van! Carl, irány Vegas!-fakadtam ki.
-MEG SE FORDULJON A FEJEDBEN!-ordította dühösen Alice.
-Nyugi Al, Anyu csak viccelt.-próbálta lenyugtatni Jane.
-Szívem, megtennéd, hogy nem vájod a körmödet az asztalba!-szólt rá Jass, idegbajos kedvesére.
-Ugye....tényleg....csak.....vicceltél?-kapkodta a levegőt szabálytalanul és tekintetében a düh, a félelem és a kétségbeesés különös keveréke izzott.
Mindenki alig észrevehetően bólogatott vagy eltátogta azt, hogy "igen" végül valaki nem bírta tovább és az asztal alatt rálépett enyhén a lábamra.
-Iiiiigen.-mondtam félig sikítva mire mindenki elnevette magát és Alice-t mintha kicserélték volna ismét bepörögve ecsetelte a tengernyi tennivalót.

A postán

-Te jóságos ég! Minek ennyi meghívó?-kérdeztem döbbenten nézve a több száz lila szalagos szecessziós mintával ellátott porcelán fehér lapokat .
-Kell és kész! Rengeteg rokon és barát van akinek ott a helye az esküvőn. Erről nem nyitok vitát.-mondta makacsan Alice.
-De amúgy tényleg kiket hívtunk meg?-kérdezte Jane.
-Nos, meghívjuk az egész Cullen, Volturi és Denali valamint az ír, egyiptomi és amazon klánt.-sorolta.
-Elférünk ennyien a kastélyban?-kérdezte Rosali.
-Nos, amikor mi voltunk ott Edwad-dal úgy tűnt, hogy fél Amerika elférne benne.-mondta Bella és alig észrevehetően kirázta a hideg a rossz emlék miatt amikor még nem ismerte családom igazi arcát.
-Na jó siessünk a meghívókkal még ezer dolog van hátra.-sürgetett minket csapatunk hiperaktív tagja.

A meghívók

Az ékszerésznél

Carlisle már az üzlet kapujában várt. Amint megpillantott odarohant elém és felkapott.

-Hiányoztál szerelmem.-mondta és megcsókolt.

-Te még jobban.-mondtam lágyan.

-Örülök, hogy dúl a lamur köztetek, de bemehetnénk már végre? Még temérdek más dolgunk van.-szólt sürgetően aprócska lányunk tönkretéve a pillanatot.

Bementünk Wahington legdrágább és legelegánsabb ékszerüzletébe a Tiffany-ba.

-Legyenek üdvözölve üzletünkben! Miben segíthetek?-kérdezte egy kék kosztümös nő készségesen.

-Jegygyűrűt szeretnénk vásárolni.-mondta Carl és e mondat közben átölelte a derekamat jelezve ki a világ legszerencsésebb arája.

-Milyen modellre gondoltak?-kérdezte a nő.

-Igazából még nem gondolkoztunk rajta csak azt tudjuk, hogy olyan gyűrűt szeretnénk amiben van  fehérarany és arany.-mondtam az egyetlen biztos dolgot amit tudtam elvégre Carlisle kedvenc színe az arany, de nekem csak fehérarany ékszereim vannak így ötvöztük az ízléseinket.

-Természetesen vannak ilyen gyűrűink. Van egyéb szempontjuk?

-Igen a legdrágább és a legszebb legyen.-vágta rá Alice.

Én ugyan kastélyban "nőttem fel", de akkor sem értem ezt a pénz mániáját Alice-nek elvégre nem az a fontos. Mindenesetre már kezdtem bánni, hogy Őt is elhoztuk az ékszerészhez.

-De a legfontosabb az lenne, hogy egyedi legyen és elegáns.-helyesbítettem.

-Fáradjanak velem. Kérem üljenek le! Máris hozom a gyűrűket.-mondta és elment.

Carl-al leültünk, én az üzlet kivilágított üvegpolcait néztem ahogy ragyognak bennük a tündöklő gyémánt és drágaköves ékszerek, vőlegényem pedig kezem simogatásával és arcom tanulmányozásával kötötte le magát.

Alice annyira be volt zsongva, hogy még leülni se bírt csak fel és alá járkált és magában a következő állomáshoz vezető utak állapotára koncentrált, hogy lássa hol vannak dugók.

Egy perccel később megjelent a nő kezében fekete bársonytálcán sorakoztak a szebbnél szebb karikagyűrűk 

A szemem azonnal megakadt az egyiken. Elvettem a tálcáról és felhúztam az ujjamra. Tökéletesen illett rá minta csak nekem készült volna. Carlisle ugyan így tett a párjával és rá is pontosan illett.

-Hát ezt nevezem első látásra szerelemnek.-mondtam és ahogy vőlegényemre néztem mindketten elnevettük magunkat.

-Megvesszük.-mondtuk egyszerre.

A jegygyűrűk

A ruhapróbán

A változatosság kedvéért már megint egy luxus körülményeket biztosító üzletben voltunk.
-Na halljam drágaságaim mit szeretnétek?-kérdezte egy halvány rózsaszín inges pasi.
-Nos, lila esküvő lesz szóval valami ilyen színű koszorúslány ruha kéne nekünk. A hölgynek pedig egy fantasztikusan elegáns menyasszonyi ruha.-csacsogta Alice.
-Jól van cukorfalatkáim tudom mi kell nektek. És hogy gondoltátok mindenkinek ugyanolyan ruhája legyen vagy csak a fazon egyezzen meg vagy csak a szín?
-A színnek mindenképp ugyanolyannak kell lennie. És szerintem a fazonnak kéne eltérnie és az is biztos, hogy nekem rövid ruha kell.-mondta Alice határozottan.
-Okszika akkor a szimmetria miatt érdemes lenne ha valakinek rajtad kívül még rövid lenne a rucija és most a szőke kis hercegnőre gondolok Ő is alacsony és ez nagyon szuperül fog kinézni, hogy a magasakon hosszú ruci a falatkákon pedig rövid ruci.
-De én előre mondom, hogy nekem van egy stílusom és ha a ruhám nem lesz szexi akkor...-mondta Rosali de nem tudta befejezni.
-Ne aggódj csajszi olyan szexi leszel, hogy mindenki besza-behu.-mondta lelkendezve tapsikolva a rózsaszín inges hapsi akiről sütött a nemi identitása.
Amíg a lányok a ruhákat próbálgatták addig velem egy halvány rózsaszínű kosztümös nő foglalkozott.
-Milyen ruhát szeretne?-kérdezte kedvesen.
-Nos, azt szeretném, hogy elegáns és egyszerű legyen, de mégis gyönyörű és szeretném ha lenne rajta csipke nem sok csak annyi, hogy igazán sugározzon belőle az előkelőség.
-Mint magából?
-Tessék?
-Ugyan, minden mozdulata és szava leleplezi származását. Melyik királyi családból származik? Talán angol, svéd vagy spanyol?-találgatott lelkesen.
-Olasz vagyok.-mondtam kissé elpirulva.
-Ahhoz képest nincs nagyon lebarnulva.
-Már egy ideje Amerikában élek.
-Akkor már értem. El is felejtettem megkérdezni, hogy milyen színt szeretne.
-Elmondanám szívesen, hogy milyet szeretnék,de attól tartok, hogy ilyen a világban nem találok.-sóhajtottam.
-Azért csak mondja hátha van ilyenünk mégis.-mondta biztató mosollyal.
-Gyöngyházfényű enyhe pezsgő tónussal.-mondtam halkan szemeimet lesütve képtelen ötletem miatt szégyenkezve.
-Ilyenből csak egy van itt. Szóval szerencséje van. Felszeretné próbálni?
-Ez komoly? Nem viccel?
-Nekem elhiheti. Hozom is.
-Nagyon szépen köszönöm!-mondtam boldogan.
Öt perc múlva egy varázslatos menyasszonyi ruhakölteményben mentem a lányokhoz akiken már szintén rajtuk volt a koszorúslány ruháik.
Tátott szájjal bámultuk egymást mindannyian elakadt lélegzettel végül a meleg pasi szólat meg.
-Jesszum pepi meg kell őrülnöm! Ilyen csini csajokat még életemben nem láttam!
Erre pedig kitört belőlünk a nevetés ami kerek húsz percig kitartott.

Thalia menyasszonyi ruhája

Jane koszorúslány ruhája

Alice koszorúslány ruhája

Rosali koszorúslány ruhája

Bella koszorúslány ruhája

A cukrászdában

-Bonjour, egy esküvői tortát szeretnénk!-mondta Alice még mindig kirobbanó formában.
-Milyet szeretnének?-kérdezte egy csontos arcú, vékony, erősen akcentusos nő aki a tipikus francia sapkájával  már csak azzal tehette volna egyértelműbbé származását ha Eiffel-toronynak öltözik.
-Lila színűt, három emeleteset és a mérete legyen kicsi a tetején pedig lila orchidea legyen.-hadarta Alice.
-Megmutatom a katalógusunkat és abból kiválaszthatják és akár itt helyben meg is kóstolhatják.-mondta.
Én öntudatlanul is megnyaltam a számat amikor a kóstolásra került a szó.
-Ne is álmodj róla Lia! Bella fogja megkóstolni. Neked vigyáznod kell az alakodra.-oktatott ki a fekete hajú Cullen lány.
-Ez nem ér.-duzzogtam.
-Ér vagy sem ez van és kész. Nem hagyom, hogy kihízdd azt a csodálatos ruhát.-akadékoskodott.
A katalógust lapozgattuk és egyértelműen megszavaztunk egy visszafogott és ötletes tortát.
-Na hogy ízlik Bella?-kérdezte Jane.
-Nagyon finom. Áfonya -joghurt ízű.-mondta miközben az ínycsiklandozó falatokat eszegette.
-Nem szeretem a gyümölcsöket. Még jó hogy nekünk nem kell enni belőle.-mondta Rosali fintorogva.
-Nagy tévedés mindenki eszik belőle.-mondta Alice vigyorogva mire Rose fájdalmas arckifejezést vágott.
-Ugye Olaszországban is van üzletük?-kérdeztem a nőt.
-Persze Európa minden nagy országában van hiszen ez egy nemzetközi cég.-felelte a nő.
-Akkor jó mert az esküvő tortát az ottani céggel kéne megcsináltatni. Ez lehetséges?-kérdeztem
-Minden lehetséges amit a vevő kifizet.-felelte természetes hangon.
Így a tortát is elintéztük.

    

A táncórán

Végre megszabadultam Alice-től. Imádom Őt és hálás vagyok neki amiért ennyit fáradozik az esküvőmmel, de néha olyan kibírhatatlan. A tánciskolába Carlisle-al mentem a mercedes-ével. Az egész úton aludtam és mikor megérkeztünk csókkal ébresztett.

-Megjöttünk Csipkerózsikám. Ideje fel kelni.-mondta kedvesen.

-Oké, de ezután ugye aludhatok?-kérdeztem ásítva.

-Ameddig csak szeretnél.-mondta mosolyogva.

-Pontosabban ameddig aludni hagy Alice.

-A legfontosabb dolgokat már megszerveztétek. Most már rábízhatnád a többit.

-Talán igazad van.

-Mindig igazam van.-mondta vigyorogva.

-Csak el ne mondd senkinek.-nevettem.

Bementünk. Hatalmas parkettával burkolt, tükrökkel és balett korláttal berendezett terem fogadott minket és egy feltűnően csinos táncospár fogadott minket.

-Már vártuk magukat.-mondta a férfi.

-Milyen táncot szeretnének megtanulni?-kérdezte a nő.

-Keringőt szeretnénk.-mondta határozottan Carl.

-Kitűnő választás.-mondták egyszerre.

Jó volt látni egy hasonlóan boldog párt mint mi.

-Bemutatjuk a különböző koreográfiákat és majd kiválasztják a maguknak tetszőt.-mondta a nő.

1. koreográfia

2. koreográfia

3. koreográfia

Hihetetlenül kecsesen mozogtak együtt. A lépteiken tisztán látszott, hogy profik. Teljesen elbűvölt a táncuk. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy fáradt vagyok.

-Na tudtak választani?-kérdezték.

Eddig mindig könnyű dolgom volt, hogy milyen legyen a gyűrű, a ruha meg a torta, de három ilyen fantasztikus produkcióból, hogy válasszak? Tanácstalanul néztem Carlisle-ra akin szintén látszott a döntésképtelenség. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet.

-Csak egy perc és mindjárt döntünk.-mondtam az oktatóknak. 

Elővettem a telefonom és kör sms-t írtam.

"Egytől háromig mondj egy számot! Nagyon fontos! Thalia" és megnyomtam a küldést.

Az első válasz Alice volt Ő 3-ast írt. Aztán Jane Ő 2-est. Utánna Emmett 1-es, Jassper 2-es, Rosali 2-es, Edward  3-as, Bella 1-es és Balthazar 3-as számot küldték el. Vagyis a kettes és a hármas holtversenyben győzött.

-Na most mit csináljunk?-kérdezte Carl.

-Most már csak kettőből kell választani.-mondtam.

-Akkor mondjunk egy számot ami először az eszünkbe jut.-javasolta.

-Három.-mondtuk egyszerre.

-Eldöntöttük, a harmadik .-mondtuk megint egyszerre és sokatmondóan összemosolyogtunk.